Azon utolsó mohikánok egyike vagyok, aki tényleg követi a magyar futballt még annak ellenére, hogy rendre 10 perc után megbánom, mikor leülök megtekinteni egy találkozót. S bár sem az Újpest, sem a Videoton MOL Fehérvár FC nem tartozik a kedvelt hazai klubjaim közé, mégsem volt kérdés, hogy kilátogatok a két csapat Szegeden megrendezett Kupa-meccsére, ha már szeretett városunkba érkezik két NB1-es gárda. …és amúgy sem jártam még az új szegedi stadionban.
A kilátások nem voltak túl jók, hiszen Hajdú B. István TV-kommentátor a két csapat előző, remekre sikerült bajnokija során úgy vezette elő a tegnapi mérkőzést, hogy senkit nem akar megfenyegetni, de ennek a két csapatnak a Kupa-találkozóját is közvetíteni fogja az M4 Sport. A fenyegetés bejött.
Tudván, hogy az újpesti ultrák bojkottálják csapatuk mérkőzéseit, a Videoton-szurkolók közé vettem jegyet, hogy valami morzsáját esetleg érezzem a lelátói hangulatnak. Bár a fehérvári drukkerek sem voltak túl sokan, de így is emelem kalapom az a ~30 fő előtt, akik egy hétköznapi estén eljöttek Szegedre és végig buzdították kedvenc csapatukat. Elköteleződésük olyannyira megkérdőjelezhetetlen, hogy izgalmuk óriás hevületében egyesek még felső ruhadarabjaiktól is megváltak. Ciara egy fehérvárin azért csak nem fog ki!
Gyakorlatilag majdnem ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható a tegnapi estéről. Megfordultam már néhány futball-mérkőzésen, de ennél nehezebben még nem ültem végig 90 percet. Hogy az Újpest kisteleki származású játékosa, Zsótér Donát melyik meccsről beszélt, mikor azt nyilatkozta, hogy „Úgy gondolom, hogy egy egész eseménydús mérkőzés volt, és izgalmakban gazdag” – nos, fogalmam sincs. Álljon itt egy fotó ennek illusztrálására, hogy volt, akinek a TV2-n futó Mintaapák című műsora érdekfeszítőbb volt.
Egy dolgot viszont nem értek: a találkozót egy harmadik fél pályáján rendezték, várható volt, hogy koránt sem lesz megtöltve a lelátó. A mellettünk lévő D2 jelzésű szektorban legjobb indulattal is csak 10 főt láttam. Az lett volna a minimum, hogy ebbe a szektorba nem árusítanak jegyet és a Szeged ~50 km-es körzetében működő utánpótlás csapatok számára meghirdetik, hogy el lehet jönni megtekinteni a mérkőzést. 10-12 évesen fél karomat odaadtam volna, hogy láthassak élőben két NB1-es csapatot. Ezek lennének azok a „ziccerek”, amikor meg lehetne szerettetni a gyerekekkel a futballt – ne adj’ isten a magyar futballt. De ezeket a helyzeteket mi rendre kihagyjuk.
Ettől eltekintve az (általam becsült) 1000-1200 fős nézőszám rossznak nem mondható – főleg egy kedd esti kupa-meccsen. Bár meggyőződésem, hogy az oldallelátón ülők sava-borsa helyi, futballszerető emberek voltak, akik csak kilátogattak egy számukra semleges mérkőzésre, ha már Szegeden van. Ez a másik pozitívum; Szegeden igény lenne a jó focira – ha lenne.
A stadion tényleg nagyszerű.
