Site icon Szegeder Archívum

Emberek, itt egy új hidat építünk Szegednek!

Emberek, itt egy új hidat építünk Szegednek!

Fotórovatunk sorozatában, Az ember, aki mindenhol ott voltban folytatjuk Rigó Balázs szegedi kalandozásainak bemutatását. Balázs bácsi az 1970-es évek végén járta az átalakuló várost, és megörökítette annak változásait. Ott volt a lakótelepek, az új híd és a nagyáruház építésénél, de rengeteg régi ház bontását is lencsevégre kapta. A mai nap a Tiszához látogatunk, ahol 1976 és 1979 között épült fel Szeged második állandó hídja.

De ha belegondolunk, nem is második, hiszen 1944-ben két hídját is a folyóba bombázták Szegednek. Ha az ezek előtt épült fa-, ponton illetve hajóhidakat és a részben Szeged közigazgatási területére eső Móra Ferenc hidat nem számoljuk, akkor a mai Bertalan híd Szeged negyedikként megépült folyami átkelője.

Ez a cikk a Szeged régi fotói kezdeményezéssel együttműködésben született meg, melynek célja, hogy összegyűjtse a városról készült legizgalmasabb fényképeket, és azokat büszkén adja át az utókornak.

 

Építése olyan régen felmerült, hogy amikor a várost az 1879-es árvíz után újjáépítették, már akkor a körutakból szinte szinte hiányzott egy északi híd. A Római és a Temesvári közút között bár időközben felépült egy hatalmas obeliszk, más nem nagyon állt az átkelő útjában. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A munkálatok előkészítése már 1976-ban elkezdődött, de magát a hidat csak egy évvel később kezdték építeni. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A hidat már a tervek készítésekor elnevezték Északinak, ami sokáig meg is maradt, és csak évtizedekkel később kapta meg Bertalan Lajos nevét. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A híd kivitelére (szerkezetére és hosszára) összesen 6 tervet készített az UVATERV tervező vállalat. A tervek között szerepelt három a maihoz hasonló, a másik három azonban jócskán eltért, hiszen ezek függőhídként képzelték el az átkelőt. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A kivitelezés költségvetése 627 millió forint volt, és méreteit tekintve ez lett Magyarország legnagyobb támaszközű acélszerkezetű gerinclemezes gerendahídja. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

 

És bár az előző rekord túlzott körülményessége végett nem tűnik valami fényesnek, a szegedi Északi híd a budapesti Árpád híd után valóban Magyarország leghosszabb hídja lett. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

Azóta azonban épült már jó pár híd, és bár a Tiszán még mindig rekorder, a jelenleg tervezett komáromi Duna-híddal együtt a Bertalan csak a nyolcadik leghosszabb az országban. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A híd pillérjeinek cölöpjeit egy itthon először alkalmazott technológiával 40 méterrel a térszín alá fúrták le. A cölöpök összhossza 7678 folyóméter. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A híd miatt nemcsak a Bertalan emlékművet kellett lerobbantani a töltésről, hanem – bár finomabb módszerekkel – de a Petőfitelepnél végállomásozó 2-es villamosvonalat is megszüntették 1977-ben. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A híd elemeit A GANZ-MÁVAG hídüzemében készítették Budapesten és egy 100 tonnás úszódaru segítségével emelték őket a helyükre. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A híd főtartóegységeit egy borús, ködös napon emelték a helyükre, ezért ahol összeértek, 15 milliméteres hézag maradt. Az illesztés lezárására meg kellett várni, hogy napos idő legyen, és csak úgy sikerült úgymond összetolni az elemeket. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

A híd építésében mintegy 30 intézmény működött közre, a próbaterhelés a Budapesti Műszaki Egyetem Acélszerkezetetek Tanszéke vezényelte. A híd forgalma 2000-ben már elérte a 25 ezer járművet naponta, és így akkor a vidék legjobban terheltje lett. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

Balázs bácsi számtalan alkalommal járt az építkezésnél, és kísérte végig úgy, hogy közben a munkásokkal is kapcsolatot tartott, és őt még az épülő hídra is felengedték. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

Exit mobile version