Egy szegedi klinikai dolgozó fakadt ki közösségi oldalán a II. kórházból való újbóli költözés miatt. Mint ismert: az épületben – tavaszhoz hasonlóan – megint járványkórház lesz, ezért újból ki kell az ottani osztályoknak költözniük. Az Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Klinika munkatársa elsősorban azt kifogásolja, hogy saját költségeiken, saját járműveikkel kell a költözést véghezvinniük, ráadásul idén már harmadjára. Levelét változtatás nélkül alább olvashatják.
„Szombat reggel 8 óra. Telefon. Költözés. Megint. Újra. Egyedül. Magunkra hagyva. Dühösen, frusztráltan, idegesen, érthetetlenül. Hogy pontosan miről is van szó? Arról hogy a Covid járvány közepette fejetlenség uralkodik itt lent az egészségügyben és odafönt a nagypolitikában. Ahelyett hogy mindkét vonalon a várt újabb hullámra előkészültek volna, inkább mindenki a saját pecsenyéjét sütögette. És amikor már nyakig vagyunk a második hullámban akkor pedig szenvtelenül pakolgatják az eü dolgozókat ide vagy oda. Most például egy klinikát. Amely tavasszal ugyanezt a költözést végig csinálta. Egymaga, a benne dolgozók klinika és a betegellátás iránti lojalitásával. Mert hogy rendszerszintű segítség az sehol. Mi kerestük, vettük a dobozokat, hogyha már költözni kell, tudjunk mibe pakolni.
Mi cipeltük, toltuk- vonszoltuk a bútorokat A -ból B -be. Mi pakoltuk fel a dobozokat, hogy a szállítók a nagyobb dolgokat eltudják vinni. A kollégák a saját kocsijukkal szállitották az eszközeinkkel teli dobozokat, hogy a költözés gyorsabban menjen, mert egyébként kitudja mennyi időbe telt volna. Akkor a visszaköltözésnel azt mondtam hogy nem vagyok hajlandó egy dobozt sem arrébb tenni, mert az a másfél hónap amíg ment a huzavona a klinikánk további sorsa felől, felőrölte az idegeinket. És most szombat reggel óta újból költözés. És megint szinte nulla segítséggel. És megint mindenki az első szóra bent termett, pakolt, szerezte a dobozokat, huzott- vonott bútorokat, saját autóval, saját költségen fuvarozta az eszközöket a szétszabdalt klinikánk különböző helyen lévő kialakításra váró részlegeibe. Saját telefonozással próbált itt -ott a társ klinikákon segítséget és helyet kérni, hogy biztosítani tudjuk -amennyire csak lehet- a megfelelő háttér infrastruktúrát, hogy emberhez és gyógyításhoz méltó helyen tudjunk dolgozni. És amint lehet újból a betegellatasra tudjunk koncentralni.
Szeretném ha ez az írás eljutna mindenkihez aki egy kicsit is lebecsüli az egészségügyi dolgozókat, főleg a járvány és a béremelések idején. Hogy konkrétan mennyi minden dolog van azon túl, hogy beteget látunk el. Nem látnak bele a rendszer működésébe. Nem ismerik a rendszert még működtető dolgozók valódi elhivatottságát! Az utóbbi időben nagyon sok negatív kommentet olvasni rólunk, hogy bezzeg kell a pénz, de minden mást meg akarunk tagadni! Nem, az észszerű dolgokat nem, de az erőt es parancs szavakat, az értelmetlen döntéseket nem vagyunk hajlandóak elfogadni! Igen, mi a legvégsőkig fogjuk működtetni a rendszert. Mert Mi működtetjük, és nem az odafönt ülő úgymond “nagy emberek “! Szóval szeretném elmondani minden kollégámnak hogy iszonyat jó veletek együtt dolgozni! Büszke vagyok rátok!” (via)