Még szeptember elején lettem figyelmes rá, hogy a Petőfi Sándor sugárút Rákóci utcai kereszteződésétől úgy ötven méterre felásták a kerékpárutat. (Nem emlékszem a pontos dátumra, de a hónap első napjaiban lehetett.) Ez önmagában persze nem egyedi eset, egy vállalhatatlanul logisztikázott korábbiról már írtam is nyár elején (utána pedig hipergyorsan vonultak le a kivitelezők), a történetnek ez azonban csak a legeleje. Eszembe jutott még akkor, hogy érdemes lenne elkezdeni dokumentálni, mert ahogyan az sokszor történik, most is lehet, hogy egy eszméletlenül sokáig tartó feldúrást láthatunk majd, aminek még a közelében sem lehet majd dolgozókat találni, de végül elvetettem az ötletemet. Bár ne tettem volna!
A következő hetekben ugyanis megvalósult a tökéletes magyar útfeldúrás featuring önkormányzati közműcég esete. A kerékpárutat úgy ásták fel, hogy a gödröt megkerülni csak meglehetősen körülményesen lehetett: vagy még korábban letérve a járdára, vagy mellette a zötyögős fűben (ami idővel teljesen kihalt egy sávban). Ezzel mindössze az volt a probléma, hogy nem alakult ki egy konszenzus arról, hogy mondjuk a belváros felé megyünk a buszmegálló tövében kitaposott ösvényen, a Vám tér felé meg mondjuk a járdán, hanem mindenki tekert épp, amerre jónak látta. A rutinosak kitértek a járdára időben, a legtöbben – köztük én is – azonban mentek a szűk kis ösvényen, ami következtében egyrészt balesetveszélyes szituációk keletkeztek, másrészt sokszor fordult elő, hogy várni kellett a szembejövőre. Kihangsúlyoznám, hogy nem azzal van baj itt, hogy felástak egy szakaszt, még talán azzal sem, hogy utána hetekig rá sem néztek, hanem azzal, hogy nem oldották meg a forgalom irányítását (igen, a kerékpárosoknál is van ilyenre igény).
A helyszínen nagyjából így alakult a szeptember:
- A hónap elején megtörtént a felásás, mely jól láthatóan el lett kordonozva.
- Egy szeles napon, még az első héten az egyik kordon belesett a gödörbe.
- A bringások által kitaposódott a fű.
- A másik kordon is beleesett a gödörbe.
- Egy napon valaki felállította mind a kettőt, de az először felboruló megint beborult. (A másik bírta végig.)
Aztán szeptember 28-án nagy megdöbbenésemre minden eltűnt, friss aszfalt borította a gödröt. Én mindezt szeptember 16-án, szerdán kezdtem el végül dokumentálni, amikor már két hete tartott a semmitevés. A következőkben az általam megörökített 13 napról tudok beszámolni fényképekkel.
Szeptember 16.:
Szeptember 22.:
Szeptember 23.:
Szeptember 28.:
Jól látható, hogy szeptember 16. és 23. között lényegében semmi sem változott, a földkupac alakja teljesen azonos a két napon. Arra nem emlékszem, hogy az első napon is így nézett-e ki a kupac, de az biztos, hogy egyetlen munkást sem láttam a helyszínen, pedig egy-két naponta jártam arra (kivéve hétvégente).
Levélben kerestem hétfőn a Szegedi Vízmű Zrt.-t, hogy pontosan mikor vonultak a területre fel, illetve arról le; min dolgoztak; összesen hány napon történt munkavégzés; miért tartott ennyi ideig a meló; illetve hogy tervezik-e a jövőben a kerékpárosok terelését jobban (illetve bárhogyan) megoldani, és táblákkal jelölni, hogy merre menjenek.
Válaszukban azt írták, hogy „a jelzett területen a Szegedi Vízmű Zrt. földmunkával együtt járó vízbekötési munkálatokat végzett (feltehetőleg az újonnan épült társasházhoz – szerk.). A munka elkészült, múlt pénteken (szeptember 25-én) került sor a helyreállítás részeként a betonozásra, és terveink szerint ezen a héten az aszfaltozás is megtörténik”. Ez a levél még kedden érkezett, ami azért is érdekes, mert már hétfőn le volt aszfaltozva a visszatemetett gödör. A munkatempót azzal magyarázták, hogy egyszerre több kisebb-nagyobb meghibásodással is foglalkozniuk kell (éves szinten akár 2000-rel is), ami jelentős kapacitást igényel tőlük, így pedig „a napi feladatok ellátása szakembereink részéről gyakran versenyfutás az idővel”. Azt is írták, hogy most, a járványhelyzet alatt váltott munkarendben dolgoznak, ami szintén hozzájárul a feladatok összetorlódásához.
Érdekes, hogy a levél végén a következő szerepel: „Szakembereink több szempontot figyelembe véve döntenek a javítási sorrendről, ütemezésről: a vízfolyás nagysága, a környezetben okozható károk mértéke, közlekedés érintettsége stb.” Tehát a város egyik legforgalmasabb kerékpárútját mindenféle terelés vagy jelölés nélkül felásni közel egy hónapra, pont iskolakezdéskor ráadásul, még csak szakmai kérdéseket sem vet fel a vállalatnál, és gond nélkül bevállalható. A vízmű levele után egyébként visszakérdeztem, hogy a többi kérdésemre is tudnának-e választ adni, de erre azóta nem érkezett reakció.