Egy ideje van bejárásom a Csongrádi sugárúti egyetemi rajztanszékre, aminek köszönhetően rádöbbenhettem, hogy létezik egy ilyesfajta egyetemi műhely, aminek a létezését sem sejtettem eddig. Ahol hagyományos tantermek helyett műtermek sorakoznak a folyosókon, azokon a folyosókon, amik falain pedig a diákok műveit csodálhatja meg az arra járó. Az ajtón (normál helyzetben) bárki bemehet egyet nézelődni, és megéri is, a kiállítások néhány hetente váltják egymást.
Mint minden egyetemi karon, itt is diplomamunkát kell készíteni a tanulmányok végén, a rajztanszék növendékei azonban ezt vizuális művészeti ágak segítségével abszolválják, semmint puszta szöveggel. Az idei művek között számtalan különlegesség lapul (az egyik kedvencem egy klassz logótervezet a szabadtéri számára Lengyel Dórától), de van egy, ami egészen megfogja a szegedi szempárokat. Három ismert helyszínt ábrázol ugyanis szokatlan köntösben.
Omerović Martin feltette a „Mi lenne ha?” kérdést, és vizuálisan is megalkotta a fejében elképzelt világot. „Hogy nézne ki Szeged Szent István tere egy világjárvány, vagy akár egy atomháború után? Milyen változásokon megy keresztül a technológiába született, jövőbeli ember által újjáépített Dóm tér? Vagy akár a múltba visszamenőleg, hogy nézne ki Szeged Tisza-partja egy háború utáni „dízel punk” stílusban?” – veti fel kérdések sorát munkájában.
A Szabadkán született művész mindenképpen szerette volna Szegednek szentelni diplomamunkáját, elmondása szerint mindössze azért, mert szívéhez nőtt a város, különösen ez a három helyszín. A filmek, játékok és könyvek ihlette képek mind másik világot mutatnak be: a cyberpunk, a posztapokaliptikus, valamint a dieselpunk Szegedet.
A képek aláírásában ő maga magyarázza azok keletkezésének hátterét.
