Akárhányszor valakit megkérdezünk arról, hogy miért nem jár vonattal, ha például felutazik Pestre, a leggyakoribb válaszok, hogy
- koszos,
- késik, és
- köcsög az kalauz.
És bár ebből a háromból valóban van, ami igaz szokott lenni, azért egyik sem mindig. Sőt! Egyrészt a kalauzok (saját vélemény szerint) a legtöbb alkalommal igenis kedvesek, még mosolyogni is szoktak (bár ezt a jelenséget megigényli az, hogy előbb mi köszönjünk kedvesen és/vagy mosolyogjunk), másrészt a vonatok tisztasága is egyre jobb. Ehhez mondjuk hozzátartozik az is, hogy a tisztaságot gyakrabban lehet fellelni az InterCity vonatrészben, mintsem a műbőrüléses gyorsvonati vagonokban, amik egyébként már nagyrészt felújított, kárpitozott kocsik.
Konkrétan alig van már műbőrüléses fülkés személykocsi forgalomban Szeged és Budapest között.
A harmadik pedig a késés, ami valóban lényegében az összes vonatot érinti, de ezzel már kell is számolni, ha az ember mindig rádob tíz percet előre a menetidőre, nem is késik soha a vonat. Sőt, sokszor hamarabb is célba ér.
Persze ettől még nem lesz jó a magyar vasút, de sokat javítana a dolgon, ha az emberek sem úgy szállnának fel mindig egy-egy vonatra, hogy Jaj úgyis késik, és a kaller is szemét lesz tuti!
Ez az egész egyébként onnan jött, hogy felnéztem a Vonatinfóra, és egész Magyarország tele van zöld pöttyökkel, ami azt jelöli, hogy az adott vonat nincs késésben késése 5 percen aluli. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szombat kora délután van, természetesen egy hétköznap nem így néz ki.