Ha már sulikezdés, mindenki arról beszélt, hogy mekkora káosz lesz a városban a sok építkezés és forgalomterelés miatt. De talán ez volt az oka annak, hogy végül az Armageddon elmaradt: a csapból is folyó lezárásokról szóló cikkek miatt az emberek egyszerűen más útvonalak, vagy bejutási módok után néztek, illetve a szokásosnál is előbb indultak el.
A Mars téren kezdtünk, egyrészt mert itt van a város közlekedési szíve, innen terjednek szét a járatok útvonalainak jó része, mint testben az erek. Elsősorban az agglomerációból – már ha Szegednek van ilyen hagyományos értelemben véve – bejáró diákok és munkába járók ”találkahelye”, de a helyi közlekedésben is egy jelentős helyszín. Ezt nem is hazudtolta meg, mind a Mikszáth Kálmán, mind a Mérey utcai csomópontnál nagy volt a torlódás: a gyalogosforgalomban.
A buszok és a trolik is folyamatosan áramoltatták a megállóban várakozó embertömeget, szinte lehetett érezni a nyári lustaság és a koronavírus-járvány miatti bezártság után a lüktetést, hogy él a város, a jövő generációja pedig megadja az alapot erre. Jó volt körülnézni és újra látni ezt, na meg azt, hogy rengetegen választották a tömegközlekedést. Az 5-ös troli kettesével jött, mindkettő szóló ugyan, de ki voltak használva a helyek. Kicsit arrébb a helyközi autóbuszok jöttek négyesével, hol félig tele, hol fullon.
Az autók teljesen korrektül tudtak haladni a Nagykörúton, nem volt dugó azon a részen. Értelemszerűen a fő célpontunk a Mars tér–Belváros tengely volt kapacitáshiány miatt, ezért nem tudtunk mindenhol ott lenni. Azt csak hallottuk, hogy a körút Bertalan hídnál lévő vége viszont teljesen beállt, mondhatni elesett, míg ez nem volt annyira érezhető arrébb. Ez természetes, hiszen a Híd utcában lévő lezárásoktól jobb félni, mint megijedni, így erre szinte senki nem indult meg, ami tulajdonképpen nem egy rossz dolog. A Bertalan híd ugyan nem elég Újszegednek, mindenképp kellene egy harmadik híd, de ez egyfajta előpróba volt a Belvárosi híd lezárására az autóforgalom elől.
Amikor a Mars tér felé hajtottam reggel ”munkába” menet, akkor a Stefánia–Vár utca–Széchenyi tér–Károlyi utca–Centrum–Mikszáth Kálmán utca vonalon közelítettem meg a helyszínt, azonban nem láttam különösebb forgalmi fennakadást, sőt, szinte úgy éreztem, hogy üres a Belváros. Lehetne ez mindig így, hiszen mint látjuk, alapvetően elférünk, csak az autósokat kell elriasztani attól, hogy ha nem szükséges, akkor inkább ne hajtsanak be, válasszák a tömegközlekedést és/vagy a bringát/rollert úticéljukhoz. Persze mondhatjuk, hogy nem mindenki fitt és egészséges, vagy messze lakik, de pont, hogy egy jó kis séta tenne a legtöbbet az előbbiért. Azt meg kell jegyezni mindenképp, hogy ma az idő is jó volt azért: se eső, se kánikula, se túl ideg.
Ezután elmentünk a Kossuth Lajos sugárútra, ahol egy elég nagy suli, a Rókusi Általános Iskola található. Itt leginkább a járdán található kisebb, közműves munkálatok utóhatása volt látható, a helyenként elkerített résznél vigyázni kellett egymásra a Párizsi körúti zebránál, de nem volt semmi különös. A Hétvezér utcában viszont végig fel van bontva az út, szintén közműves munkálatok miatt, de szinte üres volt az utca.
Valószínűleg itt is az lehetett, hogy a forgalom a szokásosnál jobban elnyúlt és hamarabb lecsengett, valamint a jó tömegközlekedési kapcsolatok miatt a diákok és szüleik inkább azt választották. Autók inkább a Pacsirta utcában sorakoztak. A suli előtt nem volt akkora diáksereg, mint máshol, főleg nem a Mars téri nyüzsgés volt a jellemző, kényelmesen elfért mindenki.
Ezután a Centrum felé vitt az utunk, a Kossuth Lajos sugárúton tekertünk le, ahol szintén nem volt különösebb torlódás már, pedig a sulik hivatalosan még nem kezdődtek el. Ki is mentünk az útra, majd bekanyarodtunk a Püspök utcán, ahol már azért vegyes kép fogadott minket. A Zrínyi Ilona Általános Iskola előtt azért volt egy kis dugulás, de az nem annyira az volt, csak a parkolóból ki/be álló, a Mérey utcán a lámpára várakozó, illetve a mellékutcába bekanyarodni kívánó autók között nem volt meg az összhang.
A lüktetés itt is megvolt, egyszerre ideges és izgatott gyerekek haladtak a bejárati kapu felé szüleik kíséretében, a felsősök pedig egymás társaságában. Lehetett haladni, bár figyelni kellett egymásra, bringások, gyalogosok és autósok kerülgették a forgalmi helyzeteket, az út szélén a csomópontban nem teljesen szabályosan várakozó autókat. „Gyere, erre menjünk!” – szólt az instrukció egy anyukától, miközben a kisfiát kísérte át az úton kézenfogva.
A következő helyszínünk az Aradi Vértanúk tere volt természetesen, mivel ez is egy hírhedt, neuralgikus pontja ilyenkor a városnak, lévén több iskola is található a környéken, viszont itt már szűkös a tér és az utcák. Bár időben már közel voltunk a ”becsengetéshez”, itt ért minket a legnagyobb meglepetés: a Tisza Lajos körút nem volt üres, de különösebb, úgymond torlódásnak sem látszottak nyomai. Az épp érkező Pesa villamosról egy jó 15-20 ember azért még leszállt, többségük diáknak kinéző fiatal. A Boldogasszony sugárúton, ahol egyébként a Hősök kapujánál szokták kirakni a szülők a gyerekeiket, szintén nem volt semmi fennakadás, a forgalom lassabban ugyan, de haladt.
A vitéz utcai gyalogos átkelőknél ”zebraőrök” segítették az áthaladást, minket is egy kedves öregúr instruált és megállította nekünk az autót, ami egyébként is megállt, mivel a bringát tolva haladtunk át, így elsőbbségünk volt. Az egykori Ságvári hősök kapuja felőli bejáratánál két motoros rendőr is állt a járdán, talán ez is segítette azt, hogy nem álltak meg az autósok szabálytalanul, feltartva a forgalmat. Mivel nem akartunk hinni a szemünknek, ezért megkérdeztük őket, hogy mindig is ilyen laza volt a helyzet, vagy csak mi vagyunk-e ennyire szerencsések, de ők megerősítették a gyanúnkat, mivel épp azt beszélték, hogy kisebb a forgalom a szokásosnál, szerintük a híd fogja meg az autós tömeget.
Ha már Belvárosi híd, még elnéztünk a Híd utcába is, kizárólag tanulmányi jelleggel. Itt az iskolakezdés időpontjának környékén egyértelműen Újszeged irányába volt forgalom, nem is annyira kicsi. Bár a torlódás nem meglepő, mivel itt félpályás forgalom van jelzőlámpával irányítva. A helyszínen épp Haág Zalán fideszes képviselő is a helyzetet dokumentálta.
Valójában az okozta a forgalmat, hogy a hídra mindenki a Deák Ferenc utcából akart rákanyarodni – itt a sor vége a színházig állt, de nem dugult be teljesen –, valamint volt pár autó, amely a Victor Hugo utca felől akart rátérni a Híd utca jelzőlámpákkal irányított, egy sávosra szűkített részére, amelyet a Széchenyi tér felől érkező buszok és trolik tarkítottak, így bár előzékenyen engedték egymást az emberek, nem volt a legzavartalanabb. A trolik egyébként a Vár utcában szintén torlódtak, de a kikanyarodással nem volt gondjuk.
Ez volt hát eme ”rövid” beszámolónk az idei, jelenléti oktatásra visszatért, lezárásokkal tarkított tanévkezdésről, amely során az Armageddon végül elmaradt. Kicsit talán olyan ez, mint amikor nagy hévvel bejelentik a vihart és az esőt, nagy lesz a hype körülötte, de aztán végül nem lesz belőle semmi. Vagy amikor viszünk esernyőt, hogy el ne ázzunk, de végül nem esik az eső, ezért legközelebb inkább nem viszünk, de ekkor már bőrig ázunk. Szóval mondhatni ez a nap is lement egy átlagos hétköznapként, mindenféle összeomlás nélkül az előzetes várakozásokkal ellentétben.
Nyitókép: Bálint András / Szegeder