Nem támogatja célzott programokkal a hazai vályogházak felújítását a magyar kormány, ehelyett inkább a bontásukat javasolják a Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégiában – írja a Telex a HVG nyomán. Magyarországon úgy 600 ezer vályogház van, a döntéssel akár 1 millió, többségében mélyszegénységben élő embert hozhat nehéz helyzetbe a kormány a Habitat for Humanity lakhatással foglalkozó szervezet szerint.
A kormány álláspontja szerint azért nem támogatják ezen házak felújítását, mert azok piaci értéke jellemzően olyannyira alacsony, hogy a felújítás nem térül meg. A Habitat for Humanity szerint azonban a vályogházakról való lemondás elsősorban a legszegényebb rétegeket hagyja támogatás, legrosszabb esetben akár lakhatás nélkül.
Alapvetően a stratégia tán legfőbb célja, hogy „a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakáscélú épületek nemzeti állománya, felújítás révén, 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá válhasson”. A jelenlegi magyar épületállomány, beleértve mindent, nagy részének teljes körű megújuláson kellene átesnie, hogy energiaigényük minimális legyen, amit szén-dioxid-semleges, megújuló forrásokból kéne fedezni. Magyarországon a lakások 85%-a 1990 előtti, nagyrészt nem estek még át energetikai felújításon, amivel az EU egyik legrosszabb állománya a mienk.
A kormány szerint a 600 ezer vályogházat „nem javasolt felújítani, mert az értékük (gyakran az elhelyezkedésükből is adódóan) olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg”. Írták még, hogy „a nagy energiafelhasználás mellé gyakran társulnak szerkezeti problémák, és alacsonyabb lakókomfort. (…) Ebben az esetben bontásuk jelenthet megoldást. Ezért felújításukra célzott támogatási program indítása nem célszerű.”
A Habitat szerint azonban a nagy hőtároló-tömeggel bíró szerkezetük miatt a megfelelő hőszigeteléssel és javításokkal egy kiemelten környezetbarát, egészséges és korszerű lakóépület alapját is adhatják.
„Az igazán súlyos probléma azonban az, hogy a vályogházakban élő, több mint 1 millió(!) lakó túlnyomó része a legalacsonyabb jövedelmi csoportokba tartozik. A stratégia szerint az ő házukat nem érdemes felújítani, lebontásra ítéltek. Ők azok, akik a rezsicsökkentést alig érzékelték, mivel az általuk használt tűzifa ára folyamatosan emelkedik – a rezsicsökkentés óta több mint 50 százalékkal. Legtöbben egy új hűtőszekrényt sem engedhetnek meg maguknak, nemhogy egy új energiahatékony ház építését! A stratégia nem tér ki arra, hogy a javasolt lebontás után hogyan oldanák meg a vályogházakban élők lakhatását” – írta a szervezet, akik szerint a leginkább rászorulókat is elérő, célzott energetikai felújítások nélkül nem érhetőek el az uniós klímacélok, és nem csökkenthető érdemben a légszennyezettség sem.
A vályogot leggyakrabban vályogtégla és vályogvakolat formájában használják fel, annak idején, még az égetett agyagtégla széleskörű elterjedése és a téglagyárak megjelenése előtt a hazai házállomány jelentős része ebből épült. Míg a Dunántúlon jórészt kőből építkeztek, kőszegény vidékeken – mint amilyen az Alföld – a sárból és rostokból álló vályogtégla volt elérhető. A vályog az emberiség egyik legrégebben használt építőanyaga. A nyugati keresztény európai országokkal szemben – ahol a kezdetektől fogva elterjedését a kő- és téglaépítkezés nagymértékű elterjedtsége gátolta – a vályog ősi és domináns építőanyagnak számított Fekete Afrikában, Dél-Amerikában, a Balkánon, Indiában, a távol-keleti országokban, a keleti szláv népeknél és az arab világban is.