A hamburgereket árusító vendéglátóipari létesítmények listáján változatos hangulatú, felhozatalú és minőségű éttermek jönnek szembe. Vannak az újhullámos menőburgeresek, mint városunkban a Cirmi vagy a Kapca, de ott vannak azok a kedvezőbb árú, de a kifizetendő összeggel egyenes arányban romló színvonalú helyek is, mint a Mars tér híres burgeresei vagy a budi büfé az Aradin. Na meg ott van a Meki is. De vajon mi történik akkor, ha a két utóbbit keresztezzük?
Éppen a Mátrába tartottunk, hogy ott eltöltsünk egy kellemes hetet barátok közt, amikor az eset megtörtént. Természetesen tömegközlekedéssel mentünk, jobb híján is, illetve azért is, mert ez a fenntartható közlekedés egyik alapja. Átszálltunk Vásárhelyen, Szentesen, Szolnokon és Gyöngyösön is. Utóbbi, 29 ezer főt számláló városban buszról kisvasútra váltottunk, a kettő közt pedig volt egy bő óránk, hogy megebédeljünk. Egyikünk már odafelé meglátott egy érdekesnek tűnő helyet, egy burgerezőt, de nem volt kifejezetten bizakodó vele kapcsolatban. A Manhattan Burger névre keresztelt gyorsétterem pont a buszállomással szemben volt egy kis üzletben, ki kellett próbálnunk.
Már kívülről volt egy furcsa megérzés, hogy ez az egész olyan, mintha egy McDonald’s éttermet próbált volna meg valaki valamennyire sikeresen leutánozni. Nem volt teljesen béna, de azért érződött rajta, hogy nem egy milliódolláros költségvetéssel megdobott marketingbanda állt a dolog mögött. És persze ezzel az ég világon semmi baj sincs, én személy szerint egyre izgatottabb is lettem. Ez akkor hágott csak a tető fokára, amikor belépve elénk tárult a belső tér, ami valóban egy igazi meki lekoppintása volt.
- Mindenfelé székek és asztalok.
- Kajaajánlatok, hogy így kérd egybe meg úgy finomabb és a többi.
- Még a vécéajtók mellett is a már megszokott kódbeütős panel volt látható.
- És persze a pult, ami felett, mint szentek világítottak a hamburgerek, amik még árban is mekisek voltak.
Hamburger 290-ért, sajtburger 320-ért, dupla sajtburger 640-ért. Még gyerekmenüjük is van, amihez jár játék, az ételek nevei pedig aztán végképp mulatságosak: McRoyal helyett van Royal, Chicken McNuggets helyett van Chicken Nuggets , az meg szinte már észre sem vehető, hogy ott szerepel a listán ugyanúgy a már előbb említett a sajtburger, a hamburger, a dupla sajtburger és társaik, ahogyan hasábburgonyából is persze ott van a három méret, amiket kis papírzsacsikban adnak.
De egy csomó más ételt is felfedez az ember, ami ismerős lehet az amerikai lánctól: ilyen a desszertek között a fagyi, ami kísértetiesen hasonlít a mekishez, a McFlurrit koppintó Fagyi mix vagy a háromféle saláta. És ha ez még mind nem volna elég, még a KFC-kben népszerű csirkeszárnyas hordó is kapható.
Ha elég ideig nézi az ember az étlapot, valóban egy McDonald’sban érzi magát.
Aztán jön a rendelés: hármunknak összesen kirendeltünk négy sajtburgert (ebből egyet extra baconnel, ami nem meglepő módon a mekiben is egy opció), egy hagymakarikát, illetve egy kis és egy nagy hasábburgonyát. A kiszolgáló lány persze rákérdezett, nem-e kérjük menüben, mert úgy olcsóbb, mire én mondtam, hogy kérnénk, de csak akkor ha tud vizet adni üdítőnek. Mire ő azt mondta, tud. Lényegében ez volt az egyetlen számottevő különbség a két lánc között. Merthogy mint elárulta, ez az egész Manhattan Burger valami szlovák franchise szerűség, amiből anno több is volt Magyarországon, de mára csak egyetlen egy maradt, a gyöngyösi.
Fizetés után leültünk, majd 7-8 perccel később már kaptuk is a jelzést, hogy kész a rendelésünk. A kajákról elég annyit tudni, hogy megpróbáltak mekisek lenni, de nem sikerült. A krumpli pontosan ugyanolyanra van vágva, ugyanúgy sós is, de a sajtburgernél már kevésbé találták el, bár talán olyan messzire sem voltak tőle. A benne levő kecsap viszont annyira gyenge minőségű volt, hogy képtelenség volt a burger többi részét is felfedezni.
Miközben fogyasztottuk burgereinket és csipegettük a krumplit, a következő mondatok hangzottak el:
Előttem van, ahogyan egy csapat szlovák elmegy a Mekibe, visz haza egy csomó kaját, aztán próbálja darabokra szedni, hogy pontosan mi van a szószban, mitől ilyen meg olyan ízű a sajt meg az uborka, de nem nagyon jutnak sehová, ezért rágugliznak, hogy mcdonalds hamburger official receipt, de sajnos nem találják meg. Így hát jön az imprózás, aminek eredménye, hogy bár külsőre nehéz különbséget tenni, ízre azért érezhető. De ki tudja, lehet csak a Manhattanben kevesebb ízfokozót használnak.
A történetnek nem is tudom van-e konklúziója, de ami biztos, hogy élmény legalább egyszer meglátogatni Gyöngyös városban járva a Manhattant. Aki pedig azt hinné, hogy szegény gyöngyösieknek ezzel kell beérniük igazi amcsi trashkaja téren, annak jó tudnia, hogy Gyöngyösön van kb. az ország egyik legmenőbb mekije, ami csak tavaly nyílt, de elég nagy sikere van, plusz éjjel-nappal nyitva vannak.