Fotó: MKKP Szeged
„Otthonosítottuk ezt a buszmegállót az öthalmi kolesznál” – osztotta meg a hírt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt szegedi divíziója. Elnézve a képeket, elég menőre sikerült az otthonosítás, amit plakáttal oldottak meg. Legalább nem hirdetések takarják el a kilátást, bár az se gond, ha elmegy a busz előttünk, mert ki ne akarna itt lakni ezek után. A lényeg a részletekben rejlik itt is.
A belső kellemes lett a meleg színekkel, a téglaburkolattal és a kandallóval, ami majd télen fog jól jönni. A váró fa ülőkéje sem lóg ki különösebben a dizájnból. A háttérben az ablakból egyenesen a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri központi épületét, a Rektori Hivatalt látjuk, ami egy virággal van díszítve. ezután jobbra haladva észrevehetünk pár festményt és egy családi fotót. A közös bennük, hogy mindegyiken van egy kutya, ami kétfarkú, de a legjobb talán Leonardo Da Vinci híres festménye, amely a Hölgy hermelinnel (Lady with an Ermine) címet viseli (itt épp MKKP logóval) és amelyet 1489–1491 körül festhetett Ludovico Sforza udvarában, Milánóban. Vannak azért könyvespolcok is unalom ellen, vagy a vörös telefont használhatjuk, ha forróvá válna a helyzet Moszkva és Washington között.
Térjünk is rá a külsőre. A megállóból egy szerszámosház jellegű külsőt varázsoltak neki, ami mellett egy napernyős, kerti asztal van négy székkel, meg egy sörrel. Azért az ital sem akármilyen: a régóta ígérgetett MKKP ingyen sör, így ez a választási program is kipipálva. A buszváró nem csak méhlegelő méretű füvesítést, de futónövényt is kapott, amivel a zöld program is kipipálva, a nyári hőségben is hűt. A megálló egyik szélén is elfért egy kisebb ablak, ezen szintén egy kutya néz ki, amint fekszik egy párnán (belülről ő egy macska). A farka ugyan nem látszik, de meg mernék esküdni rá, hogy kettő van neki. A másik oldalra egy emléktábla került, amelyen ez áll: „Ebben a buszmegállóban még soha nem történt semmi különös.”
