A megyei hírlapok messze földön híresek semmitmondó címadásaikról, amelyekből legalább annyira nem derül ki semmi, mint amennyire sorozatgyártani lehet őket, mindenféle gondolkodás és kreatív erőforrás felhasználása nélkül. Ezek a címek leginkább akkor jönnek elő, amikor valakit kiküldenek, hogy írjon riportot egy falunapról vagy hasonló ünnepségről, és az lesz a cím, hogy Jó hangulatban telt a… A bármi. Mindegy, hogy micsoda, az is mindegy, hogy tényleg jó volt-e, érdekes volt-e, tudott-e hozzátenni a település szellemi értéktárához, a lényeg, hogy jó hangulatban telt.
Balogh Gergő kollégámmal rendszeresen szoktunk is ezen röhögni, hogy amikor egy-egy anyagnak már húsz perce ülünk a címén, hogy mi legyen, ami jól tükrözi a cikket, mond eleget, de nem túl sokat, szóval akkor egyszerűen bedobjuk, hogy legyen az a cím, hogy Jó hangulatban telt a…
Persze hozok is egy pár példát erre a fajta címadásfajtára, álljon itt néhány:
- Jó hangulatban telt a lakógyűlés Tiszapüspökin
- Jó hangulatban telt a Sörfesztháza második napja
- Jó hangulatban telt a várpalotai családi nap
- Nótázva, jó hangulatban telt a csigatésztasodrás Pocsajon
- Jó hangulatban telt a hét utolsó napja Európában
Megfigyelhető, hogy bármi tud jó hangulatban telni. Lakógyűlés, sörfeszt, családi nap, tésztasodrás. Az utolsó talán kakukktojás, a Portfolióból kinézem, hogy csak görbe tükröt állítanak.
Az ilyesfajta címadásoknak persze többféle változata is létezik, a közös mindben az, hogy azonnal felismerjük, és tudjuk, pontosan miről fog szólni a cikk. Ilyen még például a Kicsik és nagyok egyaránt…, de talán idevehetjük a politikai témájú eseményeknél/projekteknél is előszeretettel használt Sikerrel zárult a… típusú címeket is.
A Délmagyarországnál különös hagyománya van a szar címeknek, és ezt mi sem bizonyítja jobban a ténynél, hogy 2011-ben még Facebook-csoportot is alapítottak szegedi fiatalok Azért nézem a delmagyar.hu -t, hogy röhögjek a cikkek címén!! 😀 címen. Bár igaz, hogy ott nem a falunapos-jóhangulatos címek voltak előtérben, hanem sokkal inkább a gátlástalan clickbaitek, amikkel a lap betört az internetre. Erre utal a csoport leírása is: „Botrány? Borzalom? Iszonyat? Horror Kőbányán? Ilyen nincs?”
Eltelt tíz év, és ma hasonlóan alpári címek már nincsenek a Délmagyaron, a semmi címlapon történő eladása azonban ma is pörög, és ennek legújabb tanúja a Mindenki boldog volt a Homokháti Sokadalmon című riport. Még egyszer:
Mindenki boldog volt a Homokháti Sokadalmon
Én nem szeretném megkérdőjelezi, hogy a szerző valóban körbement-e megkérdezni mindenkit, hogy boldog-e, de van egy sanda gyanúm, hogy a depresszióval sújtott Magyarországon, azon belül is a Homokhátságon, ahol az Európai Unióban az egyik legtöbb öngyilkosság történik, szóval nem hiszem, hogy mindenki boldog lett volna. Az Index 2020 nyarán külön videóban foglalkozott a ténnyel, hogy a mórahalmi járás Magyarország egyik olyan része, ahol évtizedekre visszamenően kimagaslóan nagy az öngyilkosságok száma.
Biztosan sokan jól érezték magukat, és erre szolgálhatna akkora Sokan jól érezték magukat a… címfajta. Vagy lehet, hogy a Ricsárdgír-féle boldogságról van szó? Ahol Magyarországon senki sem lázad, senkinek sincs semmi vágya, az országot sem hagyjuk el, mert így szeret minket az állam?
Ricsárdgír – Mindenki boldog
Rendezte: Húszévretitkosítva ViktorFényképezte: Húszévretitkosítva GáborProducer: Húszévretitkosítva PetraGyártásvezető: Húszévretitkosítva AndrásFotók: Húsz…
A délmagyaros cikknek egyébként már a felvezetőjéből megtudjuk, hogy volt rétesház, halászlé, pálinka, ugrálóvár az idei Homokháti Sokadalmon, ahol most sem lehetett rosszkedvű emberekkel találkozni. Kiderült az is, hogy a halászlé a világ egyik legnépszerűbb étele, mert a nyitás után már hosszú sor állt a standnál. Kicsit odébb mórahalmi rétest lehetett enni, de volt kürtőskalács, vattacukor és pálinka is. A nagy sátorban gyerekműsort tartott a fővárosi Buborék együttes.
A riport szerint igazi massza volt a mórahalmi tömeg, mert nem csak hogy mindenki boldog volt, de még Torres Dani és Wolf Kati fellépését is mindenki várta már. Senki sem volt, aki mondjuk hazament előtte, mert tökre nem érdekelte, vagy senki se volt, aki nem érezte magát jól.
A propagandaújságban megjelent hangulatjelentés eredménye 100%-kos önfeledt vidámság.
Már előttem is van, ahogyan Dániel Zoltán felteszi a kérdést, hogy Milyen volt a mórahalmi sokadalom?, és hozzáteszi, hogy azt olvasta a hangulatjelentésben, hogy mindenki boldog volt. Akkor biztos mindenki boldog volt.
Ez a fajta újságírói eljárás nem más, mint a címadás megúszása. Kimegy a kolléga a mórahalmi sokadalomra, körbenéz, látja, hogy itt sem történik az ég világon semmi, hogy itt is csak arról van szó, hogy összegyűlt néhány faluból párszáz ember, főznek bográcsban meg forog a körtőskalács a puffogó ugrálóvár mellett, csinál egy képet, aztán hazamegy és csukott szemmel megírja a cikket.
Ma önmaga paródiáját állította elő a Délmagyarország, mert ahelyett, hogy kilenc másodpercnél többet gondolkodtak volna a címen, rásütötték az elsőt, ami jött épp a futószalagon. Senki se feledje: ha nem történt semmi, akkor az jó hangulatban nem történt meg.