Ahhoz már hozzá lehetett szokni, hogy a Délmagyar-SzegedMa vonalon lényegében minden nap megjelenik egy random pozitív hír Nemesi Pálról. Pénteken azonban címlapra került egy olan interjú a SzegedMán (amit persze azonnal átvett a Délmagyar is, szinte változtatás nélkül), amit oktatni lehetne a KESMA-birodalom újságírótanoncai körében.
A cikk maga azzal kezd (már a címben), hogy Szeged ne arról legyen híres, hogy ez a baloldal utolsó bástyája, sokkal inkább arról, hogy ez Magyarország legerősebb városa (az nincs megnevezve, hogy milyen szempontból, feltehetően gazdaságilag). Ezen túl tele van üres ígéretekkel, elmúttizenhétévezéssel és valamivel, ami még a cicás mémeknél is erősebb.
Biztonság, kényelem, nyugalom
Az interjú elején azt kérdezi az írást jegyző főszerkesztő, Kapitány Gergely, hogy amikor Nemesi augusztus 20-án biztonságot, kényelmet és nyugalmat ígért a szegedieknek, akkor arra gondolt-e, hogy ezek nincsenek-e most is meg a városban. Illetve ügyesen beleszőtte az állítólag nem létező szegedi gazdaságot is azzal, hogy a békétlenség mellett helyben toporgást is említett.
Nemesi erre igenlő válasszal felelt, szerinte „a város vezetői békéről beszélnek, de valójában szítják a feszültséget a városházi propagandamédián keresztül.” Ez persze meglehetősen erősen hat pont a SzegedMán, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy ezen mondattal azonnal el is van ültetve az ördög a városvezetésben, hiszen Nemesi szerint ők maguk állnak a szegediek és a biztonságos lét közt.
Alapvetően nagyon fontos a sikerhez, hogy olyan dolgokat ígérjünk meg valakinek, jelen esetben a választóknak, amelyek ösztönlény mivoltuknál fogva létszükségletük, az nem is fontos, hogy ebben valós hiánya is legyen az embereknek, ennek elég látszatát kelteni. A Maslow-piramis szerint amint egy ember hozzájut a vízhez, élelemhez és alváshoz, a következő, amit ki kell elégítenie, az a biztonság, illetve annak érzete, mely kéz a kézben jár a kényelemmel és a nyugalommal.
Ha tehát biztonságot ígérünk valakinek, főleg egy idősebb személynek, azzal lényegében meg is vettük őt.
Ha én nyerek, te is nyersz
Ha a biztonság nem volna elég, kapnak a választók mást is. Méghozzá azt a képzetet, hogyha jó helyre szavaznak, akkor ők maguk is igazi részesei lesznek a győzelemnek.
„Győzzenek tehát végre a szegediek!”
– hangzik el a beszélgetésben. Győzni pedig nincs ember, aki ne szeretne, újabb pont.
Közvéleménykutatás, házilag
Ezt követően arról beszélgetnek, hogy mi is motiválja valójában Nemesi Pált. Ahogyan fogalmaz, azért nem függ senkitől, mert sok pénze van, így nincs szüksége sem anyagi javakra, sem hírnévre. Eztán rátér arra, hogy 17 év után most először volna igazi esély Botka leváltására. Ezt pedig saját közvéleménykutatásaival támasztja alá: „minden közvélemény-kutatásunk ezt mutatja”. Erről persze rögtön eszébe jut az embernek, hogy „Csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam”. Ezt tartja Churchill mondása, mely nem is biztos, hogy az övé, de a lényeg itt is érezhető. Azzal, hogy valaki valahol és valamikor csinált egy közvélemény-kutatást, bármit alá lehet támasztani.
A közvéleményről részleteket is megosztott, eszerint „sokkal többen vannak azok az emberek, akik változást akarnak”. Az persze nem továbbra sem derül ki, mennyire reprezentatív a felmérés, vagy bármilyen részlet róla.
Az ellenség és az általa okozott megszégyenülés
Nemesi Pál kampányának egyik kulcs eleme, hogy felpezsdítené a szegedi gazdaságot. A szekerét toló médiumok is már bejelentése előtt is ezen hiányosságait próbálták felfedni a városnak, időben elültették az emberek fejében, hogy a város gazdaságával komoly gondok vannak, és a vezetés akkor sem tenne ez ellen, ha fegyvert fognának rájuk. Erre jött megmentőként Nemesi karaktere, aki évtizedes Fidesz-közeli vállalkozói múltjával javítaná meg a gépezetet, amivel a városvezetés szerint egyébként semmi gond nincs.
Nem meglepő tehát, hogy az interjúban is kitérnek erre. „Botka László és a mögötte álló pártemberek, pártpolitikusok egyre messzebb, egyre távolabb rángatják Szegedet a sikertől, a többi sikeres hazai nagyvárostól. Mert ők Szeged és a szegediek hátán akarnak ismét felkapaszkodni a politikai térképre.”
Az alap felvetés az tehát, hogy Botka Lászlóék már-már szándékosan verik szét a szegedi gazdaságot, és direkt elijesztenek minden lehetséges befektetőt. Ha pedig egy ekkora és ilyen múlttal rendelkező városban haldoklik egy éltető ágazat, az nem jó, és ez egyébként valós problémákhoz is vezethet, úgymint a munkanélküliség (ami itt alacsonyabb, mint az országos átlag). Innen ered a szégyenérzet képzete, melyet a választókban keltenek, hiszen senki sem volna büszke arra, hogy egy gazdaságilag sikertelen, rosszul teljesítő városban tengődik.
Ez a trükk pedig majdnem az összes korcsoportnál hatásos lehet. Hiszen míg a fiatalabbakat nem igazán érdekli (úgy általában semmi közélettel kapcsolatos), addig a dolgozó rétegek és az idősebbek igen érzékenyek erre. Előbbi megélhetését és a gazdaggá válás beteljesedésének lehetőségét félti, utóbbit pedig egyenesen arra tanították a szocializmusban, hogy minden áron teljesítsen jobban gazdaságilag.
Gyerekek és nénik
És az utolsó, amit természetesen nem lehet kihagyni, a joker, amely mindenkire hat, korosztálytól, nemtől és jövedelemtől függetlenül: közös fényképek a társadalom esetlenebbjeivel, illetve olyanokkal, akiket köztudottan szeretnek a potenciális választók.
A cikk során összesen hat fényképpel találkozunk, egyenletesen elosztva. Mindenek megvan a maga különlegessége.
A Fidesz körül egyébként gyakran vannak incidensek, amiért politikusok gyerekeket használva próbálnak jobb színben feltűnni, bár ott inkább óvodákat látogatnak almáskosarakkal. Ilyen tehát egy közel tökéletes interjú egy magát függetlennek beállító polgármesterjelöltrő.
Nyitókép: Szűcs Dániel / Szegeder