Ma megjelent a Szeged Vision utolsó körbeforgatós képe, ami – ahogyan az első is – a rakpartot ábrázolja, így zárva be a kört. Csakhogy míg az első egy apokaliptikus, negatív jövőképet csapott a szegediek arcába, addig a következő négy már egy alternatív idősíkot mutat be, ahol a sivatag helyett zöld fű, a roncsautók helyett pedig boldogan sétáló emberek vannak. Ezzel pedig szépen elérték azt, hogy mindenki figyelmét felkeltse a projekt, de azért mégsem egy önsanyargatós mindmeghalunk érzése van az embernek. Kaptunk egy képet, hogy ajaj, ez is lehet, ha nem cselekszünk, majd négy másikat, hogy de ha cselekszünk, akkor ez lesz.
Ahogyan azt említettem, ezúttal a Huszár Mátyás rakpart egy lehetséges vízióját tárták elénk. A legnagyobb változás a mai rakparthoz képest, hogy a sivár aszfalttenger helyett egy autómentes, zöld övezet került itt kialakításra. Egy élhető, szerethető környezet, amilyennek már most is lennie kéne a helynek. De nézzük a részleteket!
1. A harmadik híd itt is áll már, a rakpartra azonban nehezebb ráismerni: tíz-tizenötéves forma fák árnyalják a térkövezett fősétányt, ami a mai út helyén vezet. Alapvetően egy olyan koncepciót láthatunk (fontos azért megjegyezni, hogy ez nem egy hivatalos látványterv, csak egy elképzelés, hogy lehet ilyen lesz egyszer), ami karbantartás/takarítás nélkül elég rosszul sülhet el. Ezek a semmi fölé vezető kis platformok azért kifejezetten viccesek az értelmetlenségükben.
2. Üvegkorlátos folyosó vezet a rotundán keresztül a rakpart szintjére a múzeumtól:
3. Mindenféle ülőalkalmatosságok és egy információs tábla. Előbbi szimplán jó, ragozni sem kell, utóbbiról pedig mindenféle adatokhoz juthatnak hozzá az emberek. Bár azt nehéz elképzelni, hogy harminc év múlva nem mobil eszközön történik el, hanem ténylegesen állni kell egy tábla előtt, hol éppen tűz a nap vagy hasonlók:
4. Az egy dolog, hogy a Novotel kivonult Szegedről, az meg egy másik, hogy nagyon klassz szabadstrandot álmodtak az északi felhajtó magasságába:
5. A rakparti betonművészet Budapesten már ismert műfaj, sajnos Szegedre még nem ért el. Illetve 2050-re már igen, úgy ahogy:
6. És zárásként egy szélerőmű a partfürdőn:
Hogy őszinte legyek, hiányozni fog a heti rutinból, hogy kielemezzem ezeket a képeket, de hát egyszer mindennek vége szakad. Aki szeretne egyet nosztalgiázni, annak alább találhatók a korábbi posztok:
- Rejtett utalások és harmadik híd a város 2050-es vízióin
- Pöpec felhőkarcoló lesz a Nagyáruházból ezek szerint
- A jövőbe röppent a napvitorlás Kárász utca látványa