A Thealter is kiállt ma az SZFE-ért számos más hazai kulturális szerveződéshez hasonlóan. Mint Facebook-oldalukon írták, „Ma délután a Régi Zsinagóga udvarán a művészet és az oktatás szabadsága mellett tettünk hitet, és szolidaritást vállaltunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem polgáraival.”
Egy támogató nyilatkozatot is kiadtak, ezt változtatás nélkül közöljük alább:
„Mi itt, Szegeden, tudjuk, miről és kikről beszélünk.
Tudjuk, mert láttuk és látjuk a Színmű hallgatóit.
Az elmúlt években közel harminc, az intézményhez köthető előadás érkezett a Régi Zsinagógába és a Kisszínházba.
Vizsgaelőadások, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a fiatalok megízleljék, miről is szól ez a szakma a gyakorlatban.
Arról, hogy lássák, érezzék, hogy igazi nézők előtt mi és hogyan működik, milyen a hatása.
Útkereső, kísérletező vagy éppen hagyományos színházi nyelven fogalmazó előadások voltak ezek.
A színpadra pályájuk legelején álló fiatalok és nagy öregek egyaránt felléptek.
Olyan művészek, akik nagyon mást gondoltak a világról, másban szocializálódtak, más út vár rájuk a közeli és a távoli jövőben.
Amikor viszont munka volt, akkor nem volt köztük különbség: mindig közösen hoztak létre valamit.
Valamit, aminek semmi köze nem volt, mert nem lehetett ahhoz, hogy ki hova szavaz, hogy ki kinek a barátja vagy ellensége.
Csak a színház volt, csak a színház van.
Ahhoz, hogy ezek az előadások működjenek, kellettek értő nézők.
Igen, mi itt, Szegeden ilyen nézők voltunk, mondhatnánk úgy is, hogy jól teljesítettünk.
Teltház, nyitott szív és agy, érdeklődés és kíváncsiság fogadta az egyetemisták produkcióit.
Együtt játszottunk, ha azt kívánták tőlünk, máskor megrendülve szembesültünk azzal, hogy egy régi szövegen keresztül milyen pontosan fogalmaznak arról, ami ma van.
És persze akadt olyan alkalom is, amikor értetlenkedtünk: hát erre meg mi szükség volt?
De olyankor is fel tudtuk tenni szemtől szemben a legfontosabb kérdéseket, ők pedig felkészülten válaszoltak, segítettek, vagy belátták, ha valamit elrontottak.
Szavaikból sütött a szakma, a színház, a mesterek, a kollégák, az osztálytársak iránti szeretet és odaadás.
Az a figyelem, ami nélkül belekezdeni is kár.
Sok előadásuk sok-sok nyelven beszélt, és ez sem volt véletlen.
Nem volt köztük közös nevező, hacsak az nem, hogy mind látványosan maga mögött hagyta a fekete-fehérben gondolkodás kényszerét.
Ki bizonytalan, apró lépésekkel, ki teljes vértezetben.
A tegnapi hallgatókból aztán diplomás színészek, rendezők, koreográfusok lettek.
„Gyerekekként” emlegettük őket akkor is, pedig felnőttek, ezekben a napokban pedig többet tanulnak szakmáról, színházról, világról, mint a sűrű egyetemi évek alatt bármikor.
Hogy még csak most közelítünk ahhoz a bizonyos, mindent eldöntő ötödik felvonáshoz, vagy esetleg már a végénél járunk, ma még nem látni világosan.
Akármi is lesz ennek a történetnek a vége: mi itt, Szegeden, visszavárunk titeket.
Veletek vagyunk!
Nézőink mellett több szegedi civil szervezet és intézmény is együtt demonstrált velünk az SZFE diákjai és az egyetemi autonómia védelmében:
Grand Café Szeged,
Homo Ludens Project,
Jazz Kocsma,
Metanoia Artopédia,
Motiváció Műhely,
Törzsasztal Műhely.”
Nyitókép: Ács Péter