„A következő kormány előtt ezernyi kihívás van, de ez így van rendjén, ezt mindenki tudja. Nem az a cél, hogy ne építhessék tovább a deepstate-et, hanem az, hogy megtörjék a deepstate hatalmát” – mondta a Szegedernek Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke. A párt vezetőjével legutóbbi szegedi látogatása során, épp a városi televízióból kilépve készítettünk interjút, ahol szóba került a múlt és az ellenzéki előválasztás kimenetele is. Kérdeztük az elszámoltatás jogi lehetőségeiről, majd együtt próbáltuk megfejteni, hogy mit is jelenthet „mémpolitikusnak” lenni.
Milyen volt az interjú a városi tévénél?
Kitűnő. Bár a helyi televíziók nem szoktak zavarba hozni.
Mit gondol, ki lesz Magyarország miniszterelnöke egy év múlva ilyenkor? Különböző felmérések különböző dolgokat mutatnak, a Civitas legutóbb Dobrev Klárát 32%-ra mérte, a Medián két hónapja Jakabot meg 43%-ra.
Két hónap az történelem a politikában. Dobrev Klára fog nyerni, most ősszel is, meg tavasszal is.
Ezt borítékba rakná?
Persze.
És mire alapozza?
Kutatásokra, meg megérzésre, meg tapasztalatra az elmúlt húsz évből.
Megérzésre alapozva én azt tudom mondani, hogy nagyon sok ember mondja, hogy Gyurcsány Ferenc személye miatt nem fog Dobrev Klárára szavazni.
Nem tudom, hogy hányan mondják. Az a szerencse, hogy van ez a statisztika nevű tudomány, és érdemes ilyenkor arra figyelni, nem pedig, hogy mondjam, meghallgatni a szomszéd fiú aktuális szövegét. Kutatások alapján nem ismerünk olyan ellenzéki választót, aki le akarja váltani Orbánt, és amiatt ne menne el a választásokra, mert Gyurcsány is az ellenzéki listán van.
Ha lesz is kormányváltás, hogyan lehet megakadályozni, hogy Orbánék tovább építsék a deepstate-et, vagy hogy amit eddig felépítettek, az ne akadályozza az új kormány működését?
A következő kormány előtt ezernyi kihívás van, de ez így van rendjén, ezt mindenki tudja. Nem az a cél, hogy ne építhessék tovább a deepstate-et, hanem az, hogy megtörjük a deepstate hatalmát. Erre készül nyilván Dobrev Klára, erre készül, amikor azt mondja, hogy megtalálja az útját-módját annak, kellő jogi és politikai eszközökkel, hogy akár egyszerű többséggel is alkotmányozzon.
Vannak arra már elképzelések, hogy ez hogyan fog történni? Fél évvel vagyunk a választások előtt, és még nem nagyon volt megfogható mondás ezzel kapcsolatban.
Ami ennek a kérdésnek a közjogi, alkotmányjogi, szakmai része, az nyilvánosan olvasható. Vörös Imre volt alkotmánybíró írta le először ennek a teoretikus részét. Ehhez az olvasói hozzáférnek. Hogy ebből hogyan lehet politika, azt meg őszintén szólva, nem javasolnám elmondani egyik jelöltnek sem a választások előtt hét-nyolc hónappal. Ez olyan lenne, mintha a küzdő felek valamelyike nyilvánosságra hozná a haditervét.
De így bizonytalanságban maradnak a választók. Ígéretek szép számmal, kézzelfogható gyakorlat meg sehol.
Ugyan, ez nem így van, válasszuk ketté a dolgot! Van egyszer a közjogi, alkotmányjogi berendezkedés kérdése. Ebben világosan beszélünk: új köztársasági alkotmány lesz, fékek, ellensúlyok, az emberi méltóság tisztelete, szabadság.
Dobrev megmondta, hogy új alkotmányt fogunk csinálni.
De az ellenzéki pártok minden más kérdésben leírták, hogy mit javasolnak az országnak. Ezt tartalmazza a hónapokkal ezelőtt nyilvánoságra hozott ellenzéki úgynevezett alapprogram.
Az előbb már beleszaladtunk ebbe, de akkor felteszem másként. Mint korábban máskor, a kormánymédia legnagyobb ütőkártyája az ellenzéki összefogás ellen most is az, hogy „Gyurcsány”. Nem gondolja, hogy nagyobb esélye volna az elmúlt évekkel szemben most valóban körvonalazódó összefogásnak Gyurcsány Ferenc neve nélkül?
Nem.
Akkor nem hisz azoknak, akik azt mondják, sokan azért nem szavaznak az ellenzékre, mert maga ott van?
Ez nem hit kérdése, ennek a megítélése egy szakma. Őszintén szólva, intellektuálisan, emberileg és politikailag nem egyszerűen középszerűnek, hanem tarthatatlannak tartom a gyurcsányozást mindegyik oldalról. Akinek ennyi mondanivalója, írnivalója van a magyar politikáról, az nagyon keveset ért a valóságból.
De ha most kinyitunk egy kormánylapot, megyei lapot, lassan már több gyurcsányozás lesz benne a választásokhoz közeledve, mint migránsozás.
Mit érdekel ez engem?
Hát, ha választást akar nyerni az ellenzék, akkor érdekelnie kellene.
De az ellenzéket sem érdekli. Akkor még egyszer mondom, a kormány a sajátjainak játszik. Induljunk ki mindig tényekből…
Azt mondta, hogy az ellenzéket sem érdekli. Én tegnap beszéltem egy szegedi ellenzéki képviselővel, nem fogom megnevezni, aki kifejezetten azt mondta, hogy jót tenne, ha ön visszavonulna.
A Föld meg lapos, ugye? Hiszen azt is mondja valaki. Van a szociálpszichológiának egy jól megkutatott jelensége. Tegyük fel, hogy ön autót szeretne vásárolni. Olvassa a különböző teszteket, felméréseket, és pontosan tudja, hogy melyik autót értékelik a legjobbra. Kutatott tény, hogy ha a szomszédjának éppen ilyen autója van, amely viszont a múlt héten véletlenül tönkrement, önt ez az eset el fogja bizonytalanítani, hogy tényleg ilyen autót akar-e venni. Szóval ne a személyes élményeiből induljon ki, hanem a sokaság tiszteségesen megkutatott, elemzett ítéletéből. Egyébként pedig, tudja, a politika az nem szépségverseny. Az a politikai teljesítmény, hogy kit hány szavazó támogat. Ezen az oldalon ma minden harmadik ellenzéki szavazó a DK-ra szavaz. Ők azt hiszem tudják, hogy Gyurcsány Ferenc a DK elnöke. Tessék Gyurcsány Ferencet megverni! Ez így működik kollégák.
Igen, de ha az ellenzéki szavazóknak az egyharmada a DK-ra szavaz, abból nem tudhatjuk, hogy a maradék kétharmad meg miért nem.
Ebből nem tudhatjuk, de másból tudhatjuk. Például az önkormányzati választásokból. Nem tudom tudják-e, hogy mi szinte mindenhol együtt indultunk az országban, és senkinek sem okozott gondot, sem Szegeden, sem Budapesten, hogy Gyurcsány pártjával összebútoroztak ’19-ben. Hagyják meg a gyurcsányozást szerintem a gyengébb képességű újságíróknak. Maguk egy kicsit emeljék meg a mércét!
Nekünk az a dolgunk, hogy kérdezzünk, és ez egy releváns kérdés volt.
Nem minősítem, menjünk tovább.
Kalandozzunk egy kicsit a múltban. Az őszödi beszédnek volt egy későbbi, mondhatni szegedi vonatkozása is Szabó Bálint révén, aki 2013-ban azt nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy ott volt Rózsa-Flores Eduardo lakásában, ahol a beszéd kiszivárogtatását megbeszélték, és erről később tájékoztatta önt is. Ez így volt, hitelt érdemlők Szabó szavai?
Szabó Bálint, ha nem haragszik, sem az én, sem Magyarország száz legfontosabb problémájában nincsen benne. Eszem ágában sincsen Szabó Bálintról önökkel ennél az egy mondatnál többet beszélgetni.
De ebben az egy mondatban elmondja, hogy így volt-e.
Mit mondtam el? Azt, hogy nem beszélgetek önökkel Szabó Bálintról! A hazámnak ez nem dolga, meg nekem sem.
Ezt más interjúkban is szokta mondani, amikor egy olyan kérdésre térnek rá, amire nem akar válaszolni, hogy ez a hazájának nem dolga.
Így ítélem meg.
Lehet, hogy az olvasókat érdekli, de elfogadom, ha nem válaszol.
Dehogynem, válaszoltam.
Mennyire érezte magát személyesen felelősnek azért, hogy a 2010-es kormányváltás után ilyen szilárddá tudott válni az Orbán-rendszer?
Semennyire.
Sok kritikus van, aki azt mondja, például Puzsér Róbert, talán nem szó szerint így, de hogy az ön bukásának, annak, hogy ennyien csalódtak a baloldalban, azért sok köze van ehhez.
Ezek szerint Puzsér Róbert ezt gondolja. Szeretnék bemutatkozni, én Gyurcsány Ferenc vagyok. Én azt tudom elmondani, hogy én mit gondolok, mert engem kérdeztek.
Azt lehet tudni, hogy miért nem gondolja így?
Lehet tudni, de abból egy olyan hosszú interjú lenne, amire nem állok készen az előválasztás előtti hetekben. Egyébként is, nagyon óvnám magunkat attól, hogy ne a hazánkkal, hanem egyeseknek egyes politikusokra vonatkozó minősítésével foglalkozzunk.
Ön is gyakran minősíti Orbánt, hogyha a Facebookját végignézzük.
Mondjon egy példát.
Jó, nem feltétlenül minősíti, de sokat foglalkozik vele.
Pontosan, a politikájával foglalkozom. Tudja, én vele küzdelemben állok.
Ezt értem, de az a kérdés, hogy mennyire érzi magát felelősnek a megszilárdulásért.
Válaszoltam erre a kérdésére.
Jó. Szóval, sokakat meglepett, hogy a szélsőséges, antiszemita és kirekesztő kijelentéseiről elhíresült helyi jobbikos képviselővel, Tóth Péterrel összefogva kampányoltak múltkor a Széchenyi téren. Nem ellentmondásos ez a magát legeurópaibbnak mondott párt szempontjából?
Egyszerű választ fogok önöknek adni, Illyés Gyulára hivatkozva. Nem szó szerint, de tartalmilag pontosan: hogy hazád fia vagy-e, nem az igazolja, hogy honnan jössz öcsém, hanem, hogy hová mész. Én úgy látom, hogy ahova ma a Jobbik tart, azon az úton lehet velük menni.
Ön szerint a Jobbik helyi képviselői is képesek lépést tartani az országos irányváltásokkal? Nyilván elég nagy változáson ment keresztül az országos Jobbik, és nem feltétlenül tudnak, mondjuk Borsodban, alkalmazkodni ehhez.
Igen, én úgy gondolom, hogy elfogadtunk egy nagyon világos politikai keretet, amiből értelmezhető az ellenzék politikája, és ezt elfogadta a Jobbik valamennyi képviselője is.
A szegedi DK vezetője, Binszki József negyed éven át szorgalmasan kampányolt a megyei 2-es választókerületben, majd júniusban hirtelen váltott az 1-esre, és ráindult a kvázi legyőzhetetlen szoci Szabó Sándorra. Lehetett olyanokat hallani, hogy a DK a Jobbiktól kapott egy salgótarjáni kerületet, és ezért kellett variálni Csongrádban. Valóban így történt?
Nem. Itt nem indulunk rá senkire, mert senkinek nincsen körzete. A választásokkal új ciklus kezdődik. Aki úgy képzeli el a politikát, hogy ráindul valakire, az egy despotikus, „örökbérletre” épülő rendszert képzel el, ahol valakinek bérelt helye van a parlamentben. Meg kell érte küzdeni. Aki pedig úgy gondolja, a DK-nak tud adni bárki egy körzetet Salgótarjánban, az nem érti az előválasztás lényegét.
A statisztikákra utaltam azzal, hogy a Szabó Sándor kvázi legyőzhetetlen. Őt ott évek óta megválasztják. De akkor csak simán úgy kérdezem, hogy mi értelme volt átrakni ebbe a kerületbe Binszki Józsefet, ha a statisztikák és az előző választások eredményei azt mutatják, hogy nem fog nyerni? Mindezt úgy, hogy a másik kerületben lett volna esélye, ott fel is építette magát.
Én azt tudom önöknek mondani, hogy az, hogy a megye 1-es számú választókerületet egy MSZP-s vagy DK-s képviselő képviseli, az nem mindegy. Egyáltalán nem mindegy. Nem a városi közgyűlésben vagyunk, hanem országos politikát csinálunk a parlamentben. Azt gondolom, hogy nagyon helyes, hogyha arra törekszik a Demokratikus Koalíció, hogy ezt a választókerületet egy DK-s képviselő képviselje. És szerintem helyesen döntöttünk, mikor azt mondtuk, hogy küzdjenek meg. Nem hiszem, hogy vannak bérelt helyek. Vagy ha úgy gondolják, hogy ha valaki többször nyert, akkor nem érdemes kihívást intézni ellene, akkor miért csinálunk egyáltalán választást? Orbán Viktor nyert három választást egymás után. Hagyjuk a helyén csak ezért?
Ön szerint jobb lenne, ha az 1-est Binszki József képviselné, mintha Szabó Sándor?
Sokkal.
Miben?
Abban, hogy a Demokratikus Koalíció, amit csinál, ahogyan csinálja, amit képvisel, az sokkal inkább, és sokkal hatékonyabban szolgálja a magyar haza érdekét, mint amit a Magyar Szocialista Párt tesz.
Megfáradt MSZP-sek helyett lendületes DK-sok?
Ön félreérti ezt a dolgot uram. Itt nem személyekről beszélgetünk elsősorban. Politikákról beszélgetünk.
Pártpolitikára gondoltam.
Ön nem ért engem, ez nem pártpolitika. Ez az a kérdés, hogy mit gondolunk a hazánkról, és mit képviseljünk a parlamentben. Szerintem jót tesz a hazának, ha eggyel több DK-s ül a parlamentben. Ha visszanézzük az elmúlt egy évtized szavazásait az országgyűlésben, akkor azt látjuk: a DK állt leginkább a helyzet magaslatán. Szóval legyen eggyel több DK-s a parlamentben!
Nem azt mondtuk, hogy nem kéne elindulni, hanem hogy a statisztikák azt mutatják, hogy nem sok esélye van Binszkinek.
Majd meglátjuk.
Hozzátéve azt is, hogy Szabó Sándor egy Botka Lászlóhoz közel álló személy, és mint tudjuk, azért Szegedről van szó, ahol valószínűleg inkább Botka László idézőjelben mondott emberére szavaznak, mintsem Gyurcsány Ferenc idézőjeles emberére.
Nekem nincs emberem. A pártomnak vannak jelöltjei. Ha Botka Lászlónak vannak emberei, akkor azt gondolom, hogy neki is, meg az emberének is át kellene gondolnia ennek a kapcsolatnak a mibenlétét.
Mit gondol, igaz az állítás, hogy Gyurcsány Ferenc mémpolitikus?
Miután nem hiszem, hogy van elfogadott definíciója a mémpolitkusságnak, mint fogalomnak, ezért azt gondolom, hogy talán én sem, és talán az önök olvasói sem pont ugyanazt értik alatta. Ezért javaslom, hogy definiálják is meg, ehhez képest tudok rá válaszolni.
Erre akkor térjünk vissza egy kicsit később. Több oldalról éri az a vád az előválasztást, hogy a sok egyezkedéssel, visszalépéssel, kvázi a lapok előre leosztásával a demokrácia ezen újszerű intézménye is kiüresedik, és nem más, mint színjáték. Mit gondol erről?
Megalapozatlan a kritika. A politika döntéshozatali módjának van két alappillére, az egyik a választók közvetlen részvétele a döntésben, a második pedig, hogy a választók az általuk választott pártokon keresztül gyakorolják a jogaikat. Hát ilyen a parlamentarizmus maga is! Időnként versengeni kell, időnként meg kell állapodni, kompromisszumot kell kötni. Több mint kilencven helyen verseny lesz a százhatból. Az elmúlt harminc évben egyetlen helyen sem volt előválasztás uraim. Egyetlen helyen sem.
Kilencvenszer demokratikusabb ez, mint a Fidesz kiválasztási mechanizmusa,
mert ha jól értem, ott mindegyik jelöltet a pártelnök választ ki személyesen. A kutatások egyébként azt mutatják, hogy a választók többsége nem igényli az előválasztást a százhat választókerületben. Általában egyetértenek a miniszterelnök-jelölt előválasztással történő kiválasztásával, de a választókerületit a többség nem igényli. Az előválasztás nem csodafegyver, az előválasztás egy hatszereplős verseny, amit százhat helyen kéne lejátszani. Az előválasztás a legintelligensebb módja azon viták feloldásának, amelyeket nem sikerült tárgyalóasztalnál megoldani. Kiderült, hogy nagyon sok helyen meg lehetett állapodni, és ez így van rendjén egyébként egy ilyen hat-hétpárti koalíciónál, de a végén maradt több mint kilencven választókerületben egynél több jelölt a színpadon. Azokról meg döntenek a választók. Ez nem a demokrácia megcsúfolása, ez a rendszerváltozás óta eltelt időszak első olyan szituációja, ahol arról, hogy kiből legyen jelölt, több mint kilencven százalékban a választók döntenek. Ez egy fantasztikus dolog.
A kormánysajtó legutóbb júniusban írt arról, hogy „összekaptak” Botka Lászlóval. Milyen a kapcsolatuk?
Kitűnő.
Mikor beszéltek utoljára?
Június vagy május környékén.
És miről beszéltek, ha szabad kérdezni?
Szabad kérdezni, de eszem ágában sincsen válaszolni rá.
Ön szerint miért van az, hogy Botka László távol marad most az előválasztási kampánytól, és nyilvánosan nem támogat senkit?
Nem tudom, azt sem tudom, hogy távol marad-e tőle.
Távol van, nem nyilvánul meg semmilyen ügyben ezen a téren.
Uraim, hát önök itt vannak Szegeden, szerintem a következő sajtótájékoztatón kérdezzék meg tőle.
Nem szokott sajtótájékoztatókat tartani. Szokás azt mondani ellenzéki körökben, hogy azért nem épül meg a harmadik szegedi Tisza-híd, mert Orbán Viktor így bünteti Szegedet. Részkérdés, ezzel egyetért?
Nem tudom, uraim, amikor olyanokat kérdeznek tőlem, hogy másnak mi lehet a fejében, én ezt nem tudom megmondani. Azt tudom, hogy nekem mi van a fejemben.
Oké. 2002 és 2010 között miért nem tudott megvalósulni ez a projekt, amikor MSZP-s volt a város és az ország vezetése is? Ezt akkor is ígérték.
Úgy emlékszem, hogy akkor épült meg az M5-ös, nem? Én voltam a kormányfő, amikor megépült az M5-ös.
Akkoriban épült, igen. Választani kellett?
Mindig választani kell, hogy a pénzét mire költi el. Abban az időszakban nekünk a legfontosabb projektünk ebben a térségben az M5-ös volt. Persze, közben kellett mást is építeni, tehát nyilvánvalóan az itt lakóknak Szeged a világközepe, és ez természetes, de mondjuk a Nagykanizsán lakóknak pedig nagyon kellett az, hogy menjen arrafelé az M7-es.
Meg is épült vele együtt a Kőröshegyi völgyhíd mai áron 66 milliárd forintért.
Nagyon helyesen. Minden más megoldás akkor rosszabb lett volna. Akkortájt az önkormányzatoknak az őket érintő autópályaszakasz engedélyezésével kapcsolatban elképesztően erős jogosítványaik voltak. És bár lett volna egy olcsóbb megoldás, de Kőrőshegy, Balatonföldvár térségében annak ellenálltak az önkormányzatok, mert túl közel lett volna hozzájuk, és hátrébb tolták Somogyba. Ilyen a demokrácia, köze volt az embereknek ahhoz, hogy mi épült és hogyan.
Orbán Viktor egyik fő ígérete volt 2010-ben, hogy Gyurcsányék el lesznek számoltatva, ebből mégsem lett semmi…
Dehogynem lett semmi, elszámoltattak! Annyi vizsgálat folyt ellenem, hogy csak na. Meggyanúsítottak minden olyan ügyben, amit emlegetni szoktak, mindben volt eljárás. 2006-ról volt eljárás, Sukoróról volt eljárás, költségvetési csalás ügyben volt eljárás, minden ügyben eljárás volt. De kiderült, hogy egyikben sincsen igazuk. Az elszámoltatás nem azt jelenti, hogy ha bűnös, ha nem, börtönbe dugjuk, hanem hogy jogszerű körülmények között megvizsgáljuk, hogy követett-e el bűnt. Megvizsgálták. Kérem szépen, én ott ültem az ügyészségen gyanúsításon, hozzám egy köbméternyi iratot hoztak iratismertetőben. Úgyhogy volt. Van egy jótanácsom általában a politikusoknak, akik félnek az elszámoltatástól:
nem kell, hölgyeim és uraim, nem kell lopni, bűnözni, és lehet bármilyen kormány, lehet ígérni bármilyen elszámoltatást, nem fog bajod történni.
Ahogy nekem sem történt bajom, és nem azért, mert nem akarták, hanem mert nem követtem el bűnt.
Az Orbán-kormány elszámoltatását hogyan képzeli el? Hogy lesz megvalósítható?
Jogállami keretek között működő igazságszolgáltatással. Persze, hogyan másként?
Tehát kijelenthető, hogy lesz elszámoltatás.
Persze. Persze, hát nézze, ellopták a fél országot, ezek köztörvényes bűnözők miszerintünk. Amit én mondok, az ugye egy politikai állítás. Ennek a politikai állításnak úgy lehet érvényt szerezni, hogy a független igazságszolgáltatás megnézi, hogy igaza van-e annak, aki ezt a vádat hangoztatja. Nyilván a következő kormány meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy bebizonyítsa, hogy az országot jelentős részben bűnözők irányították az elmúlt években és magánzsebre dolgoztak. A bűnözőket el kell ítélni, az ellopott vagyon, pénz jelentős részét meg vissza kell szerezni. Hozzáteszem, ez a kötelessége a kormánynak, ez nem választás kérdése.
Ha mindez a saját szabályrendszerüknek megfelelően, a saját magukra írt törvényeknek megfelelően működött, akkor visszafelé ez hogyan kivitelezhető?
Amikor rosszhiszemű törvényalkotás zajlik, kifejezetten abból a célból, hogy lehessen törvényesen lopni, ott valóban komoly korlátjai lesznek az igazságszolgáltatásnak. De hát itt azért messze nem csak erről beszélünk, hanem jónéhány valóságos, köztörvényes esetről is. A végére kell járni ezeknek a dolgoknak, és majd el fog dőlni, hogy kinek van igaza, mi látjuk-e rosszul ezt a kérdést, és itt teljesen ártatlan emberek kormányoznak, vagy valóban bűnözők azok, akik most vezetik az országot.
Végezetül visszatérve a mémpolitikusságra. Definíció szerint nehéz leírni, de értelemszerűen ez alatt arról van szó, aki alapvetően mémekkel kommunikál, magából is mémet alkot, hogy azzal terjessze a spóráit a közösségi médiában, így sokkal hatékonyabban szólít meg fiatalokat, és közben valamelyest le is butítja a közbeszédet. Nehéz megfogalmazni.
Nézze, Gutenberg korában nagyon sokan aggódtak amiatt, hogy meg fog szűnni a beszélgetés és a mese, az anekdota. Mert hát ha lehet olvasni, és mindenki hozzá fog férni az írott szövegekhez, akkor mi lesz az élő beszéddel, jött az aggodalmas kérdés. De ne menjünk végig a példákon, hogy tudniillik miként is hülyíti meg az embert a film, a rádió, a televízió. Önök több időt töltenek el okostelefonjukkal a kezükben, mint a televízió előtt. Ilyen lett a világ. Mi meg alkalmazkodunk ehhez. A kollégáim és én arra törekszünk, hogy eljussunk önökhöz, de miután önök telefont néznek, meg YouTube-csatornát néznek, meg Instát néznek, ezért ott kell lenni. Tudják, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Maguk nem jönnek el énhozzám, nekem kell magukhoz elmenni, és olyan felületekre megyek, ahol maguk ott vannak. Ez a természetes.
Nem fél attól, hogy hosszútávon ez a fajta kommunikáció még tovább zülleszti a közbeszédet?
Azért kezdtem a Gutenberg-szöveggel az előbb, hogy lássuk: minden ilyen történet előhív aggodalmakat, jogos és alaptalan félelmeket. Azt pontosan tudjuk, hogy egy kép sokkal többet mond el, mint bármilyen szöveg. Én a valóság meghajlításában nem hiszek. Azt gondolom, hogy valóság a közösségi média, valóság a hálózatos társadalom, valóság az adatbázisra épülő értékesítés és kapcsolatteremtés, és
azok, akik képviselni akarnak más embereket demokratikusan választott keretek között, azoknak ebben az új világban meg kell találniuk a helyüket.
Ha írnék most egy nagyon-nagyon jó, tízoldalas esszét, higgyék el, a választóimnak egy százaléka sem gondolná, hogy meg kellene vele ismerkednie. Más lett a világ, mások az eszközök, másként kell politizálni. Mi csak megértettük ezt.
De ugye arra való a marketing, hogy ezt a tízoldalas esszét egy kicsit felszopja, hogy végül az emberek elolvassák. Viszont ha a marketing szintjén állunk meg a kommunikációban, és a tényleges mondásra nem kerül sor, akkor az baj lehet.
De tényleges mondás van. Amit az ellenzék csinál, amit én csinálok, azt gondolom az egy nagyon világos mondás. És azt is gondolom, hogy nagyon felelősen csináljuk mi ezt. És tudják mit? Ha ennek az a vége, hogy a maguk korosztályának egy része újra érdeklődik a közügyek irányt, akkor nagyon hasznos dolgot csinálunk. És azt látjuk, hogy a maguk korosztályának egy része visszatalált a közügyekhez. Ebben sok minden benne van, de benne van az is, amit mi csináltunk az elmúlt időszakban.