A nemrég megkezdődött felújítás során hungarocellbe csomagolják a Jerney János Általános Iskolát – és a rajta található, modern sgraffitot. Megoszlik a közvélemény.
A kiskundorozsmai Jerney iskola felújításáról még augusztusban írt a helyi sajtó. Ezt az épületet is a 2018 óta tartó szegedi oktatási intézményeket korszerűsítő program keretében modernizálják, azaz cserélik a nyílászárókat, hő- és vízszigetelik kívülről, napalemeket szerelnek fel, és hasonlók. A háromszintes, több mint 46 éves épület felújítására bruttó 310 millió forint európai uniós és bruttó 16 millió forint saját forrást fordít az önkormányzat.
A dorozsmai iskola épülete bár már 1974 augusztusára elkészült, még 1975 februárjában is üresen állt, mivel a csatornázással gondok akadtak. Maga a sgraffito 1979-ben került az épületre, a második világháború idején született (1944. március 25.), majd 2006-ban elhunyt Kovács László festőművész alkotása. Ez – vagyis ez volt – az egyetlen szegedi köztéri műve, ezen kívül Bonyhádon van még egy kerámiából készült falképe, valamint egy halála előtt egy évvel átadott szobra Budaörsön.
A régi nevén Szeged-Kiskundorozsma 2. sz. Általános Iskola épületének két külön pontjára kerültek az egyenként 3×6,4 méteres képek, melyek Jonathan Swift Gulliverjének utazásait hozták el a dorozsmai gyerekeknek. A sgraffito egyébként – a Wikipédia leírása szerint – olyan díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe.
1993-ban Tóth Attila Szeged szobrai és muráliái című könyvében így írt róla: „A nagyméretű sgraffito Gullivert, az ismert mesealakot ábrázolja, amint a lilliputiak éppen fölfedezik és megkötözik az alvó óriást. A vonalak szövevényéből csak messzebbről áll össze értelmezhető ábrává a sgraffito, mivel a jelenet az épület homlokzatának két szélső falfelületére került. Ezzel a szellemes megoldással az épület képzeletben Gulliver testévé minősül, azt sugallva, hogy miként a lilliputi emberkék lassanként fölfedezték maguk számára az embert, úgy igazodnak el az iskolába járó gyerekek is évről évre magabiztosabban a tudás ösvényein.”
A szebb napokat élt alkotás így nézett ki régebben:
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy bármennyire is barbárságnak tűnhet elsőre az önkormányzat döntése, mellyel “befalazták” a művet, a rombolást nem ők, hanem a dorozsmai gyerekek kezdték. Hogy mire gondolok? Arra az állapotra, ahogyan a munkálatok megkezdése előtt nézett ki a két kép:
Laci love, én, EDDA, U Vivi, Kata, Miley – nevek és feliratok százai kerültek egy asztalra Kovács László alkotásával. A köztéri szobrokat és alkotásokat felsoroltató adatbázis, a Köztérkép egyik felhasználója mindezek láttán így fogalmazott: „Kovács László festőművész alkotása segítségért kiállt”. Sajnos nem kapott.
Gulliver nem volt jó állapotban, és ezt sokan felhozták a felújítók mentségeként, amikor a történet eljutott a Szegeden láttam Facebook-csoportig. Volt aki annyit írt: „Elég szocialista volt… Ráfért már a frissítés, korszerűsítés”. Egy másik hozzászóló szerint „a művészet mindig érték marad, de jelenleg a bolygónk fontosabb szempont. Persze mondhatnánk, hogy ez az egy épület semmit nem számít a Föld szempontjából, és ez önmagában igaz is lenne, de ugyanoda lyukadnánk ki ezzel a gondolkodással, mint azzal, hogy “csak én dobom el a szemetet, az nem számít”. Bár nagyra értékelem a művészetet, de ha lehet spórolni a fosszilis energiahordozókkal, ha lehet egészségesebb várost – és azzal együtt bolygót – fenntartani, ha lehet az unokáinknak jövőt teremteni, akkor mindig a környezetazonos gondolkodás mellett teszem le a voksom.”
Akárhogyis, Gulliver valószínűleg végleg elbúcsúzott a dorozsmai gyerekektől, akik jó eséllyel nem is tudták, ki ő. Mára teljesen becsomagolták:
Etikailag persze felvetülhet a kérdés, hogy a szegedi önkormányzat megtett-e mindent, amit csak lehetett a mentés érdekében. A megmentés legitimitását nehéz volna megkérdőjelezni, lévén egy mesekönyv-figurát ábrázoló, esztétikai szempontoknak megfelelő műről beszélünk. Hogy mi a történet vége, még nem tudhatjuk, hiszen nem fejeződött be a felújítás. Az is elképzelhető – és én ebben bízom a legjobban – hogy a hungarocellfelület ezen részeit az eredeti állapothoz közelítően alakítják ki, azaz ráfestik a sgraffito által ábrázoltakat. Ennek persze köze nem volna egy eredeti sgraffitohoz, de jobb, mint egy egyszínű üres felület, ami az iskolafelújításokat jellemzni általában Szegeden.
Keressük az önkormányzatot, hogy vannak-e ilyen irányú terveik.