Újabb darabját újították fel a Stefánia palotasorának. Miután február közepére elkészült az 1. és a 2., a múlt héten lekerült az állványzat a kicsit északabbra fekvő 6. számról is. A kérdés csak az, gond-e hogy ennek sem festették külön színnel a díszeit.
A Vörösmarty utca és a Stefánia sarkán álló épület ad otthont többek között a környezetgazdálkodás belvárosi irodájának és a szomszédos színház jegypénztárjának is, de van itt rockklub és női szabóság is, a felettük levő két emeleten pedig lakások találhatók. A palotának neve is van, melyet az építtető család után kapott: Pfann-ház. Itt korábban váracs volt, azaz a szegedi vár maradványa, ezt a telket vásárolta meg Pfann József és felesége, Pfanné Horváth Anna, hogy házat építsenek fel rajta. De nem építették meg a házat, mivel időközben elhunytak, mely eseményt követően örökösségi úton Pfann Júliához került a telek és a ház tervei. A palota 1884. október 15-én kapta meg lakhatási engedélyét, mely után érdekes időszakokat élt meg. Például 1886 júliusában benne tárolták a leégett és újjáépülő színház részére Bécsben vásárolt díszleteket, 1908-ban pedig „színházterem” is volt benne, ahol többek között mozgófénykép-vetítéseket tartottak.
Érdekes múltú épületről van szó tehát, melyhez csak a szakma legjobbja és hozzáértője nyúlhatna egy esedékes renoválás során. Miután éles kritika érte (nem csak felőlünk) a tavaly felújított két másik palotát, várható lett volna, hogy ezt már nem azzal a technikával újítják fel, azaz a díszeket és az épületet magát nem ugyanolyan színűre, hanem eltérőre festik, elkerülve ezzel, hogy egy egyhangú, odafigyelést láthatóan mellőző végeredményt kapjunk, amely mondhatni úgy néz ki, mintha egyszerűen leöntötték volna egy vödör festékkel. Erről van szó:
Bár nem reprezentatív a minta, a két palotáról szóló posztom alatt megkérdeztem az olvasókat, nekik hogy tetszik a végeredmény, melyre a következő voksok érkeztek:
- 36% szerint kifogástalanul jól sikerültek,
- 12% szerint egyenesen rondák,
- 52% szerint pedig egyhangúak lettek, és a díszeket más színre kellett volna festeni.
Azok a házak tehát bár megkapták az állagmegóvást, egy kis odafigyeléssel lehettek volna jóval szebbek is. A Pfann-háznál már valamivel talán jobb a helyzet, ugyanis ez nem erős, domináns színeket kapott, hanem fehéret, ami annyira nem teszi idegenné, mint két délebbi társa. Ilyen lett:
A felújítás egyértelműen jól sikerült, egyedül az a kérdés, ebbe az irányba folytatódjon-e a szegedi paloták újítgatása, avagy az épületplasztikákat más színnel kellene megfesteni, mint például a nemrég leleplezett Móra Ferenc Múzeum esetében. Úgyhogy át is adnám a szót: