Új sorozatot indítunk a Szegederen Magyarország, jövünk! címmel, melyen mind térben, mind időben utazunk a Fortepan segítségével. Nem is kell ezt túl magyarázni, a legjobb ha rögvest belekezdünk. Első alkalommal a fővárosba utazunk egy villámlátogatásra, megnézzünk pár látnivalót majd indulunk is vissza haza, természetesen vonattal. Ami viszont nem megszokott talán, hogy nem csak 190 kilométert fogunk zötyögni egy vasúti kocsi műbőrüléses fülkéjében, hanem egyben megteszünk 43 évet is visszafelé.
De milyen is volt Budapest 1976-ban? A helyszínek ugyanazok, az épületek mit sem változtak, minden más viszont hatalmas átalakuláson ment át, azaz visszaalakuláson, ha a mából nézzük. Először is mindennek fura alakja van mai szemmel, és nem csak a kissé elvont hetvenes évek miatt, hanem mert még bőven megtalálhatók a század közepéről, vagy még korábbról visszamaradt relikviák, amik mára már eltűntek. Ilyen az a néhány régebbi autó, vagy akárcsak egy-egy koros utcabútor. Érdemes nyitott szemmel járni.
Már a Nyugatiban elkap a nagyvárosi forgás, fővárosunk tagadhatatlan metropolisz már vagy egy évszázada, most sincs ez másképp. Az Utasellátóból szerezhetünk szendvicseket, de van Pepsi Cola is. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan
A pestiek sosem változnak, átfutkosnak a piroson, csakhogy elérjék a tuját, csak egy rendőr meg ne lássa! Oda se nézünk, indulunk is tovább. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan
A híres vasútállomás, előtte forgalmi káosz. Bárcsak lenne itt egy felül- vagy aluljáró! Fotó: UVATERV / Fortepan
Nézzenek oda, ilyet se sűrűn látni Szegeden! Tökéletesen harmonizál a dobszó a Teréz körút zajával. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan
A város polgármestere most az újpesti születésű Szépvölgyi Zoltán, a kisföldalattit nemrég hosszabbították meg, és már az új, sárga csuklós metrók járnak rajta. Itt épp a November 7. téren járunk, amit régebben Oktogonnak hívtak. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan
Ellátogattunk természetesen a Hősök terére is, ahol épp egy iskoláscsoport fényképezkedett a Szépművészeti előtt. Fotó: Baráth Endre / Fortepan
Hősök tere, szobrok, buszok. Fotó: Lencse Zoltán / Fortepan
Az 1849-re felépült Lánchíd, melyet a háborúban felrobbantottak, de átadásának századik évfordulóján, huszonhét éve újra felépítettek és ismét magukénak érezhetik a pestiek és a budaiak. Fotó: Gali / Fortepan
Mintha fejük tetejére állított csüngő gombák lennének, olyanok a metró lámpái. Pár éve készült el az első igazi metróvonal, itt épp a Deák Ferenc téren járunk. Azt mondják, pár hónap és elkészül a következő. Fotó: Szepesfalvy Gábor / Fortepan
Ebédelni a Berlin önkiszolgáló étterembe térünk be. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan
Egy utolsó séta Pest utcáin, háttérben a Szabadság térrel. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan
És vissza a Nyugati pályaudvarra. Viszlát Budapest! Fotó: UVATERV / Fortepan
Reméljük tetszett rövid kalandozásunk Budapesten. Mondjátok meg ti, legközelebb hová és hogyan utazzunk el! Autózzunk le (vagyis fel) a Balcsira a 60-as években, esetleg nézzük meg Kassát a második világháború előtt közvetlen? Vagy mit szóltok egy vidéki látogatáshoz akár a Zemplénbe? Írjátok meg alább!
