Ezt a mondatot minden bizonnyal sokszor fogjuk még hallani Szegeden. A következő négy hónapban legalábbis, ugyanis május 21-től ennyi ideig lesznek Lime e-rollerek a városban. A Lime a világ egyik legismertebb elektromobilitás-rendszere, ami május 20-án jelentette be, hogy tesztjelleggel Szegeden is elérhetővé teszik szolgáltatásaikat kétszáz roller személyében. Ez egészen meglepő lépés, eddig ugyanis elsősorban nagy világvárosok kiváltsága volt az ilyen; én egyáltalán nem találtam arra vonatkozó információt, hogy kisebb városok irányába is terjeszkedett volna a cég eddig.
A Lime-ot 2017-ben alapította Brad Bao és Toby Sun, és először kerékpárokat lehetett bérelni egy észak-karolinai egyetem kampuszában. Az év júliusában 500 bringával elárasztották Chicagót, és rögtön a város legnagyobb közbringarendszere lettek. A cég hamar unikornissá nőtte ki magát, 2018-ra már 1,1 milliárd dolláros tőkével rendelkezett.
2019 szeptemberére már 30 ország 120 városában voltak jelen, elsősorban a világ legnagyobbjaiban, és főként nyugaton. A Lime egyébként szűkszavú honlapján elérhető térkép szerint Ázsiában mindössze 2 városban vannak jelen, és Óceániában is csak 5-ben. Afrikában nincs jelenlétük, ami azt jelenti, hogy
előbb Lime-ozhatunk a Feketesas utcán, mint mondjuk Fokvárosban.
Az USA-ban található a legtöbb város, majd Nyugat- és Közép-Európában. Utóbbiban is azonban tényleg csak a legnagyobb városokban, mint amilyen a környéken Budapest, Bukarest, Bécs vagy Prága. Nincs Lime a Balkánon sem, ahogyan tőlünk keletre is csak néhány helyen. Szóval tényleg eléggé nagy dolog, hogy nálunk, az Alföld poros végében már téphetjük az aszfaltot vele.
Ez olyannyira nem hagyott nyugodni, hogy megkerestem Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármestert, aki azt válaszolta, hogy nem csak Szegedet keresték meg, és alapvetően cél a Lime-nál, hogy ne csak metropoliszokban legyenek ott. Nagy hívta fel a figyelmemet arra, hogy honlapjukon van egy lista is a térképen túl, ahol olyan városnevek is szerepelnek, mint Plzeň. Ez az a cseh város, ahol 2013 körül Szeged új, Škoda-Ikarus trolibuszainak elektronikáját beszerelték, a lakosságszám pedig szinte azonos a minénkkel, 175 ezer fő.
A Dunába dobják
Budapesten 2019-ben jelentek meg, és ezt követően eléggé sok figyelem hárult a cégre. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a hatóságok nem tudták eldönteni, hogy egy e-roller az kerékpár vagy segédmotoros kerékpár, vagy valami más. Logikusnak gondolhatnánk, hogy mivel nem tud kifejezetten gyorsan menni, és mert _ez egy roller_, előbbi kategóriába sorolták, de nem így történt. Az indexes Földes András készített is akkoriban egy szórakoztató videót arról, milyen e-rollerrel szabályosan, azaz a közutakon, az élénk forgalomban közlekedni. Röviden összefoglalva: szopóroller. Hivatalos jogszabályi környezet máig nincs az elektromos rollerekre, így Nagy Sándor is csak annyit tudott javasolni, hogy ott használjuk, ahol kerékpároznánk is.
Újabban azzal kerültek reflektorfénybe, hogy a Lánchíd felújításakor előkerült néhány darab roller. A Duna mélyéről. Erről pedig az embereknek is megvolt a véleménye: volt, aki szomorúnak titulálta, hogy a folyóból is e-rollereket szednek elő, míg mások szerint az összesnek ott volna a helye.
Az elektromosroller-rendszereket alapvetően a következők miatt éri kritika:
- belerondítanak a városképbe, hiszen minden sarkon/téren ott állnak;
- sokszor útban vannak, amikor szűkebb járdákon hagyják őket;
- oltári veszélyesek tudnak lenni, mert jól gyorsulnak, és könnyű elesni a kis kerekeknek köszönhetően;
- és alapvetően sok ember nem tud ráérezni, és nem tudja jól kezelni ezeket a járműveket.
Azt nem tudom, hogy hány Lime-ot fognak kihalászni a Tiszából, ha végre valaha felújítják a Belvárosi hidat, de az biztos, hogy Szegeden is konfliktust fog okozni a rollerezés. Ami egyáltalán nem baj, elég csak abba belegondolni, mennyi ellenérzést szül az, hogy olajzabáló, mérgező gázokat kibocsájtó, embereket halálra gázoló szerkezetekkel (a.k.a. autók) árasztottuk el városainkat. Hmm. Igazából annyit nem, mint a közrollerek.
Gettóban nem pörög a roller
Még egy szóban arról, hogyan is kerültek ezek most Szegedre. Megkérdeztem Nagytól, hogy ki keresett meg kit, és meglepetésemre azt válaszolta, hogy a Lime volt a kezdeményező. „Más cégekkel is volt korábban beszélgetés, de soha nem konkretizálódott a dolog” – fogalmazott. Szerinte azért volt ez így, mert a város „eddig a közlekedési fejlesztésekben innovatív volt, jelentős és növekvő a turizmusa, és jelentős a fiatal (egyetemi) népesség”.
Arra a kérdésre, hogy mit vár mindettől a városvezetés, és hogy nem félnek-e attól, hogy itt is budapesti állapotok uralkodnak majd, Nagy a következőt mondta: „Egy négy hónapos próbaidőszak indul, és annak a tapasztalatai alapján dől majd el, hogy sok vagy kevés a roller, illetve kell-e egyáltalán? Szeretnénk majd erről kikérni a lakosság véleményét. Azt látom, hogy a budapesti kitiltásokból sokat tanultak a rolleres cégek, figyelnek arra, hogy ne okozzanak lakossági panaszokat. Egyébként elektromos rollerek már most is vannak Szegeden, csak nem bérelhetők, hanem magántulajdonúak, és jelenleg az áruk egy komolyabb kerékpáréval van arányban, de csökken, tehát előbb-utóbb magántulajdonú rollerből is több lesz.”
Egy másik érdekesség, ami nekem feltűnt, hogy a Lime szegedi térképén ki van hagyva egy nagyobb terület a Móravárosi körút és a Gólya utca között, beleértve a Cserepes sort is. Ez nem lenne meglepő, hiszen pl. Béketelepre vagy Kecskésre se mehetünk már át, de ez a terület mintha külön szándékkal lett volna kihasítva, mert a Vadaspark lakóparkba, ami jóval messzebb van, már rollerezhetünk. A kihagyott rész meglehetősen gettóvidék, nekem például két hete feltörték az autómat itt egy marék apróért, úgyhogy én ezt látom okként. Nagy azt mondta, hogy alapvetően a Nagykörút lett volna a külső határ, és utána a lakótelepek felé kezdtek el terjeszkedni; azt nem tudja, miért maradt ki ez a vidék.
És ha már térképek: miért vannak tiltott parkolási területek (pirossal jelölve)? Nagy Sándor erre azt mondta, „gyalogoszónák és kiemelt zöldterületek, valamint persze városkép védelme érdekében” lettek ezekről a helyekről tiltva a rollerek. Illetve rollerezni lehet (hogy szabad-e, azt tán a rendőr se tudja), csak otthagyni nem. A roller egyébként le is lassít azokon a helyeken, ahol kerékpárral nem lenne szabad közlekedni. Illetve a cég közleménye szerint lelassít, de amúgy kényelmesen lehet csapatni a Kárász utcán is. Én nem tudom mondjuk, nem próbáltam, csak egy barátom mesélte…
Mi haszna ebből a városnak, kollektíven? A Lime külön szerződés alapján fizet a közterület használatáért, és fizet az SZKT-nak is, akik a töltést és a logisztikát intézik cserébe, erre van szerződése a két cégnek. A rollereket rendszeresen kell tölteni vagy másik helyre szállítani, illetve vannak kisebb, helyben végezhető javítások, amiket a Lime saját logisztikai rendszere megrendel az SZKT-tól. A tevékenységhez szükséges infrastruktúra nagy részével, szakemberrel az SZKT már rendelkezett, így ez egy havi néhány milliós többletbevételt jelent a cégnek, amin várhatóan némi nyereségük is lesz.
Ilyen szórakoztató még nem volt közlekedni
Én már 20-án este regisztráltam, és mint jó újságíró, el is rángattam a barátnőmet egy közeli rollerhez, hátha már a hivatalos indulási nap előtt lehet őket használni. Lehetett. És most rögtön essünk is túl az anyagiakon, mert úgyis az érdekel mindenkit: 250 forint minden feloldás, majd onnantól kezdve 50 forint per perc. Ezek megegyeznek a budapesti árakkal, ami azért meglepő, mert a székesfővárosban azért jobban keresnek az emberek; és azért nem, mert még így sem rajtunk keresi magát rongyosra a Lime.
Amerikában például $1, azaz 285 forint a feloldás, és ezt követően $0.15, azaz 43 forint egy perc használat, tehát jóval drágább, mint… vagyis… olcsóbb. Hmm. Szóval kevesebbe kerül e-rollert bérelni egy országban, ahol a medián bér több, mint 1 millió forint, mint Szegeden és Budapesten? Meredek. Mondjuk arrafelé az adó is kevesebb, lehet ez az ok.
De térjünk vissza a Bécsi körútra: este 10 előtt nem sokkal értünk a rollerekhez, néhánytíz méterre kettő is volt egymás mellett. Ezeket akkor még (jó eséllyel) senki nem használta, teljesen tiszták és sértetlenek voltak. Egy gyorskötözővel felrögzített kis papír jelezte, hogy még újak. A papíron néhány ábra volt, hogyan is kell használni, meg hogy viseljünk bukósisakot meg ilyenek, jól van anya, vigyázok, hagyjál már.
A feloldás rettentően egyszerű: a letöltött applikációban (itt a regisztráció mindössze annyi, hogy megadjuk bankszámlaadatainkat) rábökünk a Szkennelés gombra, beszkenneljük a kormányon található QR-kódot, és máris hallhatjuk a kellemetlen szignált, amitől még a szomszéd utcában is mindenki tudni fogja, hogy valaki feloldott egy rollert.
Ezt követően elindulunk, mint egy sima rollerrel, majd amikor már lendülettel állunk a Lime-on, finoman elkezdhetünk gyorsulni a kormányon található kis, hüvelykujjunkkal kezelhető pedál segítségével. Vagy kenhetjük neki már az elején, de érdemes először tényleg óvatosan használni, mert könnyen instabillá fokozódhat a helyzet. És innentől jön a gyönyör, a széles mosoly, ahogyan suhanunk végig a kivilágított, csendes Alföldi utcán.
Aki még mindig olvassa ezt a cikket, azt valószínűleg az is érdekli, hogy mit tud a Lime rollere. Tömör leszek: a végsebessége (az én nem hivatalos méréseim szerint) 27 km/óra körül van, de ezzel a sebességgel már százméterenként elmorzsolunk egy miatyánkot vagy imádkozunk az e-rollerezők védőszentjéhez. Sima, jó minőségű aszfalton nehéz vele elesni (jó, hát nem mindenki számára), amint azonban kátyúsabbá válik az útvonal, nagyon könnyű végzetes úthibákba gördíteni aprócska kerekeinket. Mi egyszer sem estünk el, de voltak close callok, satufékek, és azt sem kifejezetten szereti a Lime, amikor mondjuk villamossíneken kelünk át, esetleg térköves villamosmegállóban haladunk vele. Lemértem azt is, hogyan gyorsul: a végsebességig nagyon nehéz felvinni, dinamikusan csak olyan 25-ig tud gyorsulni alattam, ezt azonban 12-15 másodperc alatt eléri, ami kifejezetten intenzív érzés ahhoz képest, hogy egy rolleren állunk.
Meg ilyen drága sem
A cikk következő része már a napközbeni tapasztalatokat írja le, és az eddigiekkel szemben nem csütörtökön későn este, hanem már pénteken, a cikk megjelenése előtti órákban íródtak. Fél kilenc magasságában lefoglaltam előre a Lime-ot, amit előző este raktam le a közelben (mindenki foglalhat magának 10/30 perccel előre rollert, hogy ne vigyék el előle [30 perc akkor jár, ha egy külön csomagra is előfizetünk havi 2000 ezer forintért]). Eztán csak el kellett battyogni érte, feloldani, és már mehettem is. Az esti próbához képest kicsit más volt, mert nem tudtam nem arra gondolni, hogy most mindenki engem néz, hogy mennyire menő vagyok, hogy már az első reggelen Lime-ozok, amikor az emberek nagy része azt hiszi e szó hallatán, hogy egy déli gyümölccsel jöttem a kávézóba. De fontos kiemelni: senkit nem érdekel, hogy Lime-mal járunk, de úgy is fogalmazhatnék, hogy az emberek – érthetők okokból – teljes mértékben leszarják. Kb. annyira, mint amikor egy új, negyvenmilliós német kocsit padlózgat valaki a Nyugi előtt. Odanéznek, majd vissza.
Ha előfizetünk 2000 forintért, akkor nincs feloldási díj, viszont minimum havi 8 alkalommal kell Lime-oznunk, hogy ne legyünk mínuszban. Az első hónap ingyenes, és csak a másodiktól vonja le a rendszer minden hónapban ezt az összeget. Én ennek tudatában indultam el a Vám tér mellől, és érkeztem meg 4 és fél perccel később az Antique Caféba, ahol most írok épp. Előfizetés nélkül ez 500 forintba került volna, ami kifejezetten drága, és a 250-re se mondom (ugye ennyibe került előfizetve), hogy nem az. Lime-ozni ár/érték drága, mert ez egy nem kifejezetten komfortos módja az egyéni közlekedésnek. Ha egy bőrüléses taxi hozott volna el ezen a bődületesen hússzú, 894 méteres úton, még keveseltem is volna egy ötszázast. De a Lime kb. a kerékpározás szintjén van, illetve annál azért kicsit menőbb.
Délután még visszamentem a városba, hogy a Szegeder új fotósa, Andy is kezelésbe vehesse a gépet, illetve fotózhasson engem, ahogyan a Széchenyi téren közlekedek. Konklúzióként azt tudom mondani, hogy az egész olyan, mintha valami kalandparkban lennénk, csak közben otthon vagyunk a városunkban. Persze a kalandparkok híresek arról, hogy nem feltétlenül olcsók, és ez a Lime-ra is igaz. A csütörtök esti próbakör (33 perc) 1650 forintba került, majd így sorakoznak a tételek az applikációban: 5 perc, 250 forint; 21 perc, 1100 forint; 23 perc, 1150 forint; 5 perc, 300 forint; 18 perc, 900 forint; 9 perc, 500 forint; 29 perc, 1450 forint; 9 perc, 450 forint. 152 percet közlekedtem a Lime-mal csütörtök este és péntek délután között, és összesen 7750 forintot költöttem.
Él a kérdés, hogy megéri-e ilyen árakon rollerezni, vagy maradunk a bringán/buszon/kocsiban. A tömegközlekedésnek egy havi bérlete kerül annyiba, mint amit én eljátszottam egy kétharmad nap alatt; autóval is nehéz elkölteni átlag 500 forintot megtett kilométerenként; a kerékpározás meg szinte ingyen van.