Fotó: Rosta Tibor / MTI
Tegnap avattak egy szobrot a Dóm téren az 1932-1933. évi ukrajnai éhínség áldozatai számára. Ebben az időben Ukrajnában 3,5-7 millióan haltak éhen. Akiben felmerülne az a jelentéktelennek tűnő kérdés, hogy miért, annak itt van Kiss-Rigó László beszédének részlete:
„A szegedi Dóm körüli füves terület a Keresztény Szolidaritás Parkjává vált az elmúlt években. Az elsőként felállított szobor az 1956-os forradalom áldozataira emlékezik, a következők a lengyelek kettős katinyi tragédiájára, az örmény genocídiumra, a szegedi zsidó közösség holokauszt során elhunyt tagjaira, a tavaly felállított alkotás pedig a gulágon elhunytakra. Azt mondjuk, azért fontos emlékezni, hogy még egyszer ilyen ne történhessen, de az emberi gonoszság újabb termékei újra és újra megjelennek a történelemben. A hívő ember szerint a garancia az lenne, ha mindannyian megtérnénk, Krisztushoz és tanításaihoz fordulnánk. A nem hívők számára ezt az igazi emberi értékekhez – a szabadsághoz, az emberi méltósághoz, a szolidaritáshoz – való visszatérés jelenti.”
Az emlékezés persze fontos, de számomra továbbra is érthetetlen, miért került oda az a szobor.
Érdekel mi történik Szegeden, mik épülnek, vagy épp milyen kincsek tűnnek el az utcákról? Kövesd a Szegedert Facebookon és Instagramon.