Fotórovatunk sorozatában, Az ember, aki mindenhol ott voltban elérkeztünk Rigó Balázs szegedi kalandozásainak bemutatásának utolsó részéhez. Balázs bácsi az 1970-es évek végén járta az átalakuló várost, és megörökítette annak változásait. Ott volt a lakótelepek, az új híd és a nagyáruház építésénél, de rengeteg régi ház bontását is lencsevégre kapta. Ma visszatérünk Felsővárosba, és megnézzük, hogyan dolgoztak a 70-es évek igazi munkásemberei.
Balázs bácsi mindenhol ott volt, ez nem kérdés, és erre ad bizonyítékot az, hogy olyan – mai szemmel nézve – jelentéktelen változásait is látogatta a városnak, mint egy csatornázás, vagy az, ahogyan kockakővel raknak ki egy kis utcát.
Ez a cikk a Szeged régi fotói kezdeményezéssel együttműködésben született meg, melynek célja, hogy összegyűjtse a városról készült legizgalmasabb fényképeket, és azokat büszkén adja át az utókornak.
Ebben a részben kizárólag utcaképek láthatók, amiken valamiféle munkálatok is vannak. Azt nem tudni, pontosan merre készültek, de Balázs bácsi helyi mivoltát tekintve jó eséllyel Felsővárosban járunk. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
A képen a Fecske utca látható, amelyen – a paneleken túl – egyedül Balázs bácsiék baloldalt található háza maradt meg. De az nem is akárhogyan! Bár a házat azóta lefestették (a tulajon kívül pár graffitis is), szinte minden más megvan a mai napig: a gáztábla, a régi utcanév tábla és alatta a házszám, sőt még a zöld fakerítés is túlélte az elmúlt négy évtizedet. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
A háttérben látható piros aljú panelház a Fecske utca 3. lehet. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Balázs bácsi fényképei elsőre legfeljebb érdekesek lehetnek, de ha az ember többször is átnézi a hatalmas gyűjteményt, rájön, hogy itt komoly mintákat lehet felfedezni, és aztán kezd izgalmassá válni a dolog. A legnagyobb minta persze az, hogy Balázs bácsi rajta van a legtöbb képen, egy másik pedig az emberek, akikről nem tudni, hogy kicsodák, de a 300 fényképen több tucat különböző személy látható mellette. És ezek az emberek sokszor legalább olyan érdekesek, mint a háttér. Elég ha megnézzük a kisfiút, aki nem tudni miért, de egy ébresztőórát tart a kezében. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Persze sokszor mondják indokolatlanul, vagy épp nosztalgiázásból régi képekre, hogy akár egy-egy tárlaton is elférnének, Balázs bácsi kétségtelenül alkotott ilyeneket. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Szeged külvárosi területein ekkoriban még a legtöbb utca kockaköves volt. Ezeket egyesével rakták ki az útépítők. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Balázs bácsi ugyanakkor az új híd építését is végigkövette, és bár ezen a fényképen a híd nincs rajta, azért elég közel van, ez ugyanis a Római körút és a Szilléri sugárút sarka, jobboldalt a cipőgyárral. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
A mai Glattfelder Gyula tér ekkoriban még Komócsin Zoltán kommunista politikus nevét hirdette. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Az útépítéseknek nem csak a technikája, de az eszközparkja is más volt akkoriban. Platós ZiL-lel például már elég valószínűtlen, hogy akár az utcán is összefussunk. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
