Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A főváros és Szeged között közlekedő InterCity-vonatokon háromfajta kocsiosztályon utazhatunk: a legolcsóbb a II. osztályú gyorsvonati, második a II. osztályú InterCity, a legdrágább végleten pedig az I. osztályú InterCity eshet választásunk tárgyává. Régen volt I. osztályú gyorsvonati rész is, de azt kivezették, mivel még a nála olcsóbb II. osztályú InterCity is sokkal jobb volt. Csakhogy a minőség és a színvonal emelkedése nem mindig egyenesen arányos a jegy magasabb árával.
Ilyen például az I. osztályú InterCity-vonatrész, ami lényegében mindenben elmarad II. osztályú társától, kivéve a jegyárat. Én most éppen egy ilyenen ülök, így gondoltam végzek egy gyors összehasonlítást.
Ebben jobb:
- kényelmes, nagy ülésekben utazhat az ember;
- előfordul, hogy egyedül van, de ha nem is, általában kevesen utaznak itt;
- a fahatású burkolatok és a vörös kárpit megadja a hangulatot.
Ebben rosszabb:
- jóval hangosabb, mint a II. osztályú, ~800 forinttal olcsóbb InterCity;
- nincs konnektor, ami a II. osztályon van;
- nincs víz a vécében, sem a külön mosdóhelyiségben;
- nincsenek asztalok, amik szintén vannak II. osztályon;
- nincsenek szemetesek sem.
Ez persze egy specifikus kocsitípus, de őszintén szólva nem találkoztam még olyan I. oszt. InterCity-vagonnal a szegedi fővonalon, ami jobban teljesített volna. Ennek oka viszonylag egyszerű lehet: a MÁV felújítókapacitása véges, így érthető, hogy inkább fordítanak erőforrást azokra a vagonokra, amelyeket akár 60-70 ember is igénybe vesz egy úton, mint amit mondjuk negyed ennyien. Ennek persze nem feltétlenül kellene így lennie, de ez a helyzet.
Nem azt mondom, hogy meg kellene szüntetni ezt a kocsiosztályt, Isten ments!, most is kifejezetten élvezem, hogy lényegében aprópénzért cserébe van egy circa 50 négyzetméteres dolgozószobám, ami ráadásul a szerelvény legvégén található, így legfeljebb a biztonsági őr bácsi jön be néha, hogy valamit elővegyen a táskájából, amit rám bízott.
Igazából jó ez így.