Lepattogzott sárga falak, zöldre festett fa ajtók és ablakok, és mindent benőtt borostyán: bemutatjuk a belvárosi udvart, ahol 70 éve megállt az idő.
De először egy kis előtörténet. A századforduló környékén Szeged jóval kisebb kiterjedésű volt, mint manapság, így az ipartelepek, melyeket már akkor is divat volt a város peremére elhelyezni, a mai nagykörúttól nem estek messze. A körút mentén már több gyár és üzem is működött, mint a cipőgyár és a kenderfonógyár. Kisebb ipari célú épületek azonban bentebb, a kiskörút mentén is voltak.
Arról, hogy milyen volt a hangulata ezeknek az udvaroknak, sajnos nem maradt fent semmi, a következő képeken azonban megpróbáljuk a lehető legjobban átélni ezt. Lépjünk hát be a Tisza Lajos körút 21-es számú házába, és egyben 1940-be is, hiszen az egész udvarból már csak pár kantáros munkás és egy korabeli teherautó hiányzik.
A ház kívülről teljesen átlagosnak tűnik, ha azonban betérünk az udvarra, elcsodálkozik az ember, és valóban úgy érzi magát, mintha csak a 40-es években lenne. A képeken a sárga falak a körútról nyíló lakóépületé, a barnák pedig a hozzá épített egyszintes ipari célú építményé. Azt, hogy pontosan miféle tevékenység zajlott utóbbiban, nem tudni, mára teljesen elhagyatott, pedig hihetetlen potenciál van benne.
Tehát ha valaki szeretne magának egy baromi menő műhelyet, vagy esetleg egy a régi időket megidéző kávézót nyitni, itt a lehetőség, mert ezt az udvart nem szabad elveszíteni!