Fotó: MFM Régészeti Osztály / Facebook
A Szeged környékén folyó szerb-magyar gázszállító vezeték építésének munkálatai kapcsán folytatnak régészeti feltárásokat a Móra Ferenc Múzeum munkatársai. Október óta közel 20 lelőhelyet kutattak a projektben.
„Közvetlenül karácsony előtt, amolyan igazi régészes meglepetésként ért minket egy késő avar kori temető (8. század – 9. század eleje) előkerülése Szeged határában. Ugyan a téli időjárás minden szépsége némileg árnyékot vetett az örömünkre, de lelkesedésünk így sem hagyott alább” – mesélték közösségi oldalukon a múzeum régészei.
Mint írják, az építendő gázvezeték nyomvonalába a minden bizonnyal lényegesen nagyobb kiterjedésű temető 26 sírja esett. A sírsorok szépen kirajzolódtak még a szűk nyomvonal (5 méter széles) ellenére is, és bennük több esetben megfigyelhették a késő avar korra jellemző sírépítmények jelenlétét. A sírgödör hosszoldalain, a sarkok közelében vagy azoktól kicsit távolabb, egymással szemben két-két nagyobb, szögletes alakú kiugrást találtak, amelyek a sír fával való lefedésének nyomai lehettek. Ezeket a kutatás „füles” síroknak nevezi.
Gyakoriak voltak ezen felül a sírgödör aljának négy sarkában kerek vagy ovális alakú kis lemélyedések is, amelyek az ún. „Szent Mihály lova” szerkezetre utalnak. Ez egy fából készült, négy lábbal ellátott kerevet volt, amelyen a koporsót vagy az elhunytat utolsó útjára szállították, majd a halottal együtt helyezték a sírba. Maga az elnevezés onnan ered, hogy a középkor óta Szent Mihály arkangyalt a temetők és a temetés védőszentjeként tisztelték. Természetesen sem a „Szent Mihály lova”, sem a „füles” sír nem járt mindenkinek, előfordultak egyszerű aknasírok is. A koporsót helyettesítendő, a halottat néhány esetben lepelbe csavarták. Ha igazán szorosra csinálták, az az egész vázon látszik, ha nem annyira, akkor csak a kulcscsontok szinte függőleges helyzete és a karok, valamint a lábak állása árulkodhat róla.
A sírokban főként egyszerűbb viseleti elemeket (övcsat, övveret), ékszereket (karperec, fülbevaló, gyűrű, gyöngy) és használati tárgyakat (kés, csiholó, orsógomb/orsókarika) találtak a régészek. Az egyik férfi sírban egy teljes övgarnitúra központi elemeként egy igényesen vésett, poncolt díszítésű, öntött, indadíszes bronzcsat került elő. A temetkezések többségében útravalónak szánt ételmelléklet és/vagy kísérő állattemetkezés nyomait is megfigyelték. A legáltalánosabbak a különféle szárnyasok csontjai voltak, de már az előzetes vizsgálat alapján is látszik, hogy az állatfajták kifejezetten – ámbár a késő avar korban egyáltalán nem példátlanul – széles spektrumát vonultatja fel a kis temetőrészlet. A halottak lábaihoz mára nyomtalanul elporladt étel- vagy italmellékleteket tartalmazó kézzel formált edényeket is helyeztek.
A friss feltárás miatt a vázak antropológiai elemzése természetesen még várat magára, de már az ásatás során is egyértelművé vált, hogy néhány halott nagyon különleges:
- Egy fiatal nő jobb oldali bordái és medencéje között talált apró csontkupacban sajnos egy fejjel lefelé fordult magzatot ismertek fel. Hogy a halál a szülés közben fellépett komplikáció eredménye-e vagy sem, azt a későbbi embertani vizsgálat fogja eldönteni.
- Egy másik sírban valószínűleg ugyancsak anyát és gyermekét temették el. A néhány éves gyermeket a felnőtt nő válla mellé fektették úgy, hogy fejüket egymásnak érintve aludják örök álmukat.
„Ahogy a bevezetésben is jeleztük, közel sincs vége a dalnak, a nyomvonalon rendületlenül folytatódik tovább az építkezés és persze a mi munkánk is, ha valami újabb izgalmas dologra bukkanunk, újra jelentkezni fogunk!” – zárják a posztot a régészek.