„Azért kár, hogy az igazi régi jó dolgokból nem maradt semmi sem” – szólt a csipszreklám néhány évvel ezelőtt. És valahogy így van ez a szegedi szélmalmokkal is: száz éve még több tucat állt a várostól északra, mára mindössze egy maradt, de az sem az igazi már.
Pontosabban attól függ, mit értünk igazi alatt. Ha azt, hogy igazi történelmi remekmű, amiért hálát kell adni, hogy fennmaradt, akkor nem is lehetne igazibb.
A kiskundorozsmai szélmalom-históriáról most részletesebben nem írok, a lényeg, hogy 1905-ben már 23 állt a községben. Ami mai szemmel nézve közel felfoghatatlan. Huszonhárom szélmalom állt Szeged egyik városrészében. A dorozsmai szélmalomskanzen Magyarország egyik legklasszabb látványossága lenne ma, ha a huszonháromból huszonkettő nem tűnt volna el az évszázad során. Szélmalmokra azonban egyre kevésbé volt szükség, miután az akkoriban modernnek számító, mára szintél elavult gőzgépek térhódítása kiszorította ezeket a lenyűgöző építményeket.
Az 1960-as évekre a község valamennyi szélmalma elhagyatottá, kihasználatlanná vált. Egy részüket szándékosan bontották el, volt azonban több olyan is, amely az idő(járás) következtében maga dőlt le. És bizony 1970. április 22-én
ugyanerre a sorsra jutott Kiskundorozsma utolsó szélmalma, a Faragó-malom.
Az utolsóként megmaradt malom 1949-ig üzemelt, ekkor hunyt el ugyanis Faragó György, tulajdonos. Az épület örökösei szerették volna előbb eladni, majd lebontatni, de a malom senkinek sem kellett, bontani pedig nem tudták, mert ekkor már műemléki védettséget élvezett. Így hát lemondtak tulajdonjogukról, mely így az államra szállt át. Felújítását néhány évvel összedőlése előtt kezdték meg. 1966. november 25-én a Szegedi Járási Tanács el is kezdte a kisajátítási eljárást, de a tervbe vett felújítás-tatarozás egyre csak halasztódott, majd azon a bizonyos szerda reggelen nagy robajjal összedőlt a szélmalom.
„Visszavonhatatlanul igazak nagy nótaköltőnk ismert dalának kezdő sorai: valóban nem forog többé a dorozsmai szélmalom, összedőlt, sokat látogatott, sokat emlegetett ipari műemlékünk. A hajdani tulajdonosok visszaemlékezése szerint 1821-ben építtette a község Czékus nevezetű bírója, 1900-ban került Faragó György birtokába. 1960-ban végezték rajta az utolsó nagyjavítást Király István zákányszéki szélmolnár irányításával, de utána is tapasztgatták kétévenként. Ha a vályogépület éveinek számát tekintjük csupán, akkor is megszolgálta dicsőséget es országos hírét” – írta másnap a Délmagyarország.
A malomépület sorsa egy ideig bizonytalan volt, 1972-re azonban ígéret szólt arról, visszaépül. A feltehetőleg a belvíz miatt összedőlt malom újjáépítését az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség is támogatta, a munka elvégzésére pedig a Nyírségből és a Dél-Alföldről érkeztek mesterek. A műemléket 1973-ra építették fel, a felhasznált vályogtéglákat a romokból verték.
A híres dorozsmai szélmalom egyik fala 2005-ben is bedőlt a hanyag karbantartás következtében, azóta azonban jobb sorsa van a műemléknek, nemrég például új vitorlákat kapott.
