A 19. század szegedi fényképészei II.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

 

Ismerős a ház, ugye?

 

Bietler Ferenc 1862-ben érkezett Kecskemétről Szegedre, ahol nem is akármilyen helyen nyitotta meg első fényképész műtermét, hanem a nemrég a Szegederen már bemutatott Rohrbach Antal egyik leghíresebb, az első városfényképként ismert felvételén is feltűnő Rieger házban, ami egyébként a mai napig ácsorog a Széchenyi tértől nem messze.

 

Az év júliusában a következőt írta róla a sajtó: „Bietler Ferenc fényképészeti műterme nyitva áll naponkint – tekintet nélkül az időjárásra reggel 9 órától délutáni 4-ig fotográfiaiarcképek készítésére a legújabb amerikai modorban, ami által az elkészülés néhány perc alatt történik. Készíttetnek arcképek tetszés szerinti nagyságban akár természeti színben, akár olaj- vagy más festékkel kifestve, megszólalásig találólag, szintúgy egyesek, mint több személyből álló csoportulatok. Továbbá egyes arcképek, melltü, gyűrű, inggomb vagy karkötőbe való parányságig. Különös figyelmet érdemelnek az annyira kedvelt látogatási-jegyek, melyeken a képek felette finom és gyöngéd vonásokkal nyomatnak le.”

 

 

Bietler Horváth Mihály utcai üzletét csak rövid ideig bérelte, hamarosan saját műtermet építettet, melyet 1864-ben vett használatba, ennek holléte azonban nem ismert.

 

 

 

 

Az új, „csinosnak mondható műterem”

 

Azt nem tudni miért, de nem sokkal később újból elköltözött, 1869 januárjában nyújtotta be új fényképtermének terveit a Szépítő Bizottmányhoz, melyet a Könyök utcában (ma Kölcsey) kívánt létesíteni, ahol ekkor az első szegedi színház is volt. „Az épületet „retesz falakból” építenék 6 évi időtartamra. Március 21-én engedélyt kapnak az építkezésre avval a feltétellel, ha a város szabályozásakor útban lesz, kártérítés nélkül azonnal lebontják. Az engedély azon meggondolásból születik, hogy özv. Klauzálné telkén „oly ronda épület áll”, mely a színházba menőket botránkoztatja, míg a „csinosnak mondható műterem” csak javára válna környezetének.”

 

 

1875 őszén hozza forgalomba négy városképből álló sorozatát, melyek ugyan reprodukciók, azonban valószínű, hogy az eredetijeit is ő maga készítette 1872-73-ban.

 

 

1879-ben valószínűleg Makón volt, az árvízről ezért is nem maradtak fent képei.
1882-ben színház melletti műtermét a város újjáépítése végett le kellett bontania, de még az év szeptemberében új helyre költözött. Ekkortól azonban nincs hír róla, Bietler Ferenc fényképészről nem maradt fent több adat.

Felhasznált irodalom: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) (Szeged, 2009); T. KNOTIK Márta: Gyógyszertárak Csongrád megyében (1738-1947)

Szegedi fényképeit holnaptól a Szegeder Facebook oldalán láthatod.