Egy olvasónk keresett meg minket történetével, melynek középpontjában a szegedi műjégpálya előtti körforgalomnál kialakított, civil összefogásban létrehozott közösségi kert áll. A kertet idén tavasszal kezdte el gondozni olvasónk a szegedi MKKP passzivistáinak segítségével, és egészen mostanáig lelhették benne kedvüket az arrajárók.
“Szeged virágos város. A belváros egy része legalábbis. Néhány park, néhány körforgalom. A külsőbb kerületek sorsa mostoha. Az utak, járdák mellé nem telepítenek virágzó bokrokat, évelőket, virágágyakat. Különösen a szürke téli hónapokban lehangoló a látvány, amikor még a fák zöldellő lombjai sem vidítják az ember lelkét” – kezdi levelét olvasónk, és vezeti fel a műjégpálya előtti körforgalmnál kialakított közösségi kert történetét.
A városszépítő civil kezdeményezés ötlete 2018 őszén merült fel, s a téli hónapok beköszönte miatt egészen idén tavaszig váratott magára. Olvasónk a szegedi MKKP Facebook oldalán talált kezdeményezéséhez segítő szándékot, s neki is látott az előkészületeknek.
“A városgazdálkodást korábbi rossz tapasztalataim miatt nem kerestem meg.”
(Fotó: Pál Anna Viktória / MKKP Szeged Facebook)
Saját kertjéből, maga nevelt növényekkel próbálta meg megalapozni a későbbi kert állományát, melyet a passzivisták felajánlásai is kiegészítettek. Kúpvirág palánták, rózsalonc, aranyvessző, gyöngyvessző, pimpó bokrok, a téli hónapok kedvéért még egy gömbtuja is került az ültetétsre szánt növények közé.
“Minden anyagot a saját pénzemen szereztem be, az MKKP lelkes passzivistái pedig kétkezi munkájukkal, lelkesedésükkel járultak hozzá az akcióhoz.”
Olvasónk elmondása alapján az autósok, motorosok közül többen is megköszönték a munkát, még egy, a közeli lakóparkban élő idős hölgy is felajánlotta, hogy megszervezi, hogy a házban élőkkel majd néha ők is gondozzák a növényeket.
(Fotó: Pál Anna Viktória / MKKP Szeged Facebook)
A lelkesedés a munka végeztével sem múlt el. A tavasz hátralévő részében a közösségi összefogás tovább éltette a kertet, az rendszeres karbantartáson ment át. Nyárra azonban az időhiány úgy tűnt szabotálni készül a munkát.
“A napi tíz-tizenkét óra munka, a saját kertem és a háztartás mellett már nem tudtam heti rendszerességgel gondozni a körforgalmat.”
(Fotó: Pál Anna Viktória / MKKP Szeged Facebook)
Az említett hónapok alatt a városgazdálkodás emberei többször is jártak a környéken, ám fűkaszájukkal mindig érintetlenül hagyták a körforgalmat, hiszen látható volt, hogy van gazdája. A történet tegnap reggel ért szomorú véget.
“Ma reggelt ért a sokk, amikor bevásárolni indultam, és a körforgalmat letarolva láttam. Nem csak a kúpvirágokat és a többi egynyári virágot vágták tarra, de a bokrok helyén is csak csupasz csonkokat hagytak.”
Egyedül a rózsalonc maradt meg, feltételezhetően a mérete miatt, és néhány virág a körforgalom közepén álló oszlop körül. Olvasónk leírja, munkáját nem a városszépítő mozgalom pályázatára szánta, egyszerűen csak szépíteni szerette volna a várost, ám minden igyekezete a fűkaszák martalékává vált.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mi az eset tanulsága, meg hogy van-e egyáltalán. Miért törődjön az ember a köz javával, és mi értelme van a civil összefogásnak? A rövid válasz erre az, hogy minden. Szerintem a 21. század egyik legfontosabb értékét az ügyek mentén összefogó civilek testesítik meg. A javító szándék, amivé a civilek öntudata a közösségben egybeforr lesz az, ami végre lezárja a tözsi háborút és új értékekkel tölti meg rég elhasznált fogalmainkat a világról. A feladat maga hálátlan, hiszen az eredmények gyakran véreznek el a hétköznapok árnycsatái közben, de maga az út, ami az eredményhez vezet már győzelem a mindennapok posványa felett. A kert talán az egyik legszebb mementója ennek. Ahogy olvasónk a levelébe foglalta, hogy mennyien rajongták körbe, és hogy hogy nyert a kezdeményezést lépésről lépésre új önkénteseket, mind azt jelenti, hogy a folyamat maga minden pénzt és időt megér. Ezért is kell minden reggel újrakezdeni.
Nyitókép: Pál Anna Viktória / MKKP Szeged Facebook