Nem szándékos volt, egyszerűen megtörtént. De vajon most büdösebb vagyok, mint általában? Mellém ülnek még a buszon? Spóroltam vele egy valag pénzt? Bármi változott egyáltalán? Nos, röviden szólva észre sem vettem.
Rólam tudni kell azt, hogy nem igazán használok ilyen kenceficéket vagy semmi hasonlót. Bár nekem is megvolt tinédzserként az a korszakom, amikor még minden nap magamra fújtam egy fél doboz Axe-ot, mert mindenki tudta, hogy csak úgy fogad be a társadalom, ha csokiszagom van, az utóbbi időben már egyre kevésbé használtam dezodorokat. Nehéz megmondani, hogy mikor, de úgy három-öt éve valamikor letettem a fújós dezókat és átszoktam a golyósra, mert azt sokkal higiénikusabbnak tartottam már annál a gondolatmenetnél fogva is, hogy az az Axe-szal ellentétben valóban hozzá is ér a bőrömhöz, és érzem is egy ideig. Sokáig tehát golyós Niveákat használtam, aztán egyszer karácsonyra kaptam apámtól Old Spice-t, ami a kedvencem lett. De hogy mennyire használtak ezek a dolgok? Reggel bekentem a hónom alját, aztán délutánra leizzadtam, mint a gödény. Egy ideig tehát jók voltak, de a harmincháromezer fokban hazabiciklizés ellen igazából még akkor sem védenének, ha szentelt víz lenne bennük. Az is hozzátartozik persze, hogy én alapból rettenetesen melegvérű vagyok, ami azt jelenti, hogy márciustól novemberig csak rövidnadrágban járok, újabban pedig legfeljebb egy trikót vagyok hajlandó felvenni a nyári hőségben. Alkalmazkodni kell a klímaváltozáshoz.
Na de hogyan és miért hagytam el még a valamennyire bevált Old Spice-t is? A válasz pofonegyszerű: egyre naturálisabbá kezdtem válni. Azt nem tudom pontosan, hogy ez mit jelent, én magam sem az internetről tanultam el a dolgot, hanem egyszerűen csak jött. Ez nagyjából az olyan alapvető életmódi változásokban merül ki, hogy többet sétálok, próbálok kevesebb trashkaját magamba tenni, bringával járok, nem iszom szinte semmi mást, csak csapvizet (de abból sokat), a ruháimat havonta csak pár alkalommal mosom ki, bár ez évszak függő is (és lényegében minden nap ugyanaz van rajtam), meg ugye leszoktam a dezodorról.
Történt ugyanis, hogy a barátnőm, aki szintén naturális, bár közel nem annyira vadan, mint én, egyszer kitalálta, hogy készítsünk otthon házi dezodort. Megbeszéltük, hogy közösen csináljuk, aztán annyi ideig halasztgattam, hogy fogta, és megcsinálta ő maga. És bár neki nem igazán jött be, szerintem eszement jó lett. Tett bele valamilyen illóolajat, szódabikarbónát, kókuszvajat, kukoricakeményítőt és méhviaszt, utóbbi pedig sárgás színét is megadta. A végeredmény egy kellemes illatú, de viszonylag sűrű anyag lett egy kis üvegcsében, amit úgy lehetett felvinni a bőrre, ha a körmünkkel szedtük ki és azt kentük fel. Teljesen jól működött, azt leszámítva persze, hogy fehér ruhákon foltot hagyott, illetve az ujjaim utána dezodorszagúak maradtak, bár ez engem nem zavart. A folt hagyás pedig nem zavar egy olyan embert, aki csak trikót hord, és abból is csak feketét vagy sötétszürkét.
Ezt a házi kotyvasztást természetes alapanyagokból készült azonban nem lehetett annyira praktikusan alkalmazni, ezért könnyen ki is kopott a rutinomból. Így lett hát, hogy ma már úgy negyed éve, hogy semmilyen mennyiségben nem használtam dezodort. Hogy túléltem-e? Igen, és jobban is érzem magam, hiszen ezzel a lépéssel is egy kicsit kijjebb tágítottam a komfortzónámat, tehát például ha egy élethelyzet-változás végett egyik napról a másikra vonnák meg tőlem a dezodorhasználatot, az egy cseppet sem zavarna, míg lehet, hogy korábban nem vettem volna ennyire könnyen. Büdösebb meg nem hiszem, hogy vagyok, eddig is megvoltak a szagaim, most is megvannak (közepes hónaljszag, semmi komoly). A pénzspórolásról annyit, hogy ha az ember évente két Old Spice-t használ el összesen, akkor igen, azzal úgy kétezer forintot lehet spórolni, nyilván nem ezen van a hangsúly.
A lényeg, hogy jó leszokni dolgokról, amiket alapvetőnek veszünk. Szabadabbá tesz, új világokba vezet el.
Nyitókép: illusztráció. Fotó: Fred Mouniguet / Unsplash