Az a történet megvan, hogy az LMP február elején aláírásgyűjtésbe kezdett az egyetemek autonómiájának megőrzése érdekében? Ezt első körben Keresztes László Lóránt, a párt frakcióvezetője jelentette be Szegeden, majd a Szeged Televízió Téma című műsorában megközelítőleg nyolc percben fejtette ki véleményét az ügyben. A műsorvezető már az első kérdésben felvetette, hogy vajon mennyi értelme van egy x+1-edik petíció indításának, amire Keresztes László Lóránt úgy válaszolt, hogy mielőtt erre válaszolna, el szeretné mondani, hogy… hogy a Fidesz lop, hogy elviszik a pénzt, hogy ellopják az egyetemet, hogy az uniós forrásokra fáj a foga a kormánynak.
Ez a meglátás jogos, de mégis úgy gondolom, hogy ennyire kifejtve csak féligazság, az elmúlt évek viszonylatában pusztán erre felhúzni egy érvelést nem lehet, és ha csak ennek mentén közelíti meg az ügyet, akkor a frakcióvezető a dolgok megértésének közelében sem jár, és ez a jobbik eset. Mert a másik eshetőség, hogy ez nettó prolihergelés, egy olyan kétmondatos narratíva, ami nap mint nap mosolyog ránk a NER plakátjairól, ahol két mondatban fejtik meg a világot, egyszerűsítik le a dolgokat úgy, hogy az később vagy maximalizálja a szavazatokat, de inkább kiüresített mantrává válva kontraproduktívan jelentse a semmit.
Mert harminc éve ez megy: mindenki lop, és minél többször mondják, annál jobban megszokjuk. A szürke magyar hétköznapok részévé vált, anyám falvédőre is hímezte, és lassan a képviselői eskü szövegébe is beemeltetik. Egy szó mint száz, a rendszerre vonatkoztatva a „lopnak” mára nem egy erős üzenet, és ha az egyetemek modellváltásának témáját nézzük, az ezzel való érvelés a dolog mélyebb megértésének megspórolása.
Amúgy a több, mint 11 perces adásban nem derült ki, hogy mi értelme van egy, ha jól számolom talán negyedik petíció elindításának, mint ahogy azóta az sem derült ki, hogy mi lett ennek a sorsa. Valószínűleg semmi, a párt bizonyára talált egy új ügyet, amivel tovább mémelheti magát.
A február eleji traumámnak tegnap futott be a folytatása. Az Egyetem TV új műsort indított EllenPont címen, és ennek volt a vendége Fehér Attila, az LMP Csongrád-Csanád megyei elnöke, és Bartók Csaba, a Fidesz szegedi elnöke; témája pedig az egyetem modellváltása. Ez kicsit akár kopottasnak is tűnhet, de mint fontos témát, érdemes a felszínen tartani annak ellenére, hogy a közélet pár hét vagy hónap alatt megrágta, kiköpte, és a díszes publikum már új ízekre vágyik.
A Horváth Otília vezette műsor nagyjából a modellváltásról szóló szavazás utolsó tíz percét – mely videóként nyilvánosságra is került és nagy felháborodást keltett – járta körbe általánosságban. Értelmetlen lenne most a megszólalásokat tételesen szemlézni, hiszen nagyjából mindkét oldal a saját jól bejáratott mantráit puffogtatta, viszont megnézésre mindenképpen ajánlott, érdekes lehet, hogy kinek mi jön le a pöffeszkedő ellenzéki és az emberarcút játszó álnaív fideszes képviselő acsarkodásából.
Pár ponttól, meg persze pár pont hiányától azért mégis elpattan az ér az ember szemében. A kétoldali semmitmondásból először Bartók Csaba azon véleménye tűnt ki, mely szerint a fiatalok, hallgatók, „emberpalánták” nem rendelkeznek olyan tudással, tapasztalattal és szakmai múlttal, amilyet a szavazati jogukhoz járó felelősség megkövetel. Ellenpontja ezt persze rögtön úgy kezdte el kiforgatni, hogy Bartók megvonná a szenátus hallgatói tagjainak szavazati jogát, demagóg módon narrálva félve a megszólalást.
Pedig okosat is mondhatott volna. Például jogos felvetés lett volna itt, hogy ez feljogosítja-e a döntéshozókat arra, hogy mindenfajta hallgatói hangot ignoráljanak, és bármilyen, a tervezetbe beépíteni kívánt garancia kérdését figyelmen kívül hagyják? Vagy, hogy akkor így jogos-e az, hogy csak lekezelően annyit mondjanak, hogy „nem lesz kevesebb az autonómia, sőt, több lesz”? Bartók Csaba véleménye itt csak egy vélemény, egy hatalompárti és tekintélyelvű kijelentés lecsavart amplitúdóval, de arra jó lett volna, hogy valaki végre ezen a gondolaton elindulva érdemben is vitatkozzon. Mindegy.
A későbbiekben a Fidesz helyi elnöke felvetette, hogy az alapítványi modell, a piaci alapra helyezés azt a célt fogja szolgálni, hogy a hallgatók egy sokkal korszerűbb és modernebb szolgáltatást tudjanak igénybe venni, mint egyetem meg oktatás. Itt is jogosan merülhetett volna fel a kérdés, hogy vajon a hallgatóknak, akik igénybe vesznek egy szolgáltatást, tényleg nincsen beleszólási joguk, akár közvetve is, és tényleg nem tehetnek javaslatokat vagy állásfoglalást adott szolgáltató vagy szolgáltatás morális és szakmai minőségére vonatkozóan? És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a versenyhelyzetre hangolás több kar esetében is necces lehet, hiszen teljesen más mutatókkal és mérősszámokkal dolgozik egy BTK, mint egy ÁOK. Sok kihagyott ziccer, a fel nem tett kérdések meg a nyirkos sikátorok penészes sarkaiból köpik ránk vádjaikat. Mindegy, haladjunk.
Fehér Attila megszólalásaiban még ennél is kevesebbet vállalt. Retorikája megmaradt a „lopnak-lopnak” narratívájában, és szavai egyáltalán nem mutattak a probléma mélyebb megértése felé, sőt. Véleménye kifejtésében azt az általa is megfogalmazott gondolatot járta körbe unásig, miszerint a Fidesz-KDNP legfőbb célja az egyetemi modellváltással az, hogy a 2021 és 2027 közötti uniós költségvetésben szereplő tudományos fejlesztésekre szánt pénzeket ellopja. Hmm… lopnak. Micsoda megfejtés, ismét. De tényleg ennyi?
Hogy az évtizedes kultúrharc egyik állomása lenne az egyetemek Fidesz-közeli alapítványokkal történő bekebelezése? Lopnak. Hogy az Orbán-kormány így kívánja átmenteni a hatalmát egy esetleges ellenzéki kormányváltás utánra? Lopnak. Hogy a tantervek esetleges finomhangolása után a nersevik elit utánpótlására használhatnák majd az egyetemeken felnövő generációkat? Lopnak. De Fehér szerint majd a 2022-es kormányváltás ezt is a helyére teszi.
Az autonómiára jogosan garanciát követelő hangok ignorálva lettek. A közélet elrágta, felélte, felégette az egyetemek ügyét, telhetetlen bendője és egyre magasabb ingerküszöbe új étkekre vágyik. Az ellenálló hangok némileg hallatszanak még, de a lelkesedésre rozsdát mar az idő, az ügy lassan lepereg, és a megoldásra törekvő alakok félő, hogy lehetőségek hiányában a közönybe fagynak. A fiatal értelmiség szavába belevág a hatalom, lelkesedését letöri, és a NER a rektori épület tövében ünnepélyesen teszi le a deep state alapkövét. De az évtizedes mantra nem ereszt: ellopják a pénzt. Pedig vannak szörnyebb dolgok is annál, minthogy ellopják a pénzt, de most úgy látszik, hogy ez a mainstream, a modellváltásról most így divatos gondolkodni.
Szerintem nem éri meg letagadni a valóságot, és ennyivel elintézni a dolgokat. A kétmondatos megfejtések korának véget kellene vetni, hiszen ezek eddig sem vezettek semmire. Nem lehet, hogy a dolgok és a folyamatok mélyebb megértésében rejlik a problémák feloldásának a lehetősége? Komplexebb gondolatokat nem bízhatunk a polgárra? Vagy tényleg ennyire inkompetensek vagyunk, hogy nem értjük mi folyik itt?
De lehet, hogy most vannak ennél fontosabb dolgok is: a modellváltással az egyetemek olyan alapítványok kezébe kerülnek, melyek kuratóriumi tagjai zömében politikai delegáltak, és tagságuk élethosszig tart. Nyilván nem csábító az a mondás, hogy ezzel az Orbán-kormány darabokra szedi magát és, mint Voldemort a horcruxokban, úgy menekítheti át hatalmát egy esetleges kormányváltás utánra. Pedig ez is elég erősen benne van a pakliban, és jogállami keret legyen a talpán ezek után az, ami felszámolja a NER-es deep state-et és utat enged az elszámoltatásnak.
De úgy látszik, ez nem téma, ez aláásná a kampányt, az ellenzéki összefogás elszámoltatással kapcsolatos retorikáját, hiszen a tét most 2022. Így maradjunk annyiban, hogy lopnak. Ez van. Az egyetemi autonómia ügye lebutítva a rulettasztalon hever, az ellenzék a piros ‘22-re tolja, a krupié forgat, aztán a kerék lehet, hogy meg sem áll.
A teljes műsor alább megtekinthető:
Vita a modellváltás politikai aspektusairól | egyetem tv | EllenPont
2021. január 29-én szavaztak a modellváltás életbelépéséről a Szegedi Tudományegyetemen. A szavazást erős visszhang követte mind a szegedi, és az egyetemi po…