2004. december 9-én Botka László, Gyurcsány Ferenc, Magyar Bálint és Szabó Gábor közösen adta át az egyetem tanulmányi és információs központját.
A Szegedi Tudományegyetem jogelődje, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Trianont követően 1921-ben telepedett át Szegedre, ahol eredetileg nem egyetemi célokra szánt épületeket kapott meg használatra. Egy valódi, nagy és saját (lévén a Közművelődési Palota ekkor már állt, és részben könyvtárként működött) könyvtári épületre már a kezdetektől igény lett volna, a megvalósítás mégis nagyjából 85 évet késett, hiszen Kolozsváron már 1909-ben avattak egy korszerű könyvtárépületet az intézménynek. A második világháborút követően a szegedi egyetem tudományterületenként külön-külön, több különböző intézményként folytatta működését, s így 2001-es újraegyesítésük idejére több külön – későbbi elnevezésükkel úgymond kari – könyvtár jött létre.
Az új könyvtár építésének ötlete a két világháború közötti időkből való, ám az csak 1996-ban, a Magyar Felsőoktatási Reformprogram elindulásával kezdett körvonalazódni. A terveket 2001 áprilisában választották ki, az alapkő letétele 2002. március 23-án történt meg, építtetése 7,9 milliárd forintba került. A korábbi központi könyvtár a Rektori Hivatallal működött egy épületben, s alig három hónap alatt költözött át az új helyére, amelynek anyagába a kari könyvtárakénak nagy része is bekerült. A TIK-et 2004. december 9-én avatták fel, ezt követően 2005-ben vette fel József Attila nevét.
A megnyitóról akkoriban a Délmagyarország is írt: „A fákkal, sok más zöld növénnyel, az üveg-fém-kombinációs tetőről lehulló művészi díszzászlókkal felöltöztetett, minden pontjáról más-más impozáns látványt nyújtó átriumban összegyűlt egyetemi polgárok és vendégeik kifejezetten jó hangulatban ünnepeltek a tegnapi megnyitón. Szabó Gábor rektor a TIK létrehozóinak teljesítményét méltatta, de felelős egyetemvezetőként az ünnepen sem feledkezett meg a hétköznapokról: azt mondta, a neheze most következik, az új egyetemi központot működtetni, ezt pedig finanszírozni kell. „Hát, ez valami egészen káprázatos!” fejezte ki elragadtatását a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc ezután az egyetem könyvtárának múltat, jelent, jövőt összekötő funkciójáról beszélt, majd az egyetemistákhoz fordult: azt mondta, legyenek merészek! Legyen merszük új kérdéseket föltenni, ezekre újszerű válaszokat adni, megváltoztatni, ami volt. Merjenek saját, új utakat keresni és – ne tiszteljék a földi hatalmakat. Mintha példát mutatna, kifejtette, hogy az új épületért nem illeti hála a magyar kormányokat, hiszen az a polgárok jövedelméből épült. „Szeged elvette a járandóságát – még ha néha meg is kellett küzdeni érte” – mondta a kormányfő.
Az oktatási miniszter arról beszélt, milyen hihetetlen kihívások és lehetőségek előtt áll a hazai felsőoktatás. Magyar Báhnt azt is kiemelte, hogy a szegedi felsőoktatás a továbbiakban is részesedik az infrastrukturális fejlesztésekből, hogy végre elnyerje méltó környezetét az itt összpontosuló szellemi, tudományós erő. Botka László polgármester szerint Szeged jövőjének szimbolikus beruházása készült el, amely európai környezetet teremt végre a város legnagyobb értékét jelentő tudásközpontnak. Az emberiség legősibb információs intézménye a könyvtár – mondta Mader Béla. Az egyetemi könyvtár főigazgatója az ünnepségen megígérte, hogy a mai könyvtárosok-informatikusok a tudástársadalom e 21. századi alapintézményét jól fogják működtetni. A megnyitón Szabó Gábor, az SZTE rektora a Magyar Felsőoktatásért Érdemérem kitüntetést vehette át az oktatási minisztertől.”
Az épület pedig azóta szó szerint szerves részét képzi a térségi felsőoktatásnak, nincs olyan szegedi egyetemista, aki valaha ne tette volna be a lábát az impozáns üvegépületbe.
Nyitókép: Rafai Gábor