Felbontották az aszfaltot a Szilágyi utcai Mentőállomás előtti bicikliúton. Ez már csak azért is érdekes hír, mert közel egy évtizeden át jártak itt úgy a kerékpárosok, hogy szétrázta őket a kockakő, mígnem 2016. decemberében leaszfaltozták. Igen, jól olvastad, épp, hogy fél év telt el azóta, most pedig újra kockaköves.
Hogy ez jó vagy rossz-e, azt most próbáljuk meg kideríteni.

 

 

Rossz, mert értelmetlen

 

Miért kap kopóréteget egy útszakasz, ha fél év után felbontják azt? Már decemberben is kérdéses volt, hogy egy eddig őrizgetett szakaszt miért csak ilyen soká „hoznak rendbe”. Amikor a bicikliutat itt kijelölték ugyanis, állítólag a kockakő műemlékvédelmi értéke miatt nem kapott szilárd burkolatot.
Abba pedig már felesleges is belekezdeni, hogy miért nem kapott decemberben az aszfalt alapot, és miért egyszerűen a kockakövet borították be az új kopóréteggel.

 

 

Jó, mert örökségvédelmi szempontból értékes

 

Ez valóban furán hangozhat elsőre, de egy macskaköves utca manapság komoly értéket képviselhet. Bár járművel való közlekedésre kevésbé alkalmas, sétálni sokkal hangulatosabb, és egy ingatlant – jelen esetben a volt Tűzoltólaktanya 1899-ben épült, védettség alatt álló épületét – is jócskán feldobja. Nem véletlen lett kikövezve az Indóház tér is. Egyszerűen emeli a környék vonzerejét, értékét.
Arról nem is beszélve, vajon milyen idősek lehetnek ezek a kövek. Bármilyen régi képet néz az ember, kockakővel volt borítva a laktanya előtti járda.

Egy bicikliútnak lehet máshol helyet találni (sőt, ez esetben nem is ártana, hiszen eléggé veszélyes a közös gyalog- és kerékpárút), a Tűzoltólaktanyát azonban nem lehet macskakövestől átrakni máshová.

 

 

Rossz, mert biciklivel járhatatlan

 

Hiába néz ki azonban baromi jól, ha a funkcióját képtelen ellátni. Autóval még úgy, ahogy, kerékpárral azonban szinte lehetetlen a viselhetetlen rázkódás nélkül átsuhanni egy kockaköves szakaszon.
A Mentőállomás előtt sokan egyszerűen az útra letérve megkerülték macskaköves részt.

 

A lényeg, hogy az emberek többsége fogja a fejét az értetlenségtől. Sokan mérgelődnek, hogy nem lehet normálisan biciklizni, kevesebben pedig tán örülnek, mert decemberben egy percig megszakadt a szívük, hogy eltűnni látták ezt a szép együttest, melyet a Mentőállomás gyönyörű épülete és a macskakő alkotott. Én utóbbiak közé tartozom, és most örülök, hogy így alakult.