Ma egyszer (illetve kétszer) már kinéztünk a Huszár Mátyás rakpartra, hogy felmérjük, mennyire használják a szegediek most, hogy először zárták azt le az autóforgalom elől évtizedek után. A válasz az volt, hogy kb. semennyire, és ennek több oka is volt:
- kánikula,
- kánikula,
- kánikula, és
- kánikula.
A gatyalohasztó 35 fok+tűző nap kombó nem kedvezett túlzottan a szabadidős programoknak, és az sem adott jó táptalajt, hogy a rakparton lényegében minden betonból van, kivéve persze azokat a részeket, amik aszfaltból. Szóval rohadt meleg volt, ezt akartam mondani.
Estére azonban fordult a kocka, ahogyan eltűnt a nap, előjött rengeteg ember, és annak ellenére, hogy a Tisza túlpartján tartották éppen a táncházat, amit eredetileg ide szervezett a város, így is jócskán voltak kint.
