Januárban jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpont gombakutatóinak egy cikke a Nature Ecology and Evolution folyóiratában. Varga Tordával, a cikk első szerzőjével, a csoport egyik PhD hallgatójával beszélgettünk gombákról, életről és arról, miért is nagy szó ez a cikkmegjelenés. Torda Sátoraljaújhelyről származik, Sárospatakon járt gimnáziumba a reformátusokhoz és itt kezdődött gombák iránti szeretete.
Egy borús péntek reggelre beszéltünk találkozót. A szeles idő elől a Kelesztő udvarára tértünk be első vendégként. Egy csokis croassaintnal és egy csésze kávéval ültünk le beszélgetni.
Kezdjük az elején. Miért éri meg egy életet a gombáknak szentelni?
Például van egy ilyen személyes háttere is. Az embernek szüksége van belső motivációra, mert azért egy kutatásban nagyon sok olyan dolog van, amin túl kell lépni, és hogyha nincs egy belső hajtóerő, akkor elég könnyű feladni. És ezt is látom a környezetemben, hogy nagyon sokan kiégnek egy idő után, mert annyira sok időt és energiát kell belefordítani úgy, hogy a hétköznapokban nem kapunk eredményt. Belefektetsz heteket valamibe, és ott állsz után a semmi nélkül. Sárospatakon jött először, hogy lehet én kutatni akarok. Van egy gimnáziumi szervezet, a Kutató Diákok Országos Szövetsége. Ezt az egészet – az elnöki pozíciótól kezdve végig – diákok irányítanak egy kuratóriummal közösen. Olyan, mintha egy tudományos diákköri konferencia lenne, csak épp gimiben. Vannak versenyek, és az egyiken szervezőként én is ott voltam. És azt láttam, hogy korombeli srácok és lányok olyan okosan állnak és mutogatnak tudományos dolgokat, hogy leesett, hogy nem kell ahhoz professzornak lenni, hogy tudományos dolgokról beszélj. Eldöntöttem, hogy én is kipróbálom magam, és valahogy ekkor esett a választás a gombákra, mert kinyitottam egy könyvet, amiben gombákról írtak. Ekkor jöttem rá, és ezt szerintem sokan felfedezték így maguknak, hogy a gombák mennyire mások és mennyire fontosak a világban. Erre talán a legjobb példa az, hogy egyszerűen nem működne a Föld nélkülük, gombák nélkül 10 éven belül ellepne minket a szerves hulladék. Egy erdőben például gombák nélkül éveken belül több méteres avar lenne.
Veszélyben vannak a gombák? Rengetegszer jön szembe ma a sajtóban, hogy endangered species, a gombákkal mi a helyzet?
Hát, ezt nagyon nehéz vizsgálni, annyira nem is tudom. Persze vannak törekvések, hogy megvizsgálják, mennyire ritka egy-egy faj. Magyarországon is vannak védett gombafajták, amiket ha leszedsz, pénzbírság jár után, de hogy mennyire lennének veszélyben, azt nem tudom. Az biztos, hogy ők is – mint minden élőlény – reagálnak a környezetei változásokra és az emberi beavatkozásokra is.
A gombák mely alfajaival foglalkoztok inkább? Például a pszichedelikus gombákról egyáltalán esik szó nálatok?
Nem szoktuk így ezt az oldalát vizsgálni, erről nem nagyon van szó. A pszilocibinnel viszont, ami egy másodlagos anyagcseretermék, már foglalkozunk általánosságban. Például a különböző élőlények közti kapcsolatokban, ahol nagyon sok másodlagos anyagcseretermék játszik szerepet. Egy patogén és a gazdafaj között is nagyon sok interakció zajlik.
Hogy telik egy napod? Úgy értem azon túl, hogy fogat mosol, buszozol és hasonlók. Mi történik, miután becsippantasz az SZBK-ra?
Én buszon nem ülök, mert 600 méterre lakom az épülettől. Egyébként nagyon változó, mert ugye egy kutatónak az egyik legnehezebb dolog, hogy rendszerezze a dolgait, mert nagyon sokrétű a munkánk. Általában bemegyek 8-9 körül és megnézem a napi teendőket, amiket előre én felírok, majd a legfontosabbakkal elkezdem a napot. Végzek labormunkát is, de bioinformatikai munkákat is, de ott van még a cikk írás-olvasás. Reggeltől délután 5-6-ig bent dolgozunk, aztán hazamegyek és este is elő-elő veszek dolgokat. Amúgy ugyanúgy néz ki, mint minden más munka, vannak feladatok, azokat megcsinálom.
Mit utálsz legjobban a feladataid közül?
Változó, azt hiszem a legnehezebb a monotonitás. Számítógépen is van adatgyűjtés, ami nagyon nehéz lehet, de a laborban is sokszor nagyon-nagyon monoton kísérleteket csinálsz. Nem azt mondom, hogy utálom, de akkor oda kell tenni magadat. A hosszuk is változó, van olyan kísérlet ami akár két napig is eltarthat, nem 0-24-ben persze, de a munkaidőt teljesen elveszi. És ehhez jön hozzá, hogy egyrészt végig nagyon kell koncentrálni, másrészt szinte semmilyen eredményt nem hoz. És amikor már hónapok óta ezzel foglalkozol, az frusztráló lehet nagyon.
Hogy jött ez az egész cikkmegjelenés?
A csoportvezetőm, Nagy László álmodta meg az egész projektet. Egy ilyen úgy néz ki, hogy mielőtt belekezdünk a kutatásba, előtte azt meg kell tervezni. Kérdéseket teszünk fel valami jó témában, utána pedig sok-sok éven keresztül több tíz ember ezen dolgozik. És amikor kész van, akkor tudod meg, hogy valójában mennyire nagy dolgot találtál, vagy éppen mennyire nem jöttek be a számításaid. És ezt követően kezdjük el újságoknak beküldeni, hogy jelentessék meg. Általában a nagyobbakkal kezdünk, és ahogy jönnek az esetleges elutasítások, úgy megyünk egyre lejjebb.
És ez tényleg egy nagy dolog? Úgy értem Szegedről azért nehéz azt behatárolni, hogy a Nature Ecology and Evolution mennyire fontos folyóirat. Sokat számítanak a szakmában?
Igen, tényleg. Kimutatásokat nem tudok, de elég nagyok, az biztos. Magyarországról kevés magyar első szerzős és egyben magyar utolsó szerzős anyag jutott be eddig. Első szerző egy tudományos cikkben az, aki a legtöbb munkát belerakja és ő foglalkozik konkrétan a kutatás kivitelezésével, az utolsó pedig maga az ötletgazda, aki az egészet összefogja. Ő szerzi a pénzforrást is, és vezeti le az egészet, lényegében egy senior kutató. Nálunk ugye a Nagy László volt ez. A Nature-t meg úgy kell elképzelni, hogy a világon ha te tudományos cikket írsz, és úgy gondolod, hogy megüti a szintet, akkor ide fogod elsőként beküldeni, és iszonyat nehéz bekerülni.
Hogyan lehet bekerülni?
Minden folyóiratnál elérhető egy guideline, amiben le van írva hogyan kell megformázni a cikket. Ha ez megvan, feltöltöd a honlapjukon, és az egy szerkesztő elé kerül, aki megnézni, és sok esetben azonnal elutasítja anélkül, hogy jobban beleolvasna. Ha mégis átmegy a cikk a szerkesztőn, akkor meg kiküldik szabadúszó kutatóknak, hogy járjanak után, valóban megéri-e foglalkozni vele. Az egész egy nagyon hosszú folyamat, mi júniusban már kész voltunk, de náluk csak januárban jelent meg.
Arról is írtok a cikkben, hogy a gombák túlélték azt a 65 millió évvel ezelőtt bekövetkezett eseményt, melybe a dinoszauruszok jelentős része is belehalt.
Igen, a sajtó ezt kapta fel, hiszen ez a könnyebb része a dolognak. Mi a termőtestképző gombákat vizsgáltuk, ezek ugye a hétköznapi gombák. A termőtest a gomba szaporítószerve, csak időnként jön elő szaporodni. A többi része pedig a föld alatt, vagy benn a fában található. Ez lényegében egy gombaszövedék, azaz maga a gomba teste, amellyel a szerves anyagokat bontja. Beszövik a tápanyagot és így veszik fel. Azt a csoportot vizsgáltuk, ahol a legtöbb termőtestet képző gombafaj előfordul, a csiperkétől kezdve erdei kártevőkön, mint a tuskógombák, egészen a vargányákig. Ennek gombacsoportnak az evolúciós történetét vizsgáltuk, és arra voltunk kíváncsiak, hogy miért van néhány csoportban jóval több faj, mint másokban. Mi első körben a fajképződésre voltunk kíváncsiak, hogy a sebessége hogyan változott a termőtestképző gombák evolúciója során. És azt találtuk, hogy a jura korban, amikor a dinoszauruszok is éltek, beindult egy robbanásszerű fajképződés a gombáknál. Egy fiatalabb korban, a Krétában viszont a kihalás sebességében találtunk érdekes mintázatot, ugyanis amikor 65 millió éve kihaltak a dínók, a gombáknál semmi jele nem volt hasonlónak. A DNS-ben kódolt történetet próbáltuk kihámozni, és ez alapján láttuk azt, hogy ekkoriban a gombák vígan éltek, míg például a dinoszauruszok és a növények komoly kihalási hullámban szenvedtek. Ennek okaira csak spekulálni tudunk, de az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a rengeteg elpusztult növény csak tápanyag-felhalmozódást okozott, és így a gombák át tudták vészelni ezt az időszakot. De ide tartozik az is, hogy ekkoriban egyesek szerint nagy vulkáni tevékenység is volt, ami óriási hamufelhőkkel járt, ami az összes élőlényt rosszul érintette, kivéve a gombákat, amiknek ugye nincs nagy igényük a napfényre.
Nyitókép: Szűcs Dániel / Szegeder