Néhány nap különbséggel jelent meg kettő cikk a delmagyar.hu hasábjain, s a hasonlóság kísérteties: az egyikben Márki-Zay Péteren, a másikban Botka Lászlón kérik számon szinte ugyanazokat a dolgokat kormánypárti képviselők. A lényeg ugyanaz: rosszul védekeztek a járvány első felében, idén azonban tudnának jobban spórolni, ha mondjuk csökkentenék propagandakiadásaikat. Szemle.
Szerdán Lenne min spórolni Vásárhelyen címmel hoztak le cikket a portálon, amit vasárnap követett is a Magán kezdhetné a spórolást a szegedi önkormányzat című. A két írás azonban nem csak a címet tekintve hasonlít egymásra, hanem felépítést tekintve is. Mindkettőnek pontosan a következő a menete: a bevezetőben leírják, hogy a két város polgármestere tiltakozik/fel van háborodva az iparűzési adók megfelezésén, majd rögtön egy helyi, ismert kormánypárti politikust szólaltatnak meg, aki kiáll a kormány e döntése mellett, és ha már úgyis ott van, akkor egy kicsit kritizálja az adott városvezetést. Általános megfejtés mindkét esetben, hogy 2021-ben a koronavírus elleni harcban segítség lenne, ha a hódmezővásárhelyi és szegedi önkormányzati fenntartású médiákat megnyirbálnák.
A vásárhelyi cikk azzal a felütéssel kezd, hogy „Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere a hivatalos Facebook-oldalán több posztban is tiltakozott az ellen, hogy »megfelezik« az iparűzési adót”, és ezzel a kormány 750 millió forintot vesz el a várostól. Erre rögtön érkezik is Cseri Tamás fideszes önkormányzati képviselő, aki mindenkit megnyugtat afelől, hogy ez egy helyes döntés volt a kormányzat részéről, „mert sok munkaadónak ez óriási segítség a munkahelyek megvédésében”. Ezt egyébként senki sem vitatja, a gondjuk általában azzal van az ellenzéki polgármestereknek, hogy a kormány nem a saját pénztárcájával jótékonykodik, hanem az övéikkel.
De nézzük, a Szegedről szóló cikk mivel indít. Hogy hogy nem azzal, hogy „közösen tiltakozik Botka Lászlóval együtt 36 polgármester a kormány döntése ellen, amelyben az iparűzési adót megfelezik”. Itt leírják azt is, hogy a kormány ígéretei szerint majd kompenzálni fogja ezen városokat, meg amúgyis a kis- és középvállalkozásokat segítik ezzel. Itt sem kell sokáig várni azonban, a cikk második bekezdésében már Haág Zalán kádéenpés képviselő taglalja, hogy „példátlan pénzbőség köszöntött a szegedi önkormányzatra az elmúlt 10 évben a kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően”, és a város 28 milliárdos adósságát is átvállalták.
Mindkét cikk megemlíti, hogy a városok a koronavírust nem kezelték valami fényesen. Hódmezővásárhelyen a tavaszi hullámban több tucat intézményi dolgozó bérét felezték vagy negyedelték Cseri szerint, a városi médiacentrum alkalmazottjai azonban ugyanúgy teljes fizetést kaptak. Haág szerint Botka László és önkormányzata a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségekre nem adott jó válaszokat. „Miközben a kormány csak a tavaszi első hullám idején negyedmilliárd forintos plusztámogatást adott a városnak és cégeinek, az önkormányzat lesöpörte a helyi Fidesz-KDNP-nek egy önkormányzati segélyalap létrehozására vonatkozó javaslatát, amely éves szinten több száz millió forintos bevétellel segíthette volna Szeged járványügyi védekezését” – írja a cikk, hozzátéve, hogy az önkormányzat fővárosi tanácsadókra és „propagandamédiára” költ sokat évente.
És itt jön a lényeg: valahogy mindkét cikkből az jön le következtetésképp – és erre utal a cím is –, hogy a városok saját sajtóorgánumaik költségvetésén kellene, hogy visszavágjanak. Azokon a médiumokon, amik hasonló módszerekkel állnak szemben a kormányzati médiával. A kormányzati médiával, amiben éppen erről olvasunk. (Mármint nem önök, hanem én.)
Cseri Tamás beszámolója szerint éves szinten úgy 80 millió forintba fáj a vásárhelyieknek a „médiabirodalom” (azért ez vicces fogalmazás a piacot uraló kormánymédia egyik lapjában), ami egy nyomtatott újságból és egy hírportálból, valamint egy tévécsatornából áll. Cseri ezt teljesen indokolatlannak tartja, hiszen a városnak van egy ún. gyorshírszolgálata is a Facebookon. „Arról beszél (Márki-Zay Péter), hogy nem tudja, miként kerüli el a város a csődöt, hogyan fizeti ki a dolgozókat, működteti az intézményeket, nem tudja, hogy biztosítják a gyerekek étkezését. Ezért is több mint érdekes, hogy a médiacentrumon egyáltalán nem spórol” – mondta Cseri a Délmagyarországnak. A dolog iróniája egyébként, hogy néhány évvel ezelőtt, még a kormány bekebelezését megelőzően, Cseri olyan kijelentéseket tett a Délmagyarországgal kapcsolatban, hogy az csak egy propagandalap, amire nem éri meg előfizetni.
Haág nyilatkozatából is az vehető ki, hogy az önkormányzati médiumokon spórolna. Mint a cikkben írják, „a helyi televízió hírháttérműsorában gyakran Budapestről érkező szerkesztők beszélgetnek budapesti politikusokkal a szegedi adófizetők pénzén. Budapesti újságírók szegedi önkormányzati képviselőket lejárató cikkeket jelentetnek meg a szegedi önkormányzat által finanszírozott oldalon.” Haág azt mondja, „nem a budapesti munkahelyeket kellene a szegedi adófizetők pénzén megőrizni, hanem a szegedieket”. Azt javasolja, hogy „az önkormányzat kezdhetné magán a spórolást, és a válság idején csökkenthetné a képviselők, bizottsági elnökök és alelnökök, alpolgármesterek és tanácsnokok díjazását, hiszen ez önmagában éves szinten tízmillió forinttal többet vesz ki a szegedi adófizetők zsebéből, mint a korábbi ciklusban.”
A recept tehát egyszerű: a két jelentős megyei ellenzéki város szépen vegye vissza médiájának költségeit, és máris nem fáj annyira, hogy az egyik legnagyobb bevételüket adó iparűzési adót megfelezte a kormány.