Ezúttal nem zenés eseményre, kiállításra vagy beszélgetésre invitálta a nagyközönségét a Grand Café és a Jazz kocsma, hanem a most harmadjára megrendezett barátságos futballmérkőzésre. Az esemény kifejezetten jó hangulatú volt, a szervezők nem csak a gyerkőcöket, de a családok jóbarátait és a kisállatokat is egyöntetűen invitálták a múlthét szombaton megrendezett labdarúgó összecsapásra, így néhány kutyus is megjelent a nézőtéren. Sajnos ők a fociból kimaradtak, de láthatóan nézőként is jól érezték magukat.
A meccs a Móravárosi Kinizsi Pályán került megrendezésre, ahol tavaly a Grand Café kiegyenlített játszmában győzött 6–5-re. A két vendéglátóhely már délután öttől közös főzőcskézéssel várta a korábban érkezőket, az este hetes kezdő sípszóig, melynek Tóth Péter Zoltán adott hangot, mint játékvezető. A mérkőzéshez két szakkommentár is társult Kékesi Márk és Simon Zoltán (nb1.hu főszerkesztő) személyében.
Ugyan nem vagyok egy notórius focimeccsnéző, de szerintem kijelenthető, hogy heves és mindvégig sportszerű játékot láthattak a jelenlévők. A nyugalmasnak tekinthető kezdés után az első gólt Veres László Antal szerezte a Jazz csapatának, ezt követően a Grand szeretett volna egyenlíteni, amikor azonban egy ígéretes gólhelyzet során a tavalyi meccs emberének választott Szokol Szilárdnak a dereka húzódott, az emeletiek jelentős veszteségben szenvedtek az idő hátralévő részében. Az első félidő során végül Vőneki Ádámnak sikerült 1–1 -re egyenlítenie.
A következő félidőben térfélcsere után, döntetlennel folytatódott a mérkőzés, de az óvatos játékot követően felpörögtek az események; Ágoston Lóránt és Höffler Norbert góljaival 3-1-re változott az állás a Jazz javára. A 4. góljukat egy kezezés miatti büntető során szerezte Veres László Antal, aki így már második góljával gazdagította csapatát, de mivel az utolsó pontot Höffler Norbert lőtte, ők holtversenyben lettek a meccs gólkirályai. És bár bekapott öt gólt, Klajkó Dániel, a Grand kapusa parádés védéseivel folyamatosan hatástalanította a Jazz helyzeteit. De nem csak neki volt sűrű a dolga, Ács Péter sem unatkozott a másik térfélen, mint kapus.
A kupaátadást követően a csapatok a kupát elvitték a Jazz kocsmába, de az italozás végül, a hagyományoktól eltérően, a Grand Caféban folytatódott, mert a nyertes kocsma sajnos nem nyitott ki a lezárások megszűnésével, így a vándorserleg most magányosan díszeleg a pulton. Remélhetőleg ennek ellenére jövőre is megrendezésre kerül a meccs, az akkorra már negyedik baráti összecsapás is, mivel családias és barátságos hangulatával nem csak a futballkedvelőknek nyújthat kellemes koraesti programot. Addig is R.I.P. Jazz Kocsma.