Szegedre jött a brit The Independent napilap újságírója. Nem tudni mennyi időt töltött a városban, de nem is ez a fontos. Most leírhatnánk a szokásos szöveget, hogy mekkora jóság, hogy egy ilyen nívós lap utazós rovatába kerültünk be, de nem ezt tesszük. Ehelyett inkább nézzük meg azt, mennyire lehet vajon megsaccolni, miről fog szólni a cikk.
Amikor ezen sorokat írom ugyanis, mindössze a cikk címét olvastam el, fogalmam sincs, hogy a szokásos dicséretekről lesz-e szó, vagy esetleg jobban belemegy a szerző abba, milyen is Szeged valójában.
De milyen is egy átlagos cikk, amit Szegedről írhat egy külföldi újságíró? Mi van benne? Ezek:
- szépek az épületek,
- Tisza,
- süt a nap,
- paprika,
- Dóm,
- nagy árvíz,
- szabadtéri (még ha a cikk novemberben íródott is),
- halászlé,
- és szecesszió,
szóval lényegében minden, amit a Google azonnal kidob, ha rákeresünk a városra.
Az Independent cikkét egyébként Alia Akkam írta, és a cím előre sokat elárul: Magyarország leghívogatóbb városa. Tehát számíthatunk rá, hogy a szokásos városkalauzt kapjuk meg újból. De vajon tényleg így lesz?
Szecessziós mennyország
Rögtön a harmadik bekezdéssel máris belecsapunk a lecsóba egy kis 1879-cel és persze a nagy újraépítéssel. Az első mondat végén Szegedről már úgy ír Alia, mint
a várost egy szecessziós mennyországként álmodták újra.
Kapunk pár specifikusabb helyszínt is, ahová érdemes ellátogatni, úgymint
- az Új Zsinagóga,
- a Gróf palota,
- vagy a Móricz ház.
17 szó a Dómról és 63 egy szabóságról
Meglehetősen kevés szó esik viszont a város talán legnagyobb hírű épületéről, a fogadalmi templomról. A cikk megemlíti bár, hogy létezik, de ezt, és egy az orgonára tett említést leszámítva nem nagyon hangoztatja azt.
Ezzel szemben külön bekezdésben találkozhatunk valamivel, amit nemhogy nem rágtak már bele minden szegedi szájába, de még csak hallani sem nagyon lehet róla. Ez pedig az Emmaroz szabószalon a Stefánián, amiről úgy ír Alia, mint egy szellős, modern hely, ahol minden ügyfelet macaronnal várnak, bár ez a blokk inkább hangzik egy burkolt hirdetésnek, mint valós látnivaló bemutatásának.
Szecessziós mennyország #2
A cikk vége felé visszatérünk egy falatkát a szecesszióhoz, illetve az építészethez, de azon belül a REÖK-höz, az Unger-Mayer palotához és ezek tervezőihez, Magyar Edéhez, illetve pár szóban kitérünk Reök Ivánra is, aki amúgy a ház építtetője volt még 1907-ben.
Halászlé!!!4 (helyett reggelizőhelyek és újhullámos kávézók)
Amit nem lehet kihagyni egyetlen turisztikai tematikájú szegedi cikkből sem. Itt sincs másképp, az evésről szóló résznél ugyanis a Tiszavirág után rögtön a halászlé következik.
Meglepő módon azonban ahelyett, hogy ódákat zengene Szeged hivatalos marketingfogásáról, szinte azonnal tovább is halad és hosszabb bekezdésekben kezdi dicsérni az egyébként egy tulajdonosi körbe tartozó Süti nem süti cukrászdát és a Kelesztő reggelizőhelyet.
„From-scratch breakfasts and lunches are the draw at Kelesztő, a cosy café with doily-topped tables. The menu is ever-changing, from fried eggs paired with bratwurst, pomegranate and watercress oil to bacon-studded broccoli cream soup and smoked trout with celery mousse.”
És persze ha valami mellett nem szabad elmenni Szeged egyre jobban felzárkózó sütizős/beülős helyeit tekintve, azok a város újhullámos kávézói. Itt bár egyedül a Kék Elefántra tér ki az írás, de említést kap még a Zápor is a jó kis szoci hangulatával és Lenin-portéjával.
Amúgy nehogy MÁV-val gyere
Utolsó sorokban néhány rövid tanácsot kapunk, úgymint
- forinttal lehet fizetni, amiből 360-at kapunk egy fontért,
- általában 10% a jatt,
- egy óra az időeltolódás Londonhoz képest,
- a tömegközlekedés kielégítő,
- a legjobb kilátás a Szent István téri víztorony tetejéről van,
- és persze a legjobb: nagyjából £6-ért vasút helyett remek alternatívát nyújt az Oszkár.
Tehát valamelyest azt adja a cikk, ami pár havonta máshol is megjelenik Szegedről, és amit a helyi sajtó mindig büszkén ver dobra. Ami érthető is: egy Szeged méretű kisvárosban valóban nagy szó, ha pár angol a teája mellé elolvassa milyen fából is faragták a szecessziót, és ki tudja, lehet eljönnek megkóstolni azt a sokat emlegetett halászlevet is.
Nyitókép: Szeged Tourism