Szeged egyik, ha nem a legnépszerűbb kocsmája a Nyugi Kert, valószínűleg mindenki ismeri legalább hallomásból. Ezt azért merem így állítani, mert amikor azt mondtam Maminak, hogy megyek a Nyugiba fotózni, visszakérdezett, hogy az az, ami ott van a Honvéd térnél? Igen, az az.
Volt róla szó, hogy vajon miért olyan sikeres a Nyugi, mi az, ami miatt néha még a hét kellős közepén sem lehet szabad aszalt találni, és miért jár ide körülbelül a városból mindenki? De tényleg mindenki: jönnek a Nyugiba családosok limonádézni, idősek kávézni, fiatalok mindent is fogyasztani. Arra jutottunk, hogy a hely pont eléggé tress a tressi fiataloknak, és pont eléggé igényes mindenki másnak, valamint a Nyugi Kertnek remek a hangulata, mindig kedves a kiszolgálás, viszonylag gyakran van élőzene, és jó sok hely van az udvaron, ami egyébként elég látványosan van berendezve. Na meg persze ott a csocsó, ahová körülbelül az asztalfoglalással együtt kell az igényeket leadni, mert mindig komoly sorban állások alakulnak ki.
Aminek viszont biztosan nem köszönhető a siker, az a vécé. A nőiről nyilvánvaló okokból nem tudok kiforrott véleményt alkotni, de amennyit egy félig elkapott ajtónyitásból láttam, ott is hasonló a helyzet. Szóval, hogy mondjam finoman? Ha lenne a világ romkocsmáiban romvécé-különdíj, a Nyugi tuti nyerné, de ha mégsem, akkor legalább dobogós lenne. Van itt minden, és még több is.
A falak végig vannak firkálva, tagelve, minden is össze van matricázva, köztük a tükör is, ami így kvázi funkcióját is vesztette, és ez így magában még nem is lenne akkora baj, mondjuk rá, hogy egyszerűen ilyen a hangulat. Öt sör meg két rövid után még én is hajlom afelé, hogy ez így jól áll neki. Ami igazán probléma, az az, hogy az este végére már tocsogunk a földön leledző, ismeretlen eredetű folyadékban. Nem kóstoltam meg, úgyhogy nem tudom rávágni, hogy pisi, de pisiszag az szokott lenni, szóval másnak sem ajánlom a megkóstolást. Értem, persze, nem a hely hibája, hogy a vendégek a méteres ürítővályúba is kancsalok beletalálni, de azért óránként arra sétálhatna valaki, aki feltörli egy kicsit.
Következő reklamációm, ami szintén csak félig a hely hibája, az a kéztörlő, illetve a vécépapír teljes hiánya, kb. este fél tizenegytől. Értem én, megint a vendégeket lehet elővenni, van akinek fél kiló túlméretezett papírzsebkendő sem elég a kívánt hatás eléréséhez, de amikor az a bizonyos valaki jön feltörölni azt a bizonyos folyadékot a földről, igazán rácsekkolhatna, hogy mi a helyzet a papírokkal.
A harmadik, amit nagyon-nagyon szeretnék nyomatékosítani, hogy a szappannal is ugyanaz a helyzet kései órákon, mint a vécépapírral. Közel egy évig az egész ország, köztük a Nyugi is be volt zárva a covid miatt, ami persze nem egy hihetetlenül durva halálozási rátát produkáló vírus (bár a magyar halottak száma egészen megdöbbentő), de azért nem kellemes elkapni. A megfertőződés elkerülésében pedig rengeteget tud segíteni a szappanos, bő vizes, alapos kézmosás, illetve egyéb alapvető higiéniai dolgok, amit most külön nem írnék le, mert nem releváns, de lényeg, hogy ha lenne szappan egész este, a Nyugi is hozzájárulhatna, hogy ne legyünk még egy évre bezárva.
Ezeken felül a gyakran lerúgott vécéülőke sem emeli túlzottan a toalett színvonalát, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás; ha le akarok ülni, egy mozdulattal visszarakom. Mármint amint lesz szappan…
A beszámoló végére könnyen az lehet az ember impressziója, hogy nem szeretem a Nyugit, és nagyon le akarom húzni, de ez egyszerűen nem igaz, hiszen remek hely. Van, amikor egész héten ott lógok, általában sörözünk a haverokkal, de még munka is köt oda. Nagyon szeretem a Nyugit, és szerény véleményem szerint Szeged legjobb kocsmája, ahol mindig van ismerős, jó társaság, laza pultosok, programok, meg amit csak el tudok képzelni, de a vécé problémáját már nagyon régóta beszélgetjük, és egy kicsit elkeserítő, hogy az évek során nem igazán történt pozitív irányú változás. Reméljük eztán lesz.