A város 1956 október 23-i megemlékezése a Városháza előtti téren ünnepélyes zászlófelvonással vette kezdetét, mely zenei kíséretéről a Fricsay Ferenc Városi Koncert-fúvószenekar gondoskodott. A nemzeti lobogó felvonása után a nagyjából kétszáz fős tömeg a Rákóczi-téri Nagy Imre szoborhoz vonult.
A megyeháza előtt először a Himnuszt hallgathatták meg, majd Borovics Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház tagja Illyés Gyula: Utólagosan című alkotását szavalta el. A megemlékezésen ekkor történt az egyetlen nagyobb incidens, amikor egy a tér mellett elhaladó gépjárműből, valaki „Hajrá Fradi” felkiáltásokkal próbálta az eseményt megzavarni.
Borovics Tamás után Szabó Sándor országgyűlési képviselő mondta el ünnepi beszédét a hallgatóságnak. Szabó kiemelte, hogy ezen a napon a diktatúra elleni küzdelem 63. évfordulója mellett a Magyar Köztársaság kikiáltásának 30. évfordulójára is emlékezünk. A képviselő beszédét az egymásért vállalt szolidaritásra és felelősségvállalásra fűzte fel, hisz ahogy elmondta, ezek azok az értékek, melyek Szegednek, illetve a szegedi lakosoknak a legfontosabbak.
Beszédében kitért a MEFESZ-re, mely szerveződés egyetemistái elsők voltak az országban, akik megfogalmazták rendszerkritikájukat a fennálló hatalommal szemben. Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban elmondta, hogy az ellenzék sikerei a közösségi média által uralt új nyilvánosságnak is köszönhetők, melyben az álhíreknek nincs helyük és amelyben a hatalom túlkapásai lelepleződésre kerülnek. Szabó szerint Szeged évek óta őrzi értékeit és ez az ami garantálja a békét a városban. Beszédét a következő sorokkal zárta:
„Éljen a szabadság, éljen a szabad, szolidáris Szeged”
A megemlékezés utolsó részében a koszorúk kerültek elhelyezésre Nagy Imre szobrának talapzatánál. Többek között koszorút helyezett el Szeged városának nevében Dr. Botka László polgármester, Szabó Sándor országgyűlési képviselő és Dr. Martonosi Éva jegyző, a Szegedi Tudományegyetem nevében Prof. Dr. Széll Márta. Rajtuk kívül különböző állami szervek, pártok, 56-os és civil szervezetek helyeztek el koszorút vagy virágot a szobornál. A megemlékezést a Szózat zárta.