Vészjósló előrejelzések szerint a század második felére a világ egyik vezető betegsége az Alzheimer-kór lehet. A prognózis azt mondja, néhány évtized múlva a 65 évnél idősebb korosztályban minden harmadik ember ebben a betegségben szenvedhet. A témában egy sajtóvetítés keretében hétfőn került bemutatásra egy dokumentumfilm Budapesten, melyben szegedi szakorvosok is megszólalnak. A premieren mi is ott voltunk, amely után a film készítőjével, Kollár Istvánnal beszélgettünk.
Látván a film igen nyomasztó előzetesét, félve ültem a mozi székbe, hogy mi fog következni. Szerencsémre ez a betegség a közvetlen környezetemben még nem ütötte fel a fejét, így meglehetősen kevés információval rendelkeztem arról, hogy pontosan miről is van szó. Épp ezért előzetesen direkt nem is tájékozódtam, kíváncsi voltam, hogy a film mennyi ismerettel ruházza fel a nézőt, aki boldog tudatlanságban ül le erre az egy órára. Rengeteggel, és egyben nagyon kevéssel.
A probléma rendkívül összetett, az okát mindmáig csak találgatják, így a betegség jelenleg nem gyógyítható – legjobb esetben is a szellemi (majd később az ebből következő testi) leépülés csak lassítható, de megállítani nem tudják. Ennek okán egy igen lassú lefolyású, hosszadalmas betegségről beszélünk, amely egy érintett családnak hosszú-hosszú évekre határozhatja meg az életét. Akik pedig „áldozatul esnek”, azok gyakorlatilag magukra maradnak, itthon ugyanis az ellátó rendszer mondhatni nem létezik, nincs erre szakosodott szakápoló-képzés, a családok túlnyomó többsége pedig nem tudja megfizetni a magánápolót. Jobb híján tehát valamelyik családtagnak muszáj ezt felvállalnia, és „főállásban” foglalkozni a beteggel. Kijelenthető, hogy gyakorlatilag Magyarország a nulladik lépést sem tette még meg az ügyben. Mindez annak fényében rémisztő, hogy az Alzheimer-kórral diagnosztizált betegek száma folyamatosan nő, és a növekedés is évről évre gyorsul. Hivatalos statisztika nincs róla, de becslések szerint 250 000 főre tehető Magyarországon a valamilyen neurodegeneratív betegségben szenvedők száma.
A 60 perc rendkívül tömény, mondhatni talicskával öntik az információt az emberre. Azonban ez sem véletlen: a film készítője elmondta, erre a filmre inkább úgy tekint, mint további sok-sok filmnek az előzetesére. Ebben az egy órában azt kívánja bemutatni, hogy mik azok a súlyos kérdések, amiről beszélni kellene – ennek okán nem is célja, hogy választ adjon ezekre (más kérdés, hogy nincs is rájuk válasz). A rendező elmondta, a forgatások alkalmával felvett beszélgetések csupán tíz százalékát használta fel, és egy-egy hatvan perces filmet külön-külön megérdemelne csak az otthonápolás, a jelenleg folyó kutatások és sok-sok egyéb részegység.
A dokumentumfilm teljesen saját finanszírozásból készült, költségvetés híján Kollár István maga látta el az összes munkafázist, ami egy ilyen film elkészítéséhez szükséges. Az elhivatottság azonnal érthetővé válik, mikor megtudja az ember, hogy a film készítője maga is Alzheimer-kórral kezelte az édesanyját. Bár én hiányoltam a képről egy riportert, aki kézen fogná a nézőt, hogy végigvezesse ezen az információtengeren, de tudván, hogy ez a projekt semmilyen támogatást nem kapott, amit vastagon megérdemelt volna, bizony megsüvegelendő, ahogy végül a semmiből ilyen várat épített az alkotó. Azért 25 év tapasztalat bizonyára ilyenkor nem jön rosszul…
A töménység, a riporter hiánya és az egyéb (a nem létező büdzséből eredő) másodlagos apróságok ellenére egy valami biztosan nem kérdőjelezhető meg az alkotással kapcsolatban; hogy rendkívül hiteles! Az orvosok mellett négy család is megjelenik a filmben, akik a saját kálváriájukat mesélik el. És ehhez kell igazán bátorság. Mert lehet beszélgetni egy problémáról TV-stúdiókban, hatásvadász riportokat készíteni magazinműsorokba, de beengedni az otthonodba egy ilyen dokumentumfilmet, amiben szívedet, lelkedet, az egész életedet ország-világ előtt kitárod, az az igazán valami! Ezek az emberek, családok az Alzheimer című film által hétköznapi hősökké váltak. Ennél nagyobb kitüntetést pedig aligha kaphatnak.
Köszönetet érdemel mindenki, aki részt vett ennek az alkotásnak a létrejöttében!
A film nyilvános előzetese itt tekinthető meg: