Fotó: Sada Domonkos
Pár napja kerültek fel a dorozsmai szélmalomra az új, 7 millió forintból készíttetett vitorlák, melyek hamar nagy népszerűséggel bírnak. Bejárta a helyet a helyi sajtó, és profi/hobbifotósok is napjában többször előfordulnak. Amikor például én mentem fényképeket készíteni a legendás épületről, azzal fogadtak az ott dolgozók, „Na, még egy fotós”.
Ezúttal Sada Domonkos készített teljesen átlagos éjszakai fotót a malomról, az új vitorláknak köszönhetően mégis mintha élne az épület. Gyönyörű!
És akkor most kötelező jelleggel jöjjön a népdal, ami mindenkinek eszébe jutott már a poszt elején:
Nem forog a dorozsmai szélmalom, a szélmalom, a szélmalom.
Talán nekem kellene meghajtanom, meghajtanom, meghajtanom.
Nyikorog, mert kereke még új, de forog, amikor a szél fúj.
Jaj, de forog, hogyha hajtom, háromszor is visszatartom,
Jaj, de feltörte a markom.
Künn a dorozsmai határban, de sok pacsirta madárka van.
Nincs szebb ott az aranykalásznál, most is a lelkem csak arra jár.
/:Giling! Galang! Szól a harang! Boldogságom határtalan!
Künn a dorozsmai határban, de sok pacsirta madárka van.:/
De szép az új dorozsmai szélmalom, a szélmalom, a szélmalom,
Madár füttye ébreszt minden hajnalon, de hajnalon, de hajnalon.
Lenge szél fújja a vitorlát, híressé ez tette Dorozsmát.
Simán forog, nem zakatol, s mit az egész világ dalol,
Ez a dal még száz évig szól:
Künn a dorozsmai határban, de sok pacsirta madárka van.
Nincs szebb ott az aranykalásznál, most is a lelkem csak arra jár.
/:Giling! Galang! Szól a harang! Boldogságom határtalan!
Künn a dorozsmai határban, de sok pacsirta madárka van.:/