Évek óta a közbeszéd pocsolyájában hever az a kijelentés, hogy a baloldalnak/jobboldalnak jókora túlsúlya van a hazai sajtópiacon, és a másik oldal csak nehezebben tud érvényesülni. A baloldal a kormány térhódítására panaszkodik, a jobboldal pedig úgy tesz, mintha nem tolta volna be be a lábát minden második szerkesztőségbe az elmúlt évtizedben. De kinek van igaza? Van bárkinek?
Az tagadhatatlan, hogy az elmúlt években nagyot hódított a NER-birodalom a média terén is, ami nem csoda, hiszen e szektor uralmával sokkal könnyebb kormányozni. Emlékszünk még, amikor 2018-ban a választások előtti napon az összes megyei lap Orbán Viktor-interjúval fogadta az olvasókat? Csak jobbak a kilátások a győzelemre, ha egy egész ország vidéke ébred arra, hogy a regnáló és újrainduló miniszterelnök mosolyog rá a lábtörlőről.
2014-ben jobboldalra került az Origo, egy évre rá pedig a TV2. Bezárták a Népszabadságot, elindult a Magyar Idők, a Ripost, a Faktor, a Lokál és a 888.hu. Ma ott tartunk, hogy a jelentősnek nevezhető 87 magyarországi médium valamivel több, mint 50%-át a Fidesz irányítja, a maradék pedig vagy független, vagy ellenzéki. Ezt a Válasz Online állapította meg legújabb felmérésében, és hozzáteszik, hogy a politikával is foglalkozó médiatermékeknél az arány nem fele-fele, hanem kétharmad-egyharmad, a NER javára. Így máris rosszul hangzik az arány, és akkor azt még nem is közöltük, hogy a közel másfél tucat megyei lapot egynek számolták a Válasznál.
Így pedig kifejezetten rosszak a számok, megállapítható tehát, hogy Magyarországon jobboldali médiatúlsúly van. Megállapítható?
A jobboldali médiatúlsúly
A gyűjtésből kihagytak néhány orgánumot, például azokat, ahol az impresszum alapján nem lehetett eldönteni, hogy kikből áll a szerkesztőség (Vadhajtások, Kuruc.info stb.), vagy ahol pártok sajtóosztályaival lényegében egybeforrtak azok (Nyugati Fény, Jövő TV, Alfahir.hu, N1TV, Ez a lényeg), ez azonban csekély torzítást ad csak. A listában ugyanakkor csak olyan termékek szerepelnek, amik politikával is foglalkoznak.
Ez alapján látjuk, hogy a kormány uralja a televízió kategóriát 6-ból 4 adóval, a rádiót ugyanakkor kevésbé: itt 12-ből mindössze 5 adója van a kormánynak, bár a közrádió-csatornákat (Kossuth, Bartók, Petőfi, Dankó) egynek számolták.
A napilappiacon – ha egybe számoljuk a 17 megyei lapot – akkor bő túlsúlya van a jobboldalnak: 11 lapból 8-at tudhatnak magukénak. Mindent külön nézve ez már 27:8-as arány volna. A hetilapokat figyelve nagyjából kiegyensúlyozott a helyzet, 12-ből 5 kormánypárti, 2 bizonytalan, 5 nem kormánypárti van.
No Description
Hasonló a helyzet a hírportálok szekcióban is: itt összesen 30 “versenyző” van, melyből 13 kormánypárti, és 17 nem.
Tehát 87 médiatermékből 44-et tudhat magáénak a Fidesz, és még egyszer mondjuk, úgy, hogy például a 17 megyei lap 1-nek van csak számolva, holott egyenként is százezres olvasótáborral rendelkeznek, és akár százéves beágyazódottságuk is van. Szegeden mi is azt tapasztaljuk, hogy hiába alakult ki az elmúlt évtizedben egy színes médiapiaci felhozatal immáron öt hírportállal, sokaknak a sajtó még mindig kizárólag a Délmagyarországot jelenti, hiszen azt olvassa apa, azt olvasta az ő apja, az ő apja és így tovább. Ez pedig méginkább inflálja ezt a 17 médiumot.
A baloldali médiatúlsúly
De ha számszerűen végigvettük, hogy a jobboldal óriási médiatúlsúlya szétroppantja a másik oldalt, akkor miért beszél Orbán Viktor mégis arról, hogy Magyarországon a baloldal sajtója az erősebb?
A miniszterelnök 2019 szeptemberében mondta azt Rómában, hogy Nyugat-Európában az újságírók 90%-a baloldali és/vagy liberális, Magyarországon pedig „a baloldalnak maximum 60, de inkább csak 50 százaléka van, és a keresztény-konzervatív jobboldalnak szintén 45-50 százaléka”.
Itt persze inkább egyenlőségről beszélt Orbán, de 2019 előtt jellemzően a baloldalnak adott nagyobb túlsúlyt megszólalásaiban. És bár azt nemigen hangoztatta, hogy mi alapján gondolja ezt, nem nehéz megfejteni: hiába van szám szerint több kormánypárti médium, az élmezőnyben már mások az arányok.
Ha vetünk egy pillantást a Gemius auditált adataira (ez egy forgalommérő oldal, ahol a hazai sajtó számos felületének olvasottságát láthatjuk), azzal találkozunk, hogy a legolvasottabb magyarországi hírportálok bizony nem kormánypártiak. Nézzük meg például, hogy 2020 szeptemberében (valamiért frissebb hónapot nem tudtam nézni) a 10 legolvasottabb, politikával is foglalkozó site hány embert ért el:
- 24.hu – 3,9M
- Origo – 3.4M
- Index – 2,9M
- hvg.hu – 2,9M
- Ripost – 2,3M
- 444 – 2,3M
- szeretlekmagyarorszag.hu – 2,3M
- borsonline.hu – 1,9M
- napi.hu – 1,8M
- tv2.hu – 1,4M
A Telex szeptemberben még nem létezett, ezért nem szerepel a listán, de becsléseink szerint most valahol a középmezőnyben, a 444 környékén lehet. A listának azonban nem csak ezért, de az Index és a napi.hu miatt is nehéz nekikezdeni, e két oldal ugyanis bár NER-közelbe került már, egyáltalán nem közelít a kormányoldalhoz, és továbbra is megpróbál hitelesen tájékoztatni.
Ha a Telexet is bevesszük, valamit az Index-napi.hu párost is baloldalinak mondjuk (márpedig azok), akkor a 10 legolvasottabb magyarországi hírportálból 7 független vagy nem kormánypárti 2020 őszén.
Szóval így. Ha a jéghegy csúcsát nézzük, akkor a baloldalnak van túlsúlya, ha meg a többit, akkor a jobbnak. De földrajzilag is ég és föld eltéréseket találhatunk: egy bármilyen vidéki községben vagy kisvárosban az emberek java elsősorban a megyei lapot olvassa, hiszen az foglalkozik a helyi ügyekkel. Géza bácsi márpedig a város híreit akarja elolvasni elsősorban, és csak azután az országos híreket, amiket amúgy pont megtalál a megyei lapban is.
Nyitókép: Orbán Viktor / Facebook