A szólásszabadságot csak kérni kell

Illusztráció. Fotó: NordWood Themes / Unsplash

Még az önkormányzati választás környékén történt, hogy úgy éreztem, van olyan médium, akik az egyenlők között is egyenlőbbeket kiáltanak ki. Mint jó magyar állampolgár, élni akartam az alkotmányos jogaimmal, és kinyilvánítottam véleményemet az üggyel kapcsolatban. Nem sokkal később szomorúan láttam, hogy a rendszer magához édesgetett, megrágott, majd kiköpött magából. Nem elég, hogy szerény két Soros kommentem is eltűnt, még tiltó listára is tettek.

Történt ugyanis, hogy a SzegedMa Facebook-oldalán, egy poszt alatt megjelenítettem véleményemet, miszerint nem érzem igazságosnak, hogy az egyik jelöltet Nemes egyszerűséggel jobban előtérbe helyezik, sőt, cselekedetei pozitív kimenetelét firtatják a nap 24 órájában. Valahogy úgy hangzott, hogy “Nem feltűnő, hogy csak őt toljátok”. Nem sokkal később feltűnt, hogy senki nem küldött el melegebb éghajlatra, és nem késztették édesanyámat sem csuklásra. A kommentem eltűnt a süllyesztőben, vele a remény, hogy kommenthuszár módjára arcoskodhatok kedvemre.

De nem nyugodhattam, nem engedhettem, hogy elhallgattassanak azok, akikkel nem értek egyet. Így, több mint egy év után bölcsen megfogalmaztam levelem Szilágyi Örzsébetként, Mátyástól kérve az igazságot ügyemben. És lőn igazságosság, mindössze 1 óra múlva, a SzegedMa szerkesztősége válaszolt levelemre és kinyilvánítá békejobbját. A szólásszabadság gyorsabb, mint a GLS futár, csak kérni kell, és már érkezik is. Kitiltásom ezennel megszűnt.