2019. szeptember 18-án, 16 óra 40 perckor véget ért a gyerekkorom. Mindaz az ártatlanság, melyet az elmúlt lassan harminc év “kisebbik rossz” melletti kiállása tenyésztett szabadon, egy pillanat alatt bukott a horizont alá. Remegve ültem, s könnyfátyolos szemmel bámultam a monitort, miközben identitásom hamuvá porladt maradványaiból próbáltam új oltárt emelni a reménynek.
2019. szeptember 18-án, 16 óra 40 perckor minden megváltozott. A május elsején vidáman zászlót lobogtató kisfiú eltűnt, és a forradalmi gyújtó beszéd hallatára egykor mosolyra fakadó arc is azóta keserű ráncokba torzul. Az okozott kár nem váltható meg tíz-, vagy tizenháromezer-ötszáz forinton, hiszen nem csak az enyém, hanem egy egész nemzedék hite vált az enyészeté.
2019. szeptember 18-án, 16 óra 40 perckor jól fizető munkahelyeket, iparosítást és biztonságot ígérve elstartolt a szegedi Fidesz kampánya.
“Választási megállapodásba rögzítve akkor ez nem Nemesi Pál, Szeged független polgármesterjelöltjének kampánya? Akkor most Nemesi, vagy a Fidesz?”
A cronenbergi szörnyeteggé összeállt politikai monstrum gravitációs tere a realitást görbíti, miközben jóléti sovinizmusunk villamosa a menetrend szerint következő megálló felé robog.
2019. szeptember 18-án, 16 óra 40 perckor nem történt semmi. Mint ahogy az elmúlt harminc évben szintén, nem történt semmi. A világ továbbra is, mint halom hasított fa hever egymáson, és szuverenitásunk továbbra is csak a legjobb ajánlatra vár…
A Vélemény rovatban megjelent cikkek az adott szerző álláspontját tükrözik, a szerkesztőség egészéét nem feltétlenül.
Nyitókép: SzegedMa