Nagyot megy a Facebook-on egy pályaelhagyó óvodapedagógus kifakadása (a csütörtöki posztolás óta 2600 megosztás, vagyis vélhetően többtízezres olvasottság), melyben részletesen beszámol, az új tanév miért nélküle indul. A SZTE-JGYPK-n diplomát szerző óvónő szavait magam is csak megerősíteni tudom, szintén pedagógus feleségem révén pontosan látom a rendszer élhetetlenségét, amelyben a túlszabályozottságon túl nem csak az alulfizetettség probléma, hanem a magukat észrevenni nem képes szülők is. Ezen kommentárom már jó ideje érlelődik bennem, a fent említett poszt, valamint a tény, hogy egy kedves barátom ma kezdi meg tanári karrierjét, arra sarkalt, hogy itt az ideje billentyűzet mögé ülni. És amúgy is: pont ma indul az új tanév.
Az országban eleve egy óriási probléma a köz- és a magánszféra közötti szakadék. Miért is választaná az önsanyargatást egy friss diplomás angoltanár, miközben ugyanazért a tudásáért (az idegen nyelv, ugyebár) egy multi cég a pedagógus bér sokszorosát is megajánlja akár. (De ez igaz egy iskolai bérszámfejtőre is, és hosszasan lehetne sorolni…) Ez az állapot rendkívül egészségtelen, a rendszer megtartó ereje nulla, az egyetlen elmondható pozitívum, hogy a közalkalmazotti pozíció „nyugdíjas állásnak” tekinthető. De mindez nemcsak a munkavállalók részéről kényelmetlen, a vezetők kezében sincsenek eszközök: ha odaállít az igazgató elé a legjobb embere azzal, hogy felmond, a vezető a „jól meggondoltad?” kérdésen kívül mást nemigen tud reagálni, hiszen a bértábla miatt nincs lehetősége arra, hogy egy magasabb bér felajánlásával maradásra bírja a „dolgozót”. Így itt mindenképp fontosnak tartom kiemelni, hogy nem csak a pedagógusok vannak méltatlan helyzetben, hanem összegészében a teljes közszféra!
A bérkérdés idén január elsejével vált rendkívül kiélezetté. A minimálbér újabb emelésével a garantált bérminimum (tehát azok, akik a tanult szakmájuknak megfelelő pozíciót töltenek be) elérte a pályakezdő pedagógus bért. Ez a bölcsődékben (is) okozhat komoly konfliktust és bérfeszültséget, ugyanis egy kisgyermeknevelői állás még OKJ-s végzettséggel is, valamint (a pár éve indult főiskolai képzés által) szakirányú pedagógus diplomával is betölthető. Mivel a pedagógus béreket még mindig a 2014-es minimálbér alapján számítják, így a minimálbér idei emelésével az OKJ-s végzettségű nevelő, valamint a friss diplomás, gyakornoki státuszra felvett ((tehát még nem „Pedagógus I.” besorolású) pedagógus fizetése tulajdonképpen megegyezik (a bevezetőben említett barátom nettó bére 135,000,- Ft lesz), dacára az egyetemi éveknek és a nyelvtanárra és nyelvvizsgára elköltött többszázezer Forintnak.
Az új tanév indulása kapcsán egy erős keserűség is van még bennem. Mikor kiderült a fent említett béremelés (félreértés ne essék, senkitől nem sajnálom a pénzt!), és hogy ez a pedagógusoknál nem fog semmilyen korrekcióval járni, egyenesen felháborító volt a különböző „szakszervezetek” reakciója: néhány hangzatos híradó interjún kívül az égvilágon semmi nem történt – legalábbis a „piramis aljára” nem ért le a híre. A fő probléma viszont, hogy az emberek rendre azt várják, hogy a problémájukat mások oldják meg helyettük. Teljesen egyetértek a fent említett poszttal, azonban az interneten való sírásnak semmilyen eredménye nem lesz – hiába fotózták le tömegesen a bérpapírjukat is pedagógusok az egyik szakszervezet felhívására, annak is csak füstje lett végül, lángja nem.
Mivel az aktuális kormányzat csak az erőből ért (ők is eleve így kormányoznak), így nincs más megoldás, mint hogy szervezetten, egyszerre, tömegesen beadják a felmondásukat – és el kell lehetetleníteni a rendszert! Mikor tavaly év végén bezárt a Honvédkórház koraszülött centruma, szintén a bezárás szélére került az orosházi intenzívosztály, hogy honnan, honnan nem, de csak képes volt összekalapozni valamennyi pénzecskét a kormányzat, legalább a tűzoltásra.
Így hát ez (lett volna) az egyetlen megoldás: A TÖMEGES FELMONDÁS!
Kitartást kívánok az új tanévben a Hétköznapi Hőseinknek!
A Vélemény rovatban megjelent cikkek az adott szerző álláspontját tükrözik, a szerkesztőség egészéét nem feltétlenül.
Nyitókép: Koszticsák Szilárd / MTI