Komment szekcióban személyeskedő főszerkesztő, a saját kommentjeit kőkeményen cenzúrázó oldalnál a konkurens lap kommentjeire cikksorozatot építeni, és random kommenteket beállítani hiteles újságírói forrásként – a hozzászólások körül forog az a történet, ami gyönyörűen leírja, hogy képzeli el az újságírást a propagandaalapítvány szegedi zászlóshajója, a SzegedMa.
Felkorbácsolta az internetezők haragját a Szegedma koldusmaffiázó cikksorozata
A kormányközeli SzegedMa régóta cikkezik arról, hogy szerintük koldusmaffia uralja Szegedet. A cikkeket többségében internetes kommentekre és saját vagy olvasói fotókra alapozzák, amelyeken a koldusok környékén tényleg rosszarcú emberek gyülekeznek, akik gyakran agresszívek. Ennek kapcsán most egy Facebook-esemény is létesült, amely “kitakarítaná őket”, időzített az esetleges konfliktus.
Az egész azzal a cikkel kezdődött, amely lapunkban a SzegedMa koldusmaffiázó cikksorozatáról jelent meg. Aki nem olvasta, itt megteheti, röviden összefoglalva a cikkben az alábbiakat írtam le:
- országosan tudjuk, hogy az úgynevezett bérkoldultatás egy valós probléma
- ami törvényellenes, de maga a koldulás is, (ráadásul ami már a cikkben nem is szerepelt, a koldusok jelentős része hajléktalan, ami nemrég óta szintén törvényileg tiltott), így a jogi szabályozás elég nehezen követhető és ellentmondásos
- azonban hiába cikkezik a portál róla régóta, az abba betett rossz minőségű felvételek semmit nem bizonyítanak
- így bár esélyes, hogy a probléma Szegeden is jelen van, a fideszes portál csak a felszínt kapargatta meg, amivel nem igazán jutottunk előrébb a kérdésben
- (plusz bár az országos médiás átvételekből látszik, hogy revolverként is igyekeznek használni Botkáék ellen, az ügy nyilvánvalóan több mint egyszerű álügy).
Röviden tehát a lapnak mindössze egy bulváros szenzáció-hajhászatra futotta, sok kézzel fogható eredménnyel nem zárult ez irányú oknyomozásuk, az leginkább szegedi Facebook-oldalak komment szekcióinak olvasgatásában merült ki, ami egy dologra biztosan jó volt: az indulatok felkorbácsolására, született is egy önbíráskodás-gyanús esemény, ez adta végül a cikk konkrét apropóját.
Homályos videók, kommentek a cikkek alatt
Hogy miért nem bizonyítanak semmit a cikkek? Mert azokon random rossz arcú embercsoportok láthatók, akik könnyen lehet, hogy bűnözők, könnyen lehet, hogy nem, ha azok, akkor sem tudjuk ebből, hogy tényleg bérkoldultatással foglalkoznak-e, mert a képek az égadta világon semmit nem bizonyítanak. Ahogyan a videók sem, nézzük meg az alábbi három anyagot, ezek lennének a perdöntő bizonyítékok, itt láthatók a szegedi koldusmaffiózók a lap szerint.
Ugyanis: ezen a videón például egy koldus énekel:
Dalolászva koldulnak a Kárász utcán
Uploaded by Szeged Ma on 2019-05-16.
Ezen a másikon ketten koldulnak a Klauzál téri McDonald’s előtt. Állítólag a videó készülte előtt-után valaki kivette a pénzüket a dobozból, ami minden bizonnyal aggasztó és komoly oknyomozásra okot adó jelenség, de ezt nem láthatjuk a videón, tehát ez a videó sem bizonyít az égvilágon semmit.
Koldusok egyeztetnek a Kárász utcán
Uploaded by Szeged Ma on 2019-05-16.
A végső, bizonyító erejű felvétel pedig ez lenne, amin egy koldus társaságában két kigyúrt, agresszív férfi egy apukával vitatkozik, ami után a koldusok fogják vissza, hogy ne történjen köztük fizikai erőszak (persze hármójuk erőviszonyait elnézve ez inkább olyan szimbolikus dolog). Itt sem látjuk sem az előzményeket, és a távolról készített, ufóészlelés-minőségű pocsék felvételen hallani sem lehet, mit beszélnek, tehát lényegében bármin veszekedhetnek. Ami persze lehet illegális, de egy csomó minden lehet illegális.
Koldusmaffia a Nagyáruháznál
Uploaded by Szeged Ma on 2019-06-05.
Mi következik tehát mindebből? Már leírtam, de akkor még egyszer: bérkoldultatás létezik, hasznos lenne valódi oknyomozás keretében valódi bizonyítékokkal utánajárni, de ez egyelőre édeskevés, konkrétan nem bizonyít semmit. Az, hogy egy-két, de ha akár egy-két tucat kommentelőt tudsz találni, (nyilván jelentős részben az anyagok hatására), önmagában szintén nem bizonyít semmit.
Néhány szó a kommentekről
Sok mindent felforgattak az utóbbi időben az internetes kommentek. Azokról a hozzászólásokról beszélünk, amelyeket az olvasók írnak vagy internetes újságok cikkei alá közvetlenül vagy a lapok Facebook-oldalára az egyes cikkeket közzétevő bejegyzések alá. Új helyzeteket hozott ez jogászoknak, marketingeseknek, és persze nekünk, újságíróknak is. Számunkra ez elsősorban azt jelenti, hogy tisztelettel, de a helyén kezeljük őket.
Blogomon írtam erről részletesebben, de a lényeg: a kommentek nagyjából az olvasói levelekkel, névtelen telefonos információkkal kezelendők egy szinten. Fontosak a környék hangulatának, az itt élők véleményének megismerésében, de önmagában nem bizonyítanak tényeket. Tehát továbbra sem vagyunk sehol.
Maga a szakma
Az, hogy a kommentekre szeretnek hivatkozni, fontos elem lesz. Ahogy ugyanis a lap kezelte a nálunk megjelent, az ő cikksorozatukról azt némileg árnyaló kritikával megjelent szemlét, messze túlmutat az adott ügyön, és szépen példázza, ki mit is gondol az újságírói szakmáról.
Kezdjük az elején. Miután cikkünk megjelent, a SzegedMa főszerkesztője, Kapitány Gergely (aki egyes sajtóperekben néha letagadja a tisztségét, de ez még egész jó ahhoz képest, hogy számos munkatársuk álnéven ír a portálra, és bár szakmai körökben köztudott, melyik avatar kit rejt, rendes nevével egyáltalán nem vállalják, hogy közük lenne a laphoz), és "szellemesnek" vélt magas röptű kommentjével örvendeztetett meg bennünket:
Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy portálunk Facebook-oldaláról ezután sem tiltottuk ki Kapitány Gergelyt, ezzel szemben én személy szerint például évek óta tiltva vagyok az oldalukról. (Egy cikkük alatt írtam egy kommentet, amire az egyik oldalkezelő válaszolt is, és egy ideig vitatkoztunk ilyen fél-anonim módon valamilyen helyi ügyről, majd egy idő után egyszerűbbnek látta, hogy letiltson.)
Ezt követően nem kellett sokat várni, megszületett a válaszcikk is. Ebben csupán személyeskedve igyekeznek engem, azaz a cikkszerzőt támadni, a cikkemet semmilyen formában nem cáfolják. Komoly újságírói teljesítményként azonban igyekeznek olyan személyeskedő frázisokkal lejáratni, mint hogy portálunkat blogozzák, engem oly' szellemesen a harmadik nevemen szólítanak, és tán némi rejtett irigységgel ajánlják egyik HírTV-s szereplésemet is (persze a csatorna független időszakából).
A lap szerkesztőségének egyik csúcsteljesítménye egyébként, hogy a közepesen gyengére sikeredett lejárató cikkhez igyekeztek rólam előnytelen fotót keresni. Ez a politikai bulvár legalja, innen már tényleg nincs nagyon lejjebb. Végül mérsékelt sikerrel egy olyat találtak, amelyen csukva van a szemem, és azt állították be kiemelt képként, egyébként rosszul lehivatkozva, amellyel esélyes, hogy szerzői jogot is sérthettek (ugyanis nem az én Facebook-oldalamra lett feltöltve az egy közszereplésemen készült fotó, csupán be lettem rajta jelölve, azt egy ismert operatőr, Csillag Ádám készítette).
Az egyetlen hosszan ecsetelt "cáfolat" csupán az, hogy bemásoltak pár kommentet a cikk alól, aki miután a posztban feltettük a kérdést az olvasóknak, hogy mit gondolnak a témáról, negatív véleményt ír a cikkről és portálunkról.
A SzegedMa tehát nem csak önmagában kritika nélkül fogad el forrásként internetes hozzászólásokat, de míg saját oldalukról szinte minden kritikus kommentelőt hamar tiltanak, a konkurens lapot azzal próbálják lejáratni, hogy a kommentelői nem értenek vele egyet.
Az már tényleg csak hab a tortán, hogy mindezt úgy teszik meg, hogy a cikk érintettjét nem csak nem kérdezik meg előtte, de ki is van tiltva azért komment szekcióból, nehogy kommentelhessen.
Szájról szájra
A személyeskedésekben gazdag, de cáfolatban igen szegény válaszcikk tételmondata az eredeti verzióban meglepő módon még igaz is volt. (Úgy állítottam be, hogy mindez semmit sem bizonyít, de keltették vele a feszültséget, ami igaz.) Persze erre nem válasz az, hogy egyes kommentelők szerint ez egy létező probléma (a cikkem sem mondott mást), azonban ahogy megszokhattuk, az egy kaptafára szerkesztett helyi fideszes médiában terjedt a fáma, és ahogy szintúgy megszokhattuk, egyre egyszerűsödött az üzenet.
A Déli Szóban még szinte azonos tartalommal jelent meg, annyi változtatással, hogy valamilyen megfontolásból lecserélték a képet. A Habony-érdekeltség Lokál Extra szegedi mutációjában tegnap azonban már így:
„Mindeközben a városvezetéshez egyre hűségesebb Szegeder.hu hírportál megpróbálta álproblémának beállítani a koldusmaffia uralmát.”
Most arról ne is beszéljünk, hogy amikor a szintén általam jegyzett, a városvezetéssel szemben kritikus HEP-es cikkeket úgy vette át a SzegedMa, hogy szinte saját anyagként közölték az akkor épp a Szegedi Csípősre írt cikkeim (külön rájuk kellett írni, hogy ha három bekezdést átvesznek az interjúmból, legalább a lap nevét írják ki), akkor még máshogy vélekedtek, de a cikkben nem szerepel, hogy ez egy álprobléma.
Épp ellenkezőleg, az szerepel, hogy ez egy komoly probléma, és nem ilyen igénytelen bulváros hangulatkeltést, hanem valódi oknyomozást igényelne a feltárása.
Az online kopipésztelt cikkeknél elég szürreálisan ott maradt "8-9. oldal"-nak megfelelően a fent linkelt rövid szöveg csak egy belső címlapos ajánló a szegedi részhez, amelyben rólunk nincs szó, viszont elég kontextualizálatlanul betesznek pár random kommentet a cikkeink alól.
Elsőre amúgy elég fura lenne, hogy három médiumban megjelenő cikksorozatot épít föl egy konkurens lap arra, hogy egy újság komment szekciójában mit talál, de akik itt élünk, tudjuk: a SzegedMa és print holdudvara régóta gyakorlatilag állandó rovatként kezeli a nyomtatott komment szekciót, tehát a cikksorozat nem is tőlünk ered, hanem régre nyúlik vissza. Egy-két véletlenszerűen kiválasztott kommenttel bármit igazolni lehet, amit éppen akarunk, legyen az a városvezetéshez, a Fideszhez, vagy éppen a konkurens médiumokhoz való viszonyulása "a helyieknek".
Egy valami tehát bizonyos: a komment szekció példáján keresztül gyönyörűen kirajzolódik, ki mit gondol az újságírásról. Van, aki abszolút kritika és ellenőrzés nélküli bulvárcikkeket ír belőle, miközben tiltja a saját kritikusait és ezzel járat le másokat. És van, aki tisztelettel, de helyén kezeli a véleményeket, és nem a kommentelők szerint ír újságot, de nem is tiltja ki kritikusait. Tessék választani.
A Vélemény rovatban megjelent cikkek az adott szerző álláspontját tükrözik, a szerkesztőség egészéét nem feltétlenül.