Grosics Gyulára, az Aranycsapat 94 évvel ezelőtt született és 2014-ben elhunyt futballkapusára emlékeztek kedden sírhelyénél, a Szent István-bazilika altemplomában.
„Szerencsésnek mondhatom magam, mert ismerhettem Grosics Gyulát, akit ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor az a szeretet lenne. Szerette a nemzetét, a hazáját, a sportot és az embereket, valamint élt-halt a labdarúgásért” – mondta Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke, majd hozzátette, Magyarországon sok kitűnő sportoló nevelkedett fel, az Aranycsapatra az egész világon mégis máshogyan tekintenek, és tagjai kiemelkednek a többiek közül, mert olyan egyéniségek alkották a csapatot, mint például a 86 válogatottságig jutó Grosics Gyula.
„Egy olyan sportoló életútjáról emlékezünk meg, aki bár a csapattársaival együtt elveszítette a világbajnoki döntőt, mégis Aranycsapatnak nevezik őket.” Ezt már Bajkai István országgyűlési képviselő, az Aranycsapat Testület alelnöke mondta. „Mindenki tudta, hogy ők voltak a legjobbak, ez a generáció a romokból építkezve lett naggyá, mert alázat és sport iránti tisztelet volt bennük” – tette hozzá. Bajkai István felidézte az 1926. február 4-én született Grosics Gyula életútját is. A Fekete Párduc becenevű kapus először a Dorog labdarúgója volt, majd 1950-ben lett a Bp. Honvéd játékosa, s a legnagyobb sikereit ezután érte el. Emlékeztetett rá, hogy Grosics tagja volt az 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyérmes magyar válogatottnak, 1953 novemberében védett az évszázad mérkőzésén, az angolok elleni 6-3-as diadal során, valamint az 1954-es berni világbajnoki döntőben, amelyet 3-2-re az NSZK nyert meg.
„Grosics Gyula halála nagy űrt hagyott, de emléke örökké bennünk él. Minden sportbarát számára üzenet, hogy siker csak akkor születik, ha mindent a sportra teszel fel, Grosics Gyulára pedig példaképként kell tekintenünk” – jelentette ki Bajkai István.
Az Aranycsapat utolsó előttiként távozott tagjának sírjánál Lomnici Zoltán és Bajkai István, valamint a legendás kapust az utolsó éveiben ápoló Pénzes István professzor helyezte el a megemlékezés koszorúit. Részt vett az eseményen Grosics Gyula lánya, Edina, az Aranycsapat utolsóként elhunyt tagjának fia, ifjabb Buzánszky Jenő, Jónyer István világbajnok asztaliteniszező, valamint az Újbudai Grosics Gyula Sportiskola nyolcadik osztályos diákjai.
1952. FinnországHelsinki, XV. nyári olimpiai játékok, Olimpiai Stadion. A magyar válogatott a döntő után (Magyarország – Jugoszlávia 2:0). Lantos, Bozsik, Czibor, Palotás, Lóránt, Zakariás, Grosics, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Buzánszky. Fotó: Kovács József / Fortepan