A 19. század végén a legtöbb nagyvárosban világszerte szinte ugyanolyan gyárépületeket húztak fel. Semmi díszítés, semmi cizellálás, csak egy csupasz téglaépület, nem volt nagy különlegesség köztük, hiszen a cél a hatékony termelés volt. Szegeden is volt egy csomó ilyen, azonban az elmúlt évtizedekben sorra tűntek el vagy alakították át őket, így mára alig maradt pár.
Az egyik, ami fennmaradt, a Kálvária sugárúton az öntöde és a vadaspark közt levő malomépület. Ezt nemrég hirdették meg eladásra. A négy szintes, összesen nagyjából 3200m² alapterületű épületet (és a hozzá tartozó melléképületeket) 290 millió forintért hirdetik. Az épület ipari műemlék jellegű, de még sincs műemlékként nyilvántartva, ezért akár bontható is lenne, amivel a város az egyik utolsó ilyen épületét temetné el, ahogyan tették azt az újszegedi és a belvárosi kendergyár esetében is.
Az 1900 körül épülhetett malom elég impozáns látványt nyújt, szinte bármit bele lehet álmodni: szállodát, bevásárlóközpontot, szórakozóhelyet, de ha a környék, a város és a gazdaság adottságait is górcső alá vesszük, akkor már valószínűbb, hogy megmarad valamiféle termelőegységként, legfeljebb irodát alakítanak ki benne.
Az biztos, hogy lenyűgözően néz ki, és a fotók alapján a belső faszerkezet is jól viselte át a múlt évszázadot.
