Közel 26 évvel ezelőtt volt, hogy olyan történt Szegeden és környékén, amire addig még sohasem volt példa, vagy legalábbis nem amióta újságok léteznek, hogy megírják. A példátlan esemény 1993. június 12-én az esti órákban volt, amikor is
160 kilométerórás széllel kísért orkán söpört végig a városon.
„Emberemlékezet óta nem volt Szegeden ehhez hasonló. A szombat esti fél óráig tomboló orkán erejű szél 160 kilométeres sebességgel söpört végig Csongrád megyében, de a legnagyobb károkat Szegeden és környékén okozta. A hurrikánt 7 percig tartó kiadós jégeső’ kísérte. A meteorológusok szerint az országban még sohasem mértek ilyen szélerősséget, a tornádószerű vihar derék vastagságú fákat csavart ki tövestől, ágakat tört le, ráborogatva a villamos és vasúti sínekre, utakra, házakra, parkoló autókra. Emiatt egy időre megbénult a város közlekedése, a forgalmat pedig el kellett terelni. Szünetelt az áram- és telefonszolgálat is. Szombaton, 12-én, Szegeden, este 6 óra után 20 percig általános áramkimaradás volt az Északi városrészben, Rókuson, Tarjánban, a Belvárosban. Időszakonként szünetelt az áramellátás Újszegeden. Súlyosabb sérülés szerencsére nem történt. A mentők mintegy 20 sebesültet részesítettek elsősegélyben. Főleg a fejsérülések voltak gyakoriak. A pechesebbek is kisebb agyrázkódással megúszták. Sok sérülést okoztak a kitört ablakok üvegcserepei is. Az egyik polgár kéztörést szenvedett, hat beteget bent tartottak további gyógykezelésre” – írta a Délmagyarország a katasztrófa másnapján.
Óriási károk keletkeztek a városban és környékén:
- csak az IKV házaiban közel 40 millió forintos kár keletkezett,
- megsérült szinte az összes önkormányzati intézmény,
- a Boldogasszony sugárúti bölcsőde teteje a járdára esett és ideiglenesen be is zártak,
- leállt a villamos- és trolibuszközlekedés,
- a város körül körülbelül 20 ezer hektáron a termés 80-100%-ka elpusztult,
- közel 5 ezer fa dőlt ki,
- 2-3 ezer lakásban elment az áram,
- sőt, a Belvárosi temetőben még sírköveket is mozdított el a helyéről a tomboló szélvihar.
Az eseményre többen emlékeztek vissza egy korábbi Facebook-poszt alatt.
„Én a nagymamámmal voltam egy mindszenti hajókiránduláson, a nyitott tatú sétahajóval és pont akkor értünk Szegedre. Kivonultak a partra a mentők, a rendőrség, és a vízirendőrség is jelen volt. Az emberek valósággal repkedtek a hajón, a méteres hullámok a tatnál pedig simán betörtek. Majdnem a híd lábához csapott minket, olyan vad volt a víz.” – Födi Gábor
„Mi a Felső Tisza-parti panelekben voltunk, a szél pont felénk fújt, így az egész család az erkélyajtót támasztotta, míg rokonok a szomszéd házban az erkélyről nézték az egészet, mert ők szélárnyékban voltak. Másnap a Széchenyi tér képe beleégett a szemembe: a hatalmas fák keresztben a középső sétányon, amin gyerekek másztak össze-vissza – egy nagy játszótér lett az egész parkból.” – Kovács Endre
Ennek az egésznek persze semmiféle aktualitása nincs, hiszen nincs se évfordulója, sem új információ róla, azonban a napokban megjelent egy videó arról, hogyan festett ekkor a Széchenyi tér.
