Mit rejt majd a Stefánia felújított várromja?

Boszorkányperek, betyár-bűntettek, a szegedi Nagyárvíz pusztítása, az egykori vár izgalmas története. Ezek a témakörök jelennek meg a most megújuló szegedi Vár új állandó kiállításán, derül ki a Móra Ferenc Múzeum hétfői sajtóközleményéből. Emellett bővül a Kőtár is, és megszépül az épület udvara.

Folyamatosan zajlik a múzeumfelújítás Szegeden: a Móra Ferenc Múzeum főépülete mellett a Vár és Kőtár kiállítóhely is megújul. Az épületen kívül és belül is folynak a munkálatok, mely során új állandó kiállítás jön létre. Az új állandó tárlaton Szeged múltjának ikonikus eseményeit mutatják be interaktív módon. Bárki kipróbálhatja például, hogy kiállja-e a boszorkányság próbáját: egy gépezet segítségével eldöntésre kerül, hogy túl könnyű vagy túl nehéz-e a vádlott, ahogyan ez régen a boszorkányok ítéleteinél is történt. Az ítélet pedig (csakúgy, mint anno) nagy valószínűséggel: „bűnös” lesz.

Emellett a látogatók megismerkedhetnek a betyárság világával, Rózsa Sándor legendájával, valamint a Nagyárvíz és az egykori vár történetével is. A Kőtár méretét megnövelik, így jóval több értékes építészeti emlék fogadja majd az érdeklődőket. A Vár bejárata átkerül a város felőli oldalra: mind a bejárat, mind pedig az udvar új burkolatot kap és egy régészeti homokozót is kialakítanak.

A szegedi vár megmaradt része 2020. február 3-án. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Szeged középkori vára egyébként – a Móra Ferenc Múzeum leírása szerint – a Maros és a Tisza találkozása alatt, a vízjárta területekből kiemelkedő szigetek egyikén épült. A rómaiak ezen a helyen a Kr. u. 2. században útállomást létesítettek, mely nyomai a várbontáskor kerültek elő: többek között egy márvány császárportré, és egy feliratos kő, amelyet a császári futárposta parancsnoka állíttatott.

Szegeden állandó vár építésére csak a tatárjárás után, a 13. század második felében került sor. Falai között a középkorban csaknem minden királyunk megfordult. Többször adott helyet az országgyűlésnek is. A vár egy részét a 18. század végén börtönné alakították át, amelyben 1848 előtt olasz hadifoglyok, majd a dél-alföldi betyárvilág felszámolására kiküldött Ráday Gedeon királyi biztos befogott betyárjai, – köztük Rózsa Sándor is – raboskodtak. 1876 és 1882 között az egész erődítményt, az Alföld legnagyobb középkori eredetű téglavárát lebontották, a ma is álló barokk-kori, úgynevezett Mária Terézia-kapu kivételével.

 

Nyitókép: a Vár belső tere 2020. február 3-án. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder