Várakozás a piac előtt. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Első kézből teszteltük le a szombaton érvénybe lépett Piaclátogatás-Szigorítási Szabályrendszert (röviden: PSZSZ!), hogy megtudjuk, amit mindenki meg akart tudni: tényleg működik? 11:52-kor kizárólag idősek, 12:05-kor pedig csak fiatalok és középkorúak tartózkodnak a Mars téri piac területén? És mi a helyzet azzal, aki ma tölti a 65-öt, de délután született, tehát ily módon még csak 64 éves, hiába töltötte már be hivatalosan. Válaszok a legfontosabb kérdésekre. Csak a Szegederen.
2:15: Rohadtul aludni kéne már, de mégiscsak elindul valahogy a Ponyvaregény. Mindegy, akkor is felkelek 8-kor. Muszáj időben tudósítanom arról, milyen az első napja a kijárási korlátozásoknak.
11:43: Hmmm, a deles váltásra még bőven odaérek, csak nem rossz három percre lakni a piactól.
11:55: Átlagosnál jóval kisebb a nyüzsgés odabent, szállingóznak a nénik és a bácsik. Az árusok a megszokottak, de mintha ők is jóval kevesebben volnának. A nap süt, egy rendőrautó kanyarodik ki a buszállomásról a körútra.
A bejáratok jó része le van zárva, egyedül a fő- és a nagycsarnok északi bejárata használható. Mindkettőt szájmaszkos örzővédők örzővédik, nehogy a kortalanok bejussanak. A főbejáratnál természetesen egy kupacban tumul vagy két tucat ember, zömében fiatalok.
12:06: Ennyit késett a beengedés, indulnak is a nem idősek a kiürült piaci területre. Az árusok persze nem cserélődtek le, ők továbbra is javarészt szép korúak. Nekem alibire van szükségem, hogy mit keresek az utcán. Azt nem tudom, hogy ilyen esetben betudható-e munkahelynek az, ahol épp fényképezek egy cikkhez. Mindenesetre veszek hat tojást, négy vörös- és két lilahagymát, négy paradicsomot, három paprikát és öt kiló krumplit. Csak hogy hihető legyen a sztorim.
Időközben beszélgetésbe elegyedem néhány árussal, hogy megtudjam, miben és hogyan változott az élet a piacon a koronavírus-járvány alatt. Akitől a hagymákat vettem azt mondja, hogy Ausztriában jobban gépiesítve vannak, és az állami támogatás is nagyobb, ezért jobb a hagymájuk. A gombás hölgytől, akitől nem vásároltam, és aki nem úgy gombás, mint a láb szokott, hanem hogy gombát árul, szóval tőle megtudtam, hogy pontosan hogyan is működik az idősávos rendszer. Merthogy sokak számára nemigen volt világos, hogy délelőtt 9 előtt ki mehet be a piacra. Már tudjuk: akkor is a fiatalok. Hogy miért nem az idősek, akik amúgy is ébren vannak ilyenkor, és miért a fiatalok, akik alszanak még, ne kérdezze senki. Persze jelen esetben fiatalnak hívjuk a 63 évest is, szóval…
12:14: Azért csak kell egy lángos reggelire! Gyuricza Lángosa zárva határozatlan időre, úgyhogy irány észak, Nagymama nyitva van (Lángosgyárat nem néztem, pedig általában oda járok), de rögtön kihallom a beszélgetésből, hogy holnaptól ők is bezárnak, nem tudják meddig.
– Nem kérek zacskót, köszönöm! – mondom, amikor épp nejlonért nyúl a valamiért félbehajtott sajtos-tejfölöshöz.
– Nem miattad adom, hanem a rendelet miatt – szól, majd nyújtja is a lángost, amit én leteszek a pultra, hogy a kezéből kapott apró- és papírpénzt is elvegyem, mert hisz tudjuk, hogy a pénz nem, a lángos viszont fertőz. Ennek kurva sok értelme volt.